Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-382
392. országos ülés május 5. 1875. 19 Egyébként maga a belügyminister ur is utazott; utazott Debreczenbe. (Derültség.) Nagyon helyesen tette; csakhogy ha ő annyira szeret Anglia példájára hivatkozni, s annyira ismeri — a mint tudom — Anglia parlamentalis történetét: nagyon csodálom, hogy nem tartotta szeme előtt azt, hogy az angol ministerek ily alkalmakkal miként cselekesznek. Az angol képviselők, az angol ministerek is utazgatnak ; csakhogy az angol ministerek ily alkalmakkor három-négy óra hosszú beszédet tartanak s abban elmondják nemcsak azt, mit szándékoznak a jövő évben tenni; hanem néha elmondják azt is, mit szándékoznak a jövő tiz évben tenni, ha a hatalmon maradnak. A belügvminister ur aratott Debreczenben,— még pedig készséggel elismerem,-— méltán rokonszenvet és tiszteletet. A belügyminister ur ezt viszonozta: beszélt átalánosságokban s azután visszajött. Nem akarok a tisztelt ház kegyes türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk!) Csak újra kifejezést akarok adni abbeli reményemnek, hogy a mit a minister uraktól hallottunk: nem volt utolsó szavuk ; mert lia a tisztelt kormány azon nézete mellett maradna, hogy az itt többször érintett pontok részletek, a melyekre — nem tudom minő hasznossági czélokból — válaszolni nem fog: akkor kénytelen volnék a tisztelt házat tiszteletteljesen figyelmeztetni arra, hogy a kormány nagyon is sok dologra kér fölhatalmazást. Ha a kormány a többször érintett pontok iránt a választások előtt nem mondja el véleményét: akkor nemcsak a vasutak tárgyában kér fölhatalmazást; hanem vak fölhatalmazást kér mindezen tárgyakban is. Ezt pedig neki megadni én részemről kész nem vagyok. Elfogadom a napirenden lévő törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső jobb oldalon.) Csanády Sándor: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Súlyos csapásként nehezedik e több oldalról megcsalatott nemzetre .. . (Derültség.) Igenis, tisztelt képviselőház, ismétlem mikép e nemzet több oldalról megcsalatott; megcsalatott azon képviselők által, a kik nem tartották meg a nemzetnek tett ígéreteiket, választásukkor adott programmukat. Mondottam, mikép súlyos csapásként nehezedik a több oldalról megcsalatott nemzetre az 1867. évi kiegyezés, a közösügyes közjogi alap, nemcsak azért, mert e kiegyezkedés megfosztotta szeretett hazánkat önállóságától, államiságától, s a nemzetet, melynek az 1867-iki korszakot megelőzött időben egy garas adóssága sem volt: az osztrák állami adósságok egy részének elfogadása folytán, mely jogtalanul, igazságtalanul erőszakoltatott e nemzet válladra ; a kiegyezkedés által elvállalt teher következtében az anyagi megsemmisülés, a tönkrejutás szélére taszította; hanem azért is, mert e kiegyezkedés a nemzetre kártékonyán hatott, kártékonyán hatott közerkölcsiségi tekintetben is. Igenis! mert tudjuk, miként a kiegyezkedés következtében létre hozott különböző adónemek, intézmények és az ennek következtében alkotott törvények, melyek a nemzet jellemével ellentétesek, melyek irányában a nemzet gyűlölettel viseltetik: sokakat a nemzet tagjai közül dugárusságra, csempészkedésre és a törvények elleni eljárásra késztettek. Már magok tisztelt képviselőház, az 1867-iki kiegyezkedés teremtői belátták azt, miszerint az áltatok alkotott mű káros a hazára, káros a nemzetre; belátták azt, miszerint a közösügyes közjogi alap elfogadása által nemzetellenes hibát követtek el, és ezen hibájok mentségéül már az 1867-ik évi országgyűlésen oda nyilatkoztak, miszerint csakis azért fogadták el a közösügyes közjogi alapot, hogy ez alapról visszaszerezhessék a nemzet föladott kincseit, önállóságát, függetlenségét. Azonban, fájdalom! az illetők a nemzet szine előtt tett Ígéreteiket nemcsak hogy be nem váltották; hanem ellenkezőleg naponként mélyebben sülyedt a nemzet a megsemmisítő közösügyes örvénybe. Az 1865-iki országgyűlési ellenzék, melynek élén a jelenlegi belügyminister ur szerepelt, határozottan ellene nyilatkozott és tiltakozott a közösügyes közjogi alap felogadása ellen; azt veszélyesnek, a nemzetre nézve károsnak, sőt, a belügyminister ur szavait idézve: átkosnak is mondotta. Az összes közjogi ellenzék nyolez éven keresztül folytonosan a közjogi alap megszüntetésére működött: míg nem a legutóbbi időkben az ellenzéknek egyik nagyobb árnyalata, az úgynevezett balközéppárt, egyes elvhü, szilárd jellemek kivételével elfogadta az általok is elkárhoztatott közösiigyes közjogi alapot s a pártvezérek ez alapon bejuttatták magokat a kormányba, a vörös bársony-székekbe. Ugy látszik, tisztelt képviselőház ! miszerint az 1867-ki kiegyezkedés igen nagyszerű vonz- illetőleg csáberővel bir. mert hisz még azon képviselőket is, kik az 1861-ki országgyűlés alkalmával a határozati párt élén állottak: sikerült bevonni a közösügyes táborba. Alig érhette volna, nézetem szerint, nagyobb csapás e megcsalatott nemzetet, minthogy az ellenzéknek egyik árnyalata, megtagadva politikai hitelveit, elfogadta a közösügyes közjogi alapot; azon ellenzéki árnyalat, melyhez a nemzet vérmes és nagyszerű reményeket fűzött, mely ellenzék hivatva lett volna arra, hogy e hazát, e nemzetet megmentse a mindeneket fölemésztő közösügyektől Én, tisztelt képviselőház, miután ugy vagyok meggyőződve: miszerint annak, hogy e nemzet szellemileg és anyagilag sülyed, oka a közösügyekben rejlik s miután ugy vagyok meggyőződve, miszerint e haza fölvirágzó, e nemzet, e nép boldog és elégedett nem lesz mind az ideig, míg e közösügyes 3*
