Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

s május 5. 1875. lö 382. országos üli Hiány tudja, hogy ez nagy mértékben igy van; mert különben reményleném, hogy a kormány ügyekeznék ezen állapotnak minél előbb véget vetni: mert ez sem a politikai morált, sem a politikai művelődést terjesztem alig fogja. Az igen tisztelt belügyminister ur az ő hallgatását indokolandó, szerintem nem igen szerencsésen hivatkozott Angliának példájára. Ő többek közt azt mondja: „Angliában nem fog kormányt látni, mely annyi nevezetes pontra és teendőkre nyilatkozott volna, annyit, a mennyit ez a kormány első föllépése alkalmával nyilatkozott; egy-két nagyfontosságú kérdés ott az: a mi ott a választásoknál az alapot képezi." Azt hiszem, hogy tökéletesen igaza van a belügyminister urnák abban, hogy a kormány ott annyit nem nyilatkoztat ki; de csak hogy ott a kormány a választások előtt mégis mindazon fontos — nem részletes és mindennapi, — de fontos kérdésre nézve nyilatkozik, melyekről tudja, hogy a jövő sessionak tárgyát fogják képezni. Ott e kérdés náluk sok. Ha tehát mi Angliának példáját akarjuk utánozni; nem azt kell mondani: „Ők csak két tárgyat hoznak föl: ennélfogva mi is csak kettőt fogunk fölhozni" ; hanem azt kell mondani: „ ők azokat hozzák fö, a mikről tudják, hogy a jövő ülésszak tanácskozásának tárgyait fogják képezni: tehát a mi kötelességünk is a választás előtt nyilatkozni azokról, a mikről tudjuk, hogy a jövő ülésszak tárgyait fogják képezni." (Tetszés a szélső jobb oldalon.) És ugyan kérem a tisztelt házat, méltóztassék csak azon pontokat még egyszer kegyesen átgondolni. Az egyik szól a ministerek számának apasztásáról. Hát a tisztelt kormány erről a jövő három év alatt nem fog beszélni ? A másik a közigazgatás reformját illeti. Hát erről három év alatt nem fogunk hallani semmit ? A vámszerződés ? A bank ? Hisz ezeknek elő kell kerülniük. Az uzsora bajainak orvoslását vagy akarjuk, vagy nem; de ha akarjuk: ezt három évig halogatni csak nem fogjuk! A véderőről szóló törvénynek átvizsgálása és ez alkalommal való megváltoztatása okvetetlenül szőnyegre kerül. Szóval, mindazok, mik azon pontokban megemíittetnek: a jövő törvényhozási cyclusba beleesnek. És azt hiszem, hogy a tisztelt belügyminister ur abból, a mi e részben Angliában szokásos, nem helyesen vonta ki a következést. Megmondják Angliában, a mi a törvényhozás jövő ülésszaka elé kerül; mondják meg itt is s ez mindenesetre hasznára lesz az országnak. Kérem a tisztelt kormányt és különösen a tisztelt belügyminister urat személyesen egy más okból is újra, hogy engedje magát capacitáltatni. Midőn január 29-én Sennyey Pál báró azt mondta, hogy a pártokat elvi alapokon óhajtja szervezve látni: az egész háznak hangos helyeslése követte e szavakat, és a belügyminister ezen általa is helyeselt óhajnak, szóval, és közvetlenül reá szintén kifejezést adott. „Qui vult habere finem, debet velle média." Azt mondani, hogy mi Magyarországot meg akarjuk menteni, és beszélni oly átalánosságokban, a melyeket aláir mindenki, s választani oly nevet, mely igen tiszteletreméltó, de magában még szabatosan nem ir körül semmit: igy a czélt elérni nem fogjuk. Egyedüli eszköz e czélra az: hogy akkor, ha komolyan komoly kérdések fölvétetnek, azokra mindegyikünk őszinte választ ad. Én az igen tisztelt belügyministert biztosithatom arról, hogy mi, a mennyiben ezen czél elérésére az eszmék tisztázására segédkezetnyujthatunk: részünkről folytatni fogjuk ebbeli kötelességünk megtevését és folytatni e czélból azon utazásokat is, a melyekről szives volt a tisztelt belügyminister ur tegnap megemlékezni. Föl kell olvasnom a tisztelt belügyminister urnák erre vonatkozólag mondott szavait, mert még egy kis helyreigazításnak is van szüksége. „Nekem — igy szólott -— tudomásom van arról, hogy a ház mindkét szélső oldaláról utaztak, hogy megakadályozzák a bizalom nyilvánítását; de arról, hogy a kormány-párt emberei tették volna ezt: nekem tudomásom nincs." A belügyminister ur tévedt. Nekem van tudomásom a hírlapokból, hogy Kolozsvárott a fusiónál jelen volt egy igen tisztelt államtitkár ur; jelen volt a túloldalnak egy igen tisztelt tagja, a ki közel rokona a belügyminister urnák, (Élénk derültség) szóval a kormány-pártnak igen sok tagja, sok hivatalnoka ugyanezen érdekben utaztak, s ebben magában én valami hibáztatni valót nem látok. Különben tudomásom van a lapokból és saját látásomból arról is, hogy a kormány tagjai ha nem is utazgatnak sokat, mert hisz erre nincs idejök: utaztatnak másokat ide, (Fölldáltások a hal középen: Kiket?) utaztatják ide a főispánokat, Meglehet, hogy a tisztelt belügyminister ur szigorúan megtiltotta a főispánoknak, hogy a bizalom nyilvánításának előidézésébe be ne avatkozzanak; de méltóztassanak csak elolvasni a hírlapokat: a tisztelt főispán urak nem fogadnak szót. (Élénk derültség.) Különben én, leszámítva ezen főispáni utazgatásokat, melyek az eszmék fölvilágositásának és a politikai művelődés terjesztésének szempontjából talán nem épen szükségesek, abban, hogy a pártok független tagjai utazgatnak: hibát nem látok. És ezért nyíltan bevallom, hogy én igenis utaztam, és hogy fogok is utazni választóimhoz, megyémbe és itt is, valamint bárhol másutt az országban, a hol alkalmam nyilik rá: őszintén el fogom mondani nézeteimet a helyzetről.