Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

244 396. országos ülés május 21. d. e. 1875. szándéka a jövő országgyűlés elején azt a tisztelt ház ? asztalára letenni. Ez lesz azon alkalom, mikor a határőrvidékre nézve ezen kérdést megoldani legczélszeriibb leend. Azt is kérdi a tieztelt képviselő ur: „Hajlandó-e a ministül' ur addig is hatáskörében intézkedni, hogy a bíróságok és bírósági közegek magokat közigazgatási hatalmaskodásokra föl ne használtassák?" Azt gondolom, tisztelt ház! — nem tudom, a tisztelt képviselő ur, hogy vélekedik ; de az események előadásából kitűnt, hogy itt azon eset, hogy a bíróság a közigazgatási tisztviselő hatalmaskodását fölhasználtatta volna magát; elő nem fordul, és igy semmi intézkedésnek ez alkalommal ez irányban szüksége fön nem forog. (Tetszés.) Végül van még egy kérdése a tisztelt képviselő urnák, hogy hajlandó-e az igazságügynúnister ur oly törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé, a mely az angol „Habeas Gorpus actát" pótolja. Én, tisztelt ház ugy tudom, hogy Magyarországon mindannyiszor, a midőn alkotmányos élet volt: törvényeinkben megvolt a személyes szabadságnak garantiája. Azt tehát, hogy ily törvény Magyarországon nem léteznék: mondáin egyátalában nem lehet. A mi némely részletes, egyes esetek határozottabb körvonalozását illeti: azt gondolom, erre is alkalom nyílik épen a büntetőtörvénykönyv és a büntető eljárás meghatározása alkalmával. De végre is méltóztassék a tisztelt képviselő urnák megengedni : nincs sehol a világon, és nem is lehet sehol a világon, a hol egy állam fön akar állani, Habeas Gorpus aeta, a melynek folytán ne lehessen vizsgálati fogságba vetni azt, a ki a törvény iránti engedelmességet egyenesen megszegi és megtagadja; (Élénk helyeslés.) és pedig, bármit méltóztassék is mondani; de itt ennek esete forog fön; mert szemben a törvénynyel azt declarálni: „hogy hanem ad az ur elégtételt: magunk fogunk szerezni magunknak, s ostromolni fogjuk a községházát." Ez már csakugyan törvényt szegő eljárás, és még ha azon illető lakosoknak igazságos panaszok lenne is az elöljáróság ellen: még azon esetben sem szabad ily eszközökhöz nyúlni; mert a legszentebb igazságot sem szabad törvénytelen erőszakos eszközökkel elérni akarni. (Élénk helyeslés.) Én tehát azt tartom, hogy a kellő garantiát elvben és főbb vonalaiban megadják fönálló törvényeink ; az egyes részletek megállapításáról pedig fogunk gondoskodni a büntető törvénykönyv megalkotásánál; de oly Habeas Corpus actát, a mely mellett ily törvénytelenségek büntetlenül maradjanak : sem nem fogunk, sem nem akarunk beterjeszteni. (Élénk helyeslés a középen.) Kosztics Lzár: Tisztelt ház! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a minister ur yálasza kellemetlenül lepett meg, mert egyoldalú. Nem vártam, hogy a minister egy hivatalnoka jelentését olyannak tekintse, a mely meg nem czáfolható. Én abban a jelentésben sok oly adatot és állítást látok, a melyek meggyőződésem szerint, a mint én a helyzetet ismerem, hamisak. S ha én, mint azon vidék képviselője, fölszólalok s azon gyanút jelentem ki, hogy azon állitások, adatok hamisak lehetnek : akkor azt hiszem, hogy a minister urnák nem lehetne megtagadni, egy ujabb vizsgálat elrendelését. De hogy a minister ur ezt megtagadja: ezt nem vártam tőle. Hamis a jelentésnek különösen azon állítása, hogy a tömeg, mely Zsablyára ment, hogy fenyegette volna és azt követelte volna, hogy az elöljáróság megváltoztassák : mert ideje lejárt. Nem azért; hanem azért: mert visszaélések fordultak elő a minister ur nem is érintette azon adatot, hogy az illető lakosok már panaszkodtak a megyénél s ezen panasz átadatott a szolgabírónak nyilatkozat végett, s hogy ezen nyilatkozat azon eseményig be nem érkezett a megyéhez. Erre nem is méltóztatott reílectálni, pedig az igen fontos körülmény; mert abban a panaszban az adatik elő, hogy az illető községi elöljáróság többek közt sikkasztásokat is követett el, adópénzek sikkasztását. Ugy gondolom ez elegendő ok volna a tárgyat újból vizsgálat alá venni. Én, tisztelt ház, nem hiába kérdeztem a minister úrtól, hogy hajlandó-e az ügyet személyes beható tanulmányozása tárgyává tenni; mert tudom, hogy a minister ur jó kálvinista. Ne méltóztassék hát pápaszemeket használni, még ily közigazgatási ügyekben is és pedig nemcsak egyszerűen festett pápaszemet; hanem olyat, mely minden perezben más szint mutat. Előadásomra vonatkozólag tett egy megjegyzésére a minister urnák leszek még bátor válaszolni. Azt mondja a minister ur, hogy nem volt kötelessége nekem az iratokat rendelkezésemre kiadni; hiszen nem is e czélból követeltem ; hanem csak betekintés végett, és világosan azt mondottam, hogy nem vehetem rósz néven, hogy a minister ur azt nem engedte meg; tehát miért kellett válaszolni ezen tételre. Azt látom továbbá a minister ur válaszából, hogy ő az ügynek magasabb politikai jelentőséget tulajdonit: mert. azt mondja, hogy egyik a tömegből azt kiabálta, hogy Austriának is vége lesz. Hiszen ennek az ügynek nincs semmi magasabb politikai jelentősége; ez pusztán községi közigazgatási tárgy. Meglehet, hogy az illető szolgabíró azt akarta mutatni, hogy megértette a minister ur jelszavát az összetiprási politikára nézve. Meglehet; hanem legyen szabad a minister urat arra figyelmeztetni, hogy ha azon közegek, mint politikai inasai, ugy értelmezik politikáját: akkor oly szellemeket fognak fölidézni, melyeket talán a büvészmesternek magának sem lesz lehetséges lecsillapítani és ha ily dolgokba is bevi-