Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-396
396. országos ülés i szik azt a politikát: akkor az nem összetiprása a politikai ellenségnek a hazafi iiság érdekében; hanem összetiprása a becsületnek a szédelgés érdekében. Az egész bajra, melynek ezen eset csak kórjelensége, simptomája, a tisztelt ház igen tisztelt többsége is okot adott némileg az által, hogy nem méltóztatnak tárgyalás alá venni a végvidéki képviselők határozati javaslatát. Ezt az eljárást tisztelt ház én nem értettem és nem is érthettem; mert ha egy vidék képviselői ide hivatnak, és nem akarunk semmit sem hallani azon vidék panaszairól : ez annyit tesz, mintha valaki egy ebédre hivatik meg és ott langyos vizzel megkináltatik; a gazda pedig íaczánokat eszik és pezsgőt iszik. (Derültség.) Én mindezek folytán nem lehetek megelégedve a minister ur válaszával az én kérdésem első felére. A mi a másik felét illeti, mely különösen a Habeas Corpus actára vonatkozik, jól tudom, hogy van ez iránt elv kimondva, egy régi törvényünkben tudniillik „nemo nobilium nisi ete" elv. De ez még nem törvény: ez csak kimondott elv. De azon törvény, véleményem szerint nem a büntetőtörvénykönyvbe, hanem az alaptörvénybe tartozik, a „fündarnental rights" közé. Ha tudniillik valaki minden ok nélkül bezáratik: legyen neki joga az illető közeget később felelősségre vonatni; vagy hogy legyen kereseti joga az iránt, hogy vád alá helyeztessék, vagy történjék az hivatalból. Ez az értelme az angol Habeas Corpus actának;nem pedig az, ho^iy senki be ne zárassék. Mindezek folytán nem vagyok megelégedve a minister ur válaszával, és kérem a kérdést tárgyalásra kitüzeíni. Tisza Kálmán belügyminister: Csak két megjegyzést teszek. Az egyik az, hogy a tisztelt képviselő ur félreértette beszédemet, midőn azt monda, hogy én nem akarom az ily ügyeket magam megnézni és nem akarom megvizsgálni. Igenis akarom, szoktam, és megteszem ezzel is ; de bevárom, mig az illető jogosult hatóság intézkedvén, fellebbezés, és nem lázongás utján jő az ügy elém. Második megjegyzésem pedig az, hogy abban is félreértett a képviselő ur, hogy azt hitte, miszerint annak, hogy fölemiitettem, hogy „Austriának vége lesz" : valami nagy politikai horderőt tulajdonítottam. Magából hanghordozásomból, és abból a mint a ház ezen dolgot fogadta : láthatta a képviselő ur. hogy ezzel csak rá akartain mutatni ottani némely pöffeszkedők nevetsógességére. (Élénk derültség és helyeslés a középen.) Elnök: Méltóztatik a tisztelt ház a bel ügyminister urnák Kosztics képviselő ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni ? (Tudomásul veszszük!) A kik tudomásul veszik: méltóztassanak íöláilani. (WIegtörténik) Tudomásul vétetett. ájus 21. d. e. 1875. 245 Következik a napirend: A házszabályok módosítása iránt kiküldött bizottság jelentése a III. czim iránt. Huszár jegyző (olvassa a 128. §-t.) Harmadik czim. Naplóbirálő bizottság. 128. §. A naplóbirálő bizottság tagjainak száma huszonöt; megválasztását s alakulását illetőleg a 98., 99. és 111. §§. érvényesek. Elnök: (Csenget.) Kérem a tisztelt képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Királyi Pál előadó: Tisztelt ház ! A most fölolvasott 128-ik §-ban 3. §. idéztetik a 98., 99. és 111., ez a 3-ik idézés nyomdahiba és 111. helyett 112. teendő, a hol tudniillik rendelve van, hogy ülésszakonként állandó bizottságok választatnak. (Helyeslés.) Szontagh Pál: Tisztelt ház! Bátor vagyok e §-hoz egy módosítást terjeszteni a tisztelt ház elé. Ugyanis én a naplóbirálő bizottság intézményének megszüntetését ajánlom a tisztelt háznak. Röviden meg fogom mondani az okokat, a melyek engemet ezen elhatározásra birtak; előbb azonban módosításomat fölolvasom : mert ez az indokolásnak szükséges részét teszi és némileg ezen módositváuy indokolja azon meggyőződésemet, hogy a naplóbirálő bizottság fölösleges. A módosítás ez: „Az országgyűlési naplóbirálatát a ház jegyzői eszközlik" ; második bekezdés volna: „a bírálat eszközlésének módját a ház elnöke, jegyzői és a napló szerkesztő állapítják meg." Tartozom ezen módositványt röviden indokolni. A naplónak jelenleg nincs már azon jelentősége, a mi régebben volt; naplót választó-hatóságnak, mint valaha, képviselő nem küld : nincs tehát arra elkerülhctlenül szükség, hogy az oly hirtelen közöltessék, és a képviselő kezébe jusson: mint azelőtt. Mondathatik ez ellen az, hogy néha, refutatiók alkalmával : a képviselő rászorul a naplóra, mini mondottaknak az országgyűlésen egyedül hiteles publicatiójára. A napló hivatalos szövegét a képviselő soha nem várhatja meg ily alkalmakkor : mert a lehető legnagyobb sietséggel sem lehet azt ugy kiállítani, hogy az illető tárgy fölötti vita folyama alatt a napló bírálva, kinyomva és kiosztva legyen. Én tehát a naplót nem tartom oly szükségkép hirtelen kiadni való dolognak, mint azt az utóbbi időben föltüntették, és azért nem tartom szükségesnek, hogy külön naplóbirálő bizottság létezzék. A képviselők érdeke és a vitatkozásoknak értéke eléggé meg van óva a gyorsiroda értesítője által, a mely lithographirozva jelenik meg; megvan óva az újságok által, a melyek legalább a maguk pártjához tartozó képviselők beszédeit, a gyorsírók följegyzése után lehető híven közük. E tekintetben tehát naplóbirálő bizottságra szükség nincs.
