Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

382. országos ülés május 5. 1875. 17 A tisztelt belügyminister ur, azt mondja, hogy á kormánynak jogában van megválasztani az időt és módot és csak akkor válaszolni: ha ő azt hasznosnak tartja. Én nem birom belátni, hogy mi ártalmas lehet azon feleletekben, a melyeket ő még a hátralévő kérdésekre adna. S mert ezt nem látom át, s mert a belügyminister ur igen helyesen monda, hivatkozásul tiszttársának, a tisztelt pénzügyminister urnák egy előbbi tettére, hogy a parlamentben igen is van helye a capacitationak: én azon reménynyel föl nem hagyok, hogy a tisztelt belügyminister ur és az egész tisztelt kormány még az ülésszak vége előtt fogja magát eapacitáltatni, arról, hogy érdekében van az országnak s érdekében van magának a kormánynak, hogy ezen pontokra nézve a nyílt, szabatos, őszinte választ meg ne tagadja. Hogy részemről is egy porszemmel járuljak ezen capacitatio művéhez: engedje meg a tisztelt ház, hogy én a tisztelt kormányt egy igen nagy veszélyre figyelmeztessem, mely őt fenyegeti, ha az eddig folytatott hallgatási utón megmarad. Már Sennyey Pál képviselő ur figyelmeztette a kormányt azon veszedelemre, melyet netán a nagyra csigázott remények mögött maradt eredmények hozhatnak az országra és hoznak a kormány fejére. A belügyminister ur ezekre következőleg válaszolt: „És legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur hogy a kormány egy tagja sem ügy ekézett, — ha léteznek ily túlságos vérmes remények — azokat előidézni; de bizonyosan nem ügyekezett azokat fokozni, sőt épen, hogy a csalódástól mentse meg azokat, kik őt támogatni szívesek : a túlvérmes reményeket a kellő mérvre leszállitani törekszik." Én ezt, tisztelt ház, elhiszem ugy, a mint minden jó szándékot elhiszek ezen igen tisztelt kormánytól ; de a kormányt egy oly veszély fenyegeti, a melyet elhárítani nincs más útja: minthogy ha felel a mi kérdésünkre, és a kormány ezen veszélyt talán nem is ismeri ; ezért tartom kötelességemnek őt erre figyelmeztetni. A vérmes remények által magasra csigázott várakozásokból kényszerű kijózanodás nagy veszély; de van még nagyobb veszély. Vannak egyátalán teljesitlen várakozások. A belügyminister utazásokról beszélt — a mire bátor leszek később visszatérni — a miket mi teszünk a vidéken. Én egy ily utazás alkalmával tisztelt ház igen meglepő dolgokat tapasztaltam; méltóztassék megengedni, hogy csak igen röviden emlékezem meg ezekről. (Halljiihl) Már kezdődnek mozogni az eszmék és az emberek, beszélnek választásokról, beszélnek a jövőről, a jelenről és a múltról, és minden körben mondhatom előfordul a közelmúlt események megbeszélésénél azon beszéd, melyet Sennyey báró január 29-én mondott, És sajátságos! Azon pontokra, melyek most is képezik a mi kérdéseink és fölszólitásaink tárgyait, kün a KÉPV. H. SAPLŐ. 18S. svn. KÖTET. nagy közönség, jobb oldali, volt jobb oldali, volt bal oldali már fusionált, még nem fusionált, egyátalában nem fusionáló, szóval legtöbben azt mondják: „Ő hiszen ez igen jó"! hanem az egyik azt mondja: „én azért támogatom ezt a kormányt: mert megvagyok győződve, arról, hogy ezen pontokat ő is keresztül fogja vinni akarni. Ha azt mondja reá az ember tréfásan : „hisz a kormány roppant szabadelvű" és például az öt esztendőre való kiterjesztése a mandátumnak és a képviselők számának leszállítása neki alig fog tetszeni; válaszolnak: dehogy, hiszen a kormány olyan jő pecsovics, a mint csak képzelni lehet. A másik meg azt mondja: „Énnekem nem tetszenek azok a pontok; de hiszen nem is tetszenek azok a kormánynak sem és én azért támogatom. A tisztelt kormánynak talán ezekről, a mik kün történnek, nem lesz tudomása; de alig kerülhetik ki figyelmét az itt történő dolgok, Nem említem azokat, a miket itt a folyosón beszélnek; mert azokat nem akarom itt a ház körén belől fölhozni ; de hivatkozom bizonyos tetszési, hallgatási és ellenzési mozzanatokra ezen házon belől. A tisztelt képviselő urak szintén emlékezni fognak mindnyájan január 29-ére és emlékezni fognak; vagy hanem emlékeznek: méltóztassék megnézni a naplóban, ott meg van írva. Azt mondja báró Sennyey: „A közigazgatásnak érdeke nyerni fogna, a tisztviselők kineveztetése által". „Hangos éljenzés a jobb oldalon; ellenzés a bal oldalon". így áll a képviselőház naplójában. Azt mondja báró Sennyey: „A kéjDviselők számát le kell szállítani. „Helyeslés jobbról". Azt mondja a ministerium számát apasztani kell. „ Helyeslés jobbról". És most kérdem, minő állapotban vagyunk? A tisztelt képviselő urak közül, kik a párt ezen oldalán ülnek: nem valószinü, hogy mindegyik, vagy mindnyájan ezen kérdésekben, azóta megváltoztatták volna nézeteiket. Meglehet, hogy ők is — mondom meglehet — a kormányt azért támogatják, mert ők is azt hiszik, hogy ezen eszmék egy részét a kormány keresztül akarja vinni. A tisztelt képviselő urak a ház túlsó oldalán; talán azért támogatják, mert azt hiszik, hogy a kormány azon eszméket, melyek neki nem tetszenek: nem akarja keresztülvinni. És igy tisztelt ház a nélkül, hogy akarná s talán a nélkül, hogy tudná: a tisztelt kormány acceptálja talán oly képviselőknek támogatását, és bizonyosan sok ezer és ezer választónak támogatását, a ki azért támogatja: mert azt hiszi, hogy a kormány a fehéret fogja keresztülvinni és van olyan, a ki azért támogatja: mert azt hiszi, hogy a feketét fogja keresztülvinni. Engedelmet kérek tisztelt ház, én előrebocsátottam, hogy meg vagyok győződve, hogy a korj mány ezt nem akarja. Én nem hiszem, hogy a kor-