Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-396
396. országos ülés május 21. d. e. 1875, 237 aduia, kamat nélkül nem akarja hevertetni. De ez iránt is történt intézkedés, és pedig annyiban, hogy az illető árus hitelt kapjon megfelelő eautio mellett, hogy nagyobb készletet szerezhessen be. Ez válaszom az interpellatio első részére. A képviselő ur interpellatiojának azon részére, hol azt mondja, hogy vannak esetek, hol az illető bélyegleletek folytán kimért büntetések korábban bajtatnak végre, mint a pénzügyigazgatósághoz fölterjesztett folyamodás elintéztetnék; erre azt válaszolhatom, hogy nekem ily esetről nincs tudomásom. S ha gyakran fönforognának oly esetek: ugy azok szabályellenesen történnek; mert az átalános szabály az, hogy addig végrehajtást nem lehet teljesiteni, inig az illető pénzügyigazgatóság a fölfolyamodó iránt nem határozott. Ha a tisztelt képviselő ur tud ily eseteket fölmutatni : én az iránt is a kellő vizsgálatot meg fogom tétetni, de a tisztelt képviselő ur ily eseteket nem hozott föl. Méltóztassanak elhinni, naponként a ministeriumokhoz kosárszámra érkeznek a kérvények ; de azok között sem találtam olyat, a mely ily esetről említést tett volna, s igy azt kell hinnem, hogy az emiitett esetek nem lehetnek gyakoriak. Ez volna válaszom Madarász képviselő ur interpellatiojára. (Helyeslés) Madarász József: Tisztelt ház! Igen sajnálom, hogy nem tudtam, miként a tisztelt pénzüg} minister ma fog szerencséltetni válaszával, különben elhoztam volna azon adatokat, a melyekből most már a tisztelt pénzügyminister urnák válasza következtében az egyes adatokat is nagy számban sorolhattam volna föl, a melyekben,— igen is, — a pénzügyigazgatóság' gondatlansága folytán az illető felek bélyegeket nem voltak képesek kapni, s a reájok kirovott illeték elleni fölfolyamodásuk el nem intéztetett : azonban rajtok végrehajtás utján megvétetett. Az országgyűlés bevégezte után fogok a tisztelt pénzügyminister urnák ezen adatokkal szolgálni, és igy a pénzügyminister urnák kérdésemre adott válaszát mind a két részre vonatkozólag tudomásul veszem. Az elsőre nézve azonban is annyit kötelességemnek tartok megjegyesni, hogy Szentes városában — ismét magánosok által az igaz, de okadatolván, — kimutattatott az, hogy ott évenként az államnak a bélyegekben 70 ezer frtot meghaladó készlete fogy el, a mely nem csekélység, és ismét többször volt már alkalom, hogy nemcsak a bélyegárusoknál, de az adóhivatalnál sem találtatott kellő bélyeg. Én ellensége vagyok bizonyos tekintetben a bélyegeknek ; de azt tartom, ha már az állam föntartja: akkor csakugyan kötelessége is az államnak ott, a hol megkívánja, hogy a polgárok a bélyegekkel éljenek : gondoskodni is arról, hogy kivált hanyagság által a polgárok ne tétessenek azon helyzetbe, hogy rajtok önvétkök nélkid végrehajtás eszközöltessék. Azt hiszem, a pénzügyminister önmaga is be fogja látni, hogy a szentesi adóhivatalnál hanyagság tőrtént a hivatalnok részéről. Nagyon jól tudom, hogy azon Wertheim ládának kulcsa véletlenül az egyik szekrénybe tétetvén, az ajtó becsukódott, melynél fogva nem volt képes bélyeget adni. De mi lett volna kötelessége azon adóhivatalnak, midőn köztudomás szerint a magánárudákban nem kapván bélyeget, az adóhivatalokhoz mentek? Én azt hiszem, hogy a józan ész szerint azon hivatalnok köteles lett volna rögtön bélyegért küldeni pl. Szegedre; ő azonban küldött egy izenetet, hogy mit csináljon a Wertheim ládával, mert a kulcs a szekrényben van, bélyeg pedig sehol sem kapható. [Nevetés. Zaj a középről) Engedelmet kérek, ez még majd tovább is megy. (Zaj) Bocsánatot kérek, a hivatalnoknak tudni kell az eljárást. Szegedről az adóhivatal azt izente, hogy iparkodjanak kinyitni a ládát; senki sem találkozott, a ki kinyithassa Szentesen. Akkor ismét izent a hivatalnok Szegedre, hogy nem kaptak senkit; a helyett hogy bélyeget kért volna, vagy gondoskodott volna. (Zaj. Fölkiáliások: Elég már .') Ez az, a mi a hivatalnok hanyagságát, mu'asztását és a polgároknak el nem láthatását bizonyítja. Most azt irják neki. hogy irjon Bécsbe és tudja ki a módot, miként lehet a ládát kinyitni? Bécsből azt felelik neki, hogy küldjön el — most már nem emlékszem, azért sajnálom, hogy a levél nincsen nálam — küldjön el vagy Szegedre vagy HoldmezőVásárhelyre: ott van egy becsületes lakatos legény, azt hozassák oda s az majd kinyitja a Wertheim ládát, Ekkor tehát harmad izben elküld a hivatalnok az illető becsületes legényért és ez ki is nyitotta azon igen hires Wertheim ládát egy darabka dróttal vagy mivel. (Nevetés.) Ekkor történt, hogy a bélyegek a polgároknak kiosztattak. (Közbeszólás a középről: No csakhogy végre kiosztattak!) Azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur is be fogja látni, hogy ily esetben a hivatalnok hanyagsága nem, hanem ügyetlensége oly nagy mérvű, hogy majdnem megbocsáthatlan; mert hiszen a mig a Wertheim láda kinyitásáért fáradozott: fáradozhatott volna bélyegekért. (Zaj. Eláll\) Elismerem, hogy én ily hiányok következtében a háznak tárgyalását nem kérhetem, miután jeleztem magát az állapotot a minister urnák, és miután válaszából már most biztosságot nyertem az iránt, hogy legalább ezentúl meg lesznek büntetve azok, kik ily esetek következtében az illetőket ártatlanul megróják; egyelőre válaszában megnyugszom. Elnök : A tisztelt ház a pénzügyministernek Madarász képviselő ur interpellatiojára adott válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés) A pénzügyminister ur még egy másik interpellatióra is kivan válaszolni. Széll Kálmán pénzügyminister : Bobory tisztelt képviselő ur a családi értesítések,
