Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-396
396. országos ülés május 21. d. e. 1875. 235 tiszteltbonvédelnií minister ur által ezen igen fontos kérdésre adott válasz több fönálld törvénynyel áll kapcsolatban, mit a niiiiister ur is bizonyosan tud. Mindenekelőtt elismerem, hogy épen az idézett törvényczikk értelmében a honvédségre ugyanazon szolgálati és gyakorlati szabályok irányadók, melyek a közös hadseregre nézve. Ugy, de a tisztelt minister ur maga legjobban fogja tudni, hogy épen a szabadelvű párt által érintetlenül föntartott, 1867 : Xll-ik törvénycikknek 5 23. és 25. §§-ai szerint az absölut uralom helyett az alkotmányos kormányzat lépett a birodalom mindkét felében életbe. Tudni fogja azt is, hogy épen ezen értelemben a birodalom másik fele Magyarországgal csakis az alkotmány alapján érintkezhetik. Mint az ezen szabályzatot a honvédségnél életbeléptető rendeletében a honvédelmi minister ur kimondja : az mindenesetre a közös hadsereg számára életbeléptetett, szolgálati szabályzat alapján készült. Azonban, miután azon szabályzat „Armee-Befehl"-nek neveztetik, melyet a király, mint a birodalom másik felében császár, minden ministeri ellenjegyzés nélkül bocsátott ki: ez elég annak bebizonyítására, hogy ezen szabályzat nincs alkotmányos alapon. Azt mondja ugyan az organicus törvény épen erre vonatkozólag, hogy a gyakorlati és szolgálati szabályok mindenesetre egyenlők a közös hadseregben fönállóval; ugy de ezen szabályok átdolgozásánál, illetőleg alkotmányos szerkezetbe öntésénél Magyarországon kétségtelenül fönállanak bizonyos törvények, melyeket mellőzni nem lehet, Ilyen intézkedésekre bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat, melyeket, megengedem, hogy a tisztelt minister ur tüzetesen megemlíteni szükségtelennek tartott, melyek azonban sokkal fontosabbak, semhogy azokat elhallgatni lehetne. Ugyanis, a mi legalább magát a minister ur által a király helybenhagyásával kibocsátott honvédségi szolgálati szabályzatot illeti, ámbár azt én részletesen nem olvastam; de a mennyiben a hírlapok azokat ismertették: (Zaj. Halijuk! Elnök csenget.) előfordulnak abban több fontos szabályok. Ilyen nezezetesen az, hogy miután az 1868. évi XL. törvényczikk 54. §-a szerint a testi fenyíték és rabláncz-büntetés az álló hadseregben és a honvédségben többé nem alkalmazható, mig ez iránt törvényhozási intézkedés történnék, (Zaj. Elnök csenget.) és itt megjegyzem azt, hogy ezen szó alatt: „büntetés" nincs különbség téve: vajon az rendes vagy fegyelmi büntetés-e? A minister ur által kibocsátott szolgálati szabályzatban azonban ettől eltérőleg be van véve az, hogy bizonyos oszlophoz kötés és guzsba-tevés mint fegyelmi büntetések szerepelnek; a mik pedig a közös hadsereg számára kibocsátott ujabb szabályzatból vannak átvéve. Az 1871. évi LIÍ. törvényezikk általa testi fenyíték és a bilincs-büntetés eltöröltettek, fegyelmi alkalmazása iránti rendelkezéssel pedig a törvényhozás további intézkedéséig az igazságügyminister bízatott meg. Azonban mindeddig sem a törvényhozás, sem a minister erre nézve nem intézkedtek ; ez az első megsértése az alkotmányosságnak : a mennyiben ezen honvédségi szabályzatban guzsba-tevést és oszlophoz kötést rendel , a mi pedig az emberi, polgári és becsületérzést mélyen sérti, és a fegyelem ürügye alatt a gépies lealáztatására czéloz, főleg ha visszagondolunk azon elmúlt korra, midőn Magyarország több részében ezelőtt fönállott még az úgynevezett farkas-gúzsbakötés is, melyet még koronként öntözték is, hogy annál jobban összeszoruljon a kötelék, melyhez hasonlólag a mostan is föntartott embertelen eljárással a hadfiak egészsége és életbiztonsága veszélyeztetik. Átalában azt hiszem, hogy a közös hadseregben Magyarország fiai is szolgálnak, s igy egyformán érdekli a magyar országgyűlést: akár a közös hadsereg, akár a honvédség számára hozatott be ezen szolgálati szabályzat. Annálfogva legkevésbé vártam volna Magyarország alkotmányos honvédelmi ministerétől, hogy a király elébe oly szabályzatot terjeszszen, mely a fönálló törvénynyel homlokegyenest ellenkezik, melyeket mindenki megtartani köteles. A második nevezetes körülmény, mely a lelkiismereti szabadságba ütközik, s ez vonatkozik a minister ur által behozott szolgálati utasításban foglalt azon intézkedésre, hogy t. i. a honvédség tagjai bizonyos egyházi ünnepélyeken köteleztetnek — kitelhetőleg azon vallásfelekezethez tartozó tisztek és legénység — részt venni; ilyeneknek jelöltetnek ki az egyházi ünnepek közül a kath. föltámadási és urnapi ünnepei, sz. István napja és a görög vízkereszt. Az van ugyan mondva a honvédelmi szabályzatban, hogy kitelhetőleg e vallásfelekezet tisztei és legénységei közül, és ebből már ellentétes értelemben következik az, hogy ki nem telhetőleg másokat is lehet oda rendelni, kik ha meg nem jelennek, büntetés alá eshetnek. Ez, tisztelt ház, és minister ur, ismét homlokegyenest ellenkezik a fönálló törvénynyel, jelesen az 1868: LIII. törvényezikk 19. §-val, a mely azt mondja: „Egyik vallásfelekezet tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezet egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák." Ezzel kapcsolatban bátor vagyok még fölhozni, a mi még nem törvény ugyan, de az egyház és állam közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság jelentése 19. szakaszában foglaltatik, s melyben azt ajánlja a magyar országgyűlésnek elfogadás végett : „A köztisztviselők és katonák más hitfelekezetek ünnepén és egyházi szertartásán való részvé30*