Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-394
394. országos ülés május 19. 1875. 189 azon minister, ki a rendes szabályon túl akar menni: köteles arról gondoskodni, hogy azon kegydijak egyszer, az ország, a fejedelem és a nemzet érdekében véglegesen szabályoztassanak. (Közbeszólás: Megsmntettessenek!) Én is ugy értem a szabályozást, hogy beszüntettessenek. De indokolásnak ezt nem fogadhatom el. Még egyszer vagyok bátor figyelmeztetni. A 23. lapon az áll, hogy a kormány 37.000 frtot fordított egy gőzkomp megvételére, mely a forgalom könnyítésére volt szánva. Ez teljesen helyes, és hogy ha a forgalom ezáltal csakugyan elősegittetik : lehetetlen, hogy az arra szükséges túlkiadást még utólag is jóvá ne hagyjuk; hanem azután azzal indokolja a zárszámadási bizottság, hogy a kormánynak a fölmentés ez iránt megadassák: mert kiviláglott utóbb, hogy ezen gőzkomp arra, hogy használtathassák, még 83.219 frt és 87 krba került volna a hozzá szükséges töltési és egyéb miveletek folytán és \gy természetesen maga a kormány is belátta, hogy a gőzkompnak ezúttal hasznát nem veheti. Én egyszerű gazda létemre nem értem, hogy lehet előbb kiadni a 37.000 forintot és csak azután megtudni azt, hogy még 83.000 forintra van szükség: ha az előbbi 37.000 forintnak hasznát akarom venni, igy se tapló, se posztó. Tökéletesen helyes volt az, hogy a 83.000 forintot nem adták ki hiába; de semmivel sem indokolható az, hogy az első 37.000 forintnyi kiadás megtétetett. Miután tehát én ezeket indokul nem fogadhatom el s mert látom az egész zárszámadási bizottság jelentésén, hogy a túlkiadások többnyire mind ilyen indokokkal vannak födözve: én a bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, és a fölmentést a kormánynak meg nem adandónak vélem. Reménylem, hogy arra nézve, a mi a bizottsági jelentés 29. lapján mondatik a közös pénztárkészlctekből hátralévőkre nézve, a kormány minden tőle kitelhetőt el fog követni, hogy az országnak e részbeni igazságos követelései mielőbb kielégíttessenek. Ez indokoknál fogva sajnos bár; de kényszerítve érzem magamat a kormánytól az 1871. évre való fölmentést megtagadni. (Helyeslés a szélső bal felől.) Prileszky Tádé: Bocsánatot kérek, ha pár perezre igénybe veszem a tisztelt ház figyelmét. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur nem akarja a zárszámadási bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Szerény meggyőződésem szerint ezt mindenesetre tárgyalási alapul el kell fogadni; hanem ha azon nézetben van, hogy a túlkiadások nincsenek indokolva : azokra nézve nem kell megadni a fölmentést; de tárgyalni mindenesetre kell a jelentést: mert az kötelességet involvál a ház részéről, melyet, nézetem szerint, mindenesetre teljesíteni kell. A mi Várady Gábor tisztelt képviselőtársam nézetét illeti, röviden csak pár szóval vagyok bátor őt arra figyelmeztetni, — s azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek akkor, midőn, mint ezen bizottság elnöke, ezt kijelentem, — hogy a számszék csakugyan mindent lelkiismeretesen megtett, a mit csak tehetett; és hogy a szükséges adatok birtokába jöttünk: azt is nagyrészben a számszéknek köszönhetjük. A rendszerben fekszik a hiba, hogy a számszék nem teljesítheti annyira az ellenőrzést, a mint kívánatos lenne; de magát a számszéket ezért okozni nem lehet. Ezt csak a dolog tisztázása végett említem föl. és reménylem, hogy a számszék eljárása és hivatásköre iránt a kormány mielőbb törvényjavaslatot fog benyújtani, melyben intézkedés fog történni az iránt, hogy ezen ellenőrzés azon kerékvágásban mozogjon, mely az ez iránt nyilvánult jogos kívánalmaknak megfelel. Madarász képviselő ur felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy a 10. rovat alatt „országos törvény- és rendeletektára szerkesztése 2.709 forint 50 krajezár* czimü tételnél, valamint a többi ugyanott elősorolt tételeknél, melyekre nézve az állíttatik, hogy a zárszámadási bizottság könyvelési hibákat igazított helyre : ez a dolog természetében fekszik, s nem is lehet máskép. Ez nemcsak megtörtént; megtörténik ma, és talán még igen soká fog történni, hogy ilyen roppant bonyolult könyvelésnél hibák fognak előfordulni. Lehetetlen, hogy az előirányzat minden egyes tételei pontosan meg tartassanak, ez sehol a világon nincs, most sincs minálunk; de nem is lesz egyhamar; mert vannak tételek, melyeket egyátalában nem lehet előirányozni, mert azokat nem is tudja előre meghatározni senki. A hol a könyvelés ezer és ezer kézen megy keresztül, hogy ott egyetlenegy hiba se csuszszék be : az absolute lehetetlen. És miben áll az ellenőrzés és a számszéknek legfőbb föladata? Abban, hogy a hibára rájöjjön és azt helyreigazítsa. Az ellenőrzés anynyira már be van rendezve, hogy bármely hiba történik: arra a számszék okvetlenül reájő, a mint az okmányok birtokába jő. Hogy azt előbb nem teheti ; hanem hogy az csak a zárszámadásokban talál kifejezésre : az nem lehet máskép ; mert, midőn a zárszámadási bizottság hibát talál: köteles fölszólalni, a ministeriumot fölvilágositás iránt megkeresni, csak abból derül ki a hiba; sőt meglehet, hogy nem is derül ki; az adatok csak későbben kerülvén meg, s csak akkor lévén helyreigazitható. Ez a dolog practicuma. És én őszintén megvallom, hogy egyátalában nem lehet figyelmen kivül hagyni azon nehézségeket, melyekkel a számviteli rendszernek, főleg az első években: meg kellett küzdenie. Alig voltak emberek, kik számvitellel foglalkoztak, kik a könyveléshez értettek volna; olyanok