Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

394. országos ülés május 19. 1S75. 181 idézem, hogy a tisztelt ház meglássa: mennyire el van rontva a közélet, a hivatali kör oda lent, és milyen nagyon elcsüggedt már a nép. Nehezen is lehet segíteni a bajon a mostan fönálló administrationalis rendszer mellett; mert mint méltóztatik tudni, nekünk külön közigazgatási törvényszékünk nincsen, és a kormánynak hihetőleg ilyféle panaszok számára külön osztálya nincsen. Áttérek most más természetű esetekre, a párt ala­kítási módjára. Az igen tisztelt belügyminister ur, gondolom, Ápponyi grófnak azt tetszett mondani, hogy nincs tudomása arról, hogy a konnányemberek vagy pláne közegek a párt alakításában és a bizalom nyilvá­nításában résztvettek volna. Én elhiszem, hogy a tisztelt minister urnák nincs tudomása; de nekem igenis informatioim van­nak. Én azt tudom, hogy Krassómegyében több helyen a kormánypárt hivatalból alakíttatott. Itt van, tisztelt ház! az „Albina" 23. számában egy 812. szám alatt kelt körrendelete a szászkai szol­gabiróságnak, hivatalból intézve a községi jegyzők­hez, melyben azt mondja: hogy megszűnvén az országban a sokféle párt, valami lugosi conferentia azt határozta, hogy átalános szabadelvű kormány­párt alkottassák, tehát meghagyja a községi jegy­zőknek, hogy eszközöljék ki, hogy lehetőleg sok választó menjen Lúgosra a gyűlésen részt venni; a kik pedig nem mennének: azoktól vegyen nyilat­kozatot, hogy tudniillik tagjai akarnak lenni ezen pártnak. És a jegyzők teljesítették kötelességöket. így például itt van nálam ilyen jelentés, mely­ben az áll, hogy a jegyzői irnok Mirkovácz hely­ségben megjelent, összehívta a választókat és föl­szólította, hogy nyilatkozzanak : vajon akarnak-e a szabadelvű kormánypárthoz csatlakozni? A felelet az volt, hogy semminemű párthoz nem akarnak tartozni. Természetesen a nép nem ért hozzá. Midőn az illető azt látta, hogy ezzel nem boldogul, hát így tette föl a kérdést: azt akarom tudni, hogy ki tart a császárral? mire a jelenvoltak kinyilat­koztatták, hogy mindnyájan a császárral tartanak; így tehát valamennyi kormánypárti lett. Meg vagyok győződve, hogy ez a minister urnák akarata, tudta és beleegyezése nélkül történt; azonban tény, hogy megtörtént. Van ennél több, és pedig furcsánál furcsább eset. Azt gondolom, hogy ennyi elegendő. (FölJciáltásoJc a középen: Nagyon is elég!) Én hitelesnek tartom az idézett okmányt, mert a szolgabíró, a ki alá van írva, az , Albina"-nak előfizetője, tud és olvas románul és három vagy négy hete hogy ismeri s nem dementirozta. Áttérek most a választási előkészületekre, és itt méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt mint charakteristikust említsek föl egy esetet arra nézve, hogy miként gondolkoznak s mire nem ké­pesek a megyék élén lévő tisztviselők oda lenn. Szörénymegyében Ohavapisztra községben az oda­ment összeirási küldöttség azt találta, hogy csak hétnek van választójoga törvény szerint; de ezeken kivül jelentkezett mintegy 3ÜO-at meghaladó mun­kás, kinek semmije sincsen és többnyire nem is honpolgár, azt követelvén, hogy választóknak Írassa­nak be. A küldöttség ezt nem merte megtenni, ha­nem távirati utón megkérdezte az alispánt, azt je­lentvén neki, hogy miután szorosan a törvény sze­rint csak heten vaunak igazi választók, a 300 és néhány munkás, ki adót nem fizet, szinte követeli beiratását: mi tevő legyen? Erre az alispán körül­belül következőképen felelt: miután a munkások adót nem fizetnek, ugy tekintendők, mint olyanok, kik adóhátralékban nincsenek, és így beirandók! (Derültség.) Ez igazán nevetséges és csak azért hoztam föl, hogy meggyőződjünk arról, hogy mily gondolkozású, micsoda értelmű és moralitásu egyének azon megye urak! Sokkal nagyobb baj van ennél másutt. Történt ugyanis, hogy Temesmegyében az összeirások alkal­mával roppant sok választót irtak össze a küldött­ségek, mivel nálunk oda len nem igen voltak adó­hátralékosok. De mit tesz a központi bizottság? Azt, hogy bizonyos helységből ezrenként törli ki a választókat. így például a kubini és károlyfalvai kerületekben lévő 11 szerb és román helységből, hol több mint 2.000 választó lett beirva, 400-an kivül, a többi mind kitöröltetett, mig ugyané ke­rületben levő egyetlen német faluban beirt 400 választót mind meghagyta, habár ugyanazon alapon és ugyanazon küldöttség által történt az összeirás. Ez azonban nemcsak itt, hanem más helységekben is ugy történt Temesmegyében; így értesültem arról, hogy Ghilád nagy községben több mint 200 össze­irottból alig hagyatott az ideiglenes névjegyzékben vagy 17 ; szintúgy Berekszó községben közel 200-ból alig vagy 30 hagyatott meg, és pedig mint infor­málva vagyok : minden szükséges fölszólalás nélkül, egészen egyoldalú eljárás utján. Nem volna ez oly annyira gyanús, ha ugyanazon alapon más közsé­gekben beirt választók helyben nem hagyattak volna; azonban a mint nekem írják, Temesmegyében bizo­nyos helységekben közel 10.000 választó töröltetett ki. Már most az a kérdés: van-e ezeknek számára jogorvoslat? Én azt mondom, hogy nincsen, mivel ily tömeges appellatiot lehetetlen eszközölni: mert azon vidéken nincs írói erő, mely helységenként 2—300 appellatiot írjon és fölszereljen ugy, a mint az követel­tetik. Épen ez gyanittatja velem azt, hogy itt bi­zonyos előre kitűzött czélt kívánnak elérni azon furcsa eljárás által. Valóban csodálatos, hogy ha ez előadott eljárás valósul, a mi a legegyszerűbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom