Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-392
164 392. országos ülés május 15. 1875. túl azonban fölszólítja a nyomtatványok terjesztésére, és megmondja nemcsak azt, hogy az a bal oldali köpenyegforgatóknak szól: mert erre, — méltóztassék saját véleménye szerint ítélni, határozni, — pörölni nem fogok; de megmondja azt is, hogy ez a kaputos úriemberekre szól, (Nagy Baj.) — tehát némileg elhinti magvát a később fölburjánozott agitationak. És, tisztelt ház, ezen levélnek irója, a nyomtatványok aláirója senki sem volt más, {Sálijuk! Halljuk^) mint az interpelláló képviselő ur. (Mozgás és derültség.) Ezeknek elmondása után, tisztelt ház, miután, mint mondám, a tisztviselő bizonynyal csak kötelességét teljesítette, midőn a tulajdonjog megtámadására intézett izgatás szereplőit, midőn a községi hatóságot megtámadott izgatás kolomposait elfogatván, a rendes bíróságnak átszolgáltatta, kérem: méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Átalános élénk helyeslés.) Majoros István: Tisztelt ház! (Nagy derültség.) A belügyminister urnák interpellatiomra adott válasza egyrészt nagyon komolynak látszik, másrészt pedig mulatságos dolgokot beszél el; sőt előadásának végén nevetségessé tenni iparkodik helyzetemet és állásomat. Ezen szempontból én is először a válasznak mulatságos részére fogok válaszolni; tudniillik arra, hogy az én levelem következtében terjesztett irományok az illetők által miként érteimeztettek. A mi az én levelemet illeti, — habár szives volt a tisztelt belügyminister ur a zentai balközépre nézve egy kis prototypont jelezni, — azért megfelelek én mindenkor ott, a hol szükséges lesz: hogy miért irtam azt; mert azt írhattam és írhatom is mindig, a mi abban volt. A feleletnek második részére, vagyis arra, hogy miért fogattak el az illetők: bátor vagyok megjegyezni, hogy a minister ur nagyon is részrehajló, és hogy azon levélben foglaltak, melyek engem a dolog állásáról fölvilágosítottak, igazaknak látszanak, mivel itt is megjegyeztetik az, hogy az illető csókái jegyző, ki a följelentést tette, azt hizelkedésből, vagy hogy a levél szavaival éljek: érdemszerzésből tette. Ha a tisztelt ház megengedni méltóztatik: akkor a levelet, mely nem igen hosszú, föl fogom olvasni. (Halljuk! Olvassa:) „Keresztyényi húsvét előtt öntől egy pakkot kapott, melyben több példány röpirat volt, s melyeket Keresztyényi szétosztott Zentán, Kovács is kapott egy csomót, ki a röpiratokat húsvét másnapján Csókán elosztotta a nép közt; (egy rokonánál volt látogatóba), többek közt egy „Riadó" czimü lapot 1874. szeptemberről olvasott föl ő és többen, a hol egy czikkében „Üssük agyon a királyokat" (én nem olvastam) volt: ezen czikken a csókái jegyző kapott, s jelentést tett a t.-kanizsai szolgabírónak, a szolgabiró, Tallián, azonnal csendbiztost s legényeket is küldött ki, az állítólagos lázítók nyomozására. Kovács F. Zentán el is fogta, és két legény kíséretében T.-Kanizsára vitte, később Keresztyényit is elvitték, ki ma már honn van, hanem Kovács Ferencz még mindig Kanizsán van; a dologban, hallomás szerint, semmi sincs, ugy beszélik a csókaiak s zentaiak is; sőt a csókái plébános sem tud egyebet a röpiratok kiosztásánál; számtalanok azt állítják, hogy semmi lázítás vagy zavargás nem történt; némelyek azt mondják, hogy ezen föladása a jegyzőnek érdemszerzés volt a czélja." Már most, ha egy buzgó hivatalnok, ki az uj kormány-pártnál magának érdemeket óhajt szerezni, kénytelen igaztalan és hazug fölterjesztéseket tenni, melyek a nagy közönséget félrevezetve, az ily ámításoknak hitelt adva, félrevezettetik; — hogy szavaim valóságát bebizonyítsam, íme a zentai bebörtönözöttek további története; mert ha azok izgatást és lázitó dolgokat követtek volna el, mint a ministert értesítő tudósítás szól, — hanem az illető magának érdemeket akart szerezni, és tett egy följelentést: vajon minden idézés és kihallgatás nélkül bebörtönözni szabad-e, vagy pedig a szolgabírónak kell-e a helyszínén meggyőződést szerezni? annak megítélését a belügyminister ur megítélésére bizom. Hanem, hogy elkövettetett a dolog, és hogy a zentaiak minden, a saját helyhatóságok értesítése s ennek engedelme nélkül, és a török-kanizsai szolgabírónak mjnden bejelentése nélkül elfogattak és átvitettek Török-Kanizsára: az törvénytelen és oly cselekmény, mely a Bach-korszakban sem követtetett el. (Derültség.) Továbbá az, hogy az emberek napokig le voltak tartóztatva, s hogy alkalmasint később a szolgabíró részéről történt is tudakozódás: annak jele, hogy a dolog komoly nem volt; mert Keresztyényi neje sürgönyözött nekem, (Derültség.) hogy a „Riadó" miatt zárták be férjét. Tudván, hogy a „Riadó" olyat nem tartalmazott, a mi sajtóellenes lenne, mert az nyilvánosan jelenvén meg, a szerkesztő felelős: az 1874. szeptemberi példány volt a ,Riadó*-ból, tehát sajtóvétséget nem tartalmazhatott, annál kevésbé lazítást. így tehát a tisztelt belügyminister urnák informatioja helytelen, és ez azt mutatja, hogy egyszerű sürgönyömre, melyben csupán azt nyilvánítottam, hogy ha a „Riadó" és az általam leküldött fölhívás oka a letartóztatásnak: kérem, hogy szabadon bocsáttassák, ő szabadon is bocsáttatott. Azonban Kovács Ferencz 10 —14 napig fogva tartatván, a szolgabíró meggyőződhetett igaztalanságáról, minek következése az lett, hogy Kovács nejének sürgönyére szintén csak azt válaszoltam, s Kovács hasonlag szabadon bocsáttatott.
