Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-361

381. országos ülés épril §. 187S. 83 küli darabokra forgácsolt társadalomban alig képzelhető hatalom, mely az 6 zárt phalanxának sikerrel ellenállhatna. Az aristoeratiának lialálos ellensége, s mindamellett mindazon résen, melyet ezen tör, ő maga az aristocratia legrútabb formájában: a plutoeratia képében helyezkedik be. Mint a világon képzelhető legeonservativabb elem: a liberalismus árjának fölszinén úszik, s látszólag az ár irányát ő jelöli ki, « ez is nagyon természetes ; mert a minden fölszabadult erőknek saját részéről zárt sorokban, s egyesitett erővel vívott concurrentiájában, s a körülötte lévő nem zsidó institutiok szünet nélkül való bolygatása és változtatása mellett kasztjának ó-eonservativ ezélzatait legbiztosabban elérhetni véli. Az aristocratia és democratia, a conservatismus és liberalismus fogalmai nálunk már nem elégségesek társadalmi és főleg szerencsétlen állami jelenségeinek megítélésére; mert azok megértésére még a „judaismus" fogalma is szükséges. Hogy a nyugati államokban, tán Austriát kivéve, ezen elv még eddig nem nőtte ki magát oly szerfölött veszélyessé, mint nálunk: annak oka főleg a&, hogy ama nemzetek ősei, utódaik javára is annak idején bölcsen gondoskodtak arról, hogy magukat a zsidóságnak más országokba való külebbezése által is ezen calamitástól lehetőleg megszabadítsák. A mi őseink e tekintetben is toleránsabbak voltak, s ezen tolerautia levét mi iszszuk meg. Ókét tehát, kiknél azonban, különösen a németeknél és francziáknál. máris nem egy följajduló hang emelkedik, s kikre szinte ráérik nemsokára az ezen nehéz problemával gyakorlatilag való foglalkozás: -— e részben illetékes birákul nem ismerhetjük el. A legnagyobb önmystificatio tehát a zsidóság liberalismusában komolyan hinni. Azon kasztszerü elem, mely mindazon térről, a hová befészkelhette magát, tömör föllépésével minden idegen elemet kiszorít, kipusztít; — a mely szögletes szokásaival önmaga és a többi elemek közt áthághatlan chinai falat emel, mely szokások egyszersmind többnyire a más elemek iránt érzett mély megvetést is kifejezik ; — a mely elem a más elemekkel való érintkezést csupán az üzleti czél szempontjából tartja fön; — a mely minden egyes tagjának nem-zsidókkal fönforgó igaz vagy igazságtalan ügyeit közös, és mintegy családi ügyeknek tekinti s felekezeti ügyekként erőlködik föltüntetni; —• a mely maga részére a tolerantia legszélsőbb igényeit követelve, önmaga a képzelhető legintoleransabb elem; — s a mely a liberalismust czégül használja föl kasztjának egy gazdászati oligarchiává való tételére; — mert hogy a zsidóság a gazdászati világuralomra törekszik, s már az útnak jó derekán van: azt nem egy államférfi beismerte, — azon elem nem a liberalismus, hanem a társadalmi és közgazdászati tyrannia elvét képviseli. Hatalmának a közvéleményben való megszilárdítására s kiterjesztésére a judaismusuak azon alapon, hogy a jelenleg átalában érvényre jutott liberális és democraticus elvek képviselőjéül, sőt zászlóvivőjéül erőlködik szerepelni: egyik legkedvezőbb alkalom azon küzdelem, melyet az ultramontanismus amaz elvek, s átalában a modern cultura ellen folytat. Ezen küzdelemben bizton számit a liberális elemek applaususára, s mig a világ elé folyton ama hatalom visszaéléseit, túlkapásait festegeti: magáról a modern társadalom legveszedelmesebb hatalmáról a figyelmet elvonni, s másrészt az ultramontán-ellcnes elemek előtt, mint a modern cultura s haladás apostola, naponként uj meg uj érdemeket szerezni iparkodik, s ekkép magát folyton a fölszinén tartani törekszik. Pedig a judaismus jól tudhatja, hogy azon napon, melyen az ultramontanismus a térről le fog szorulni: az ő ellene való átalános küzdelem fog megindulni; a democraticus autonóm alapokon szervezendett katholika egyház hivei pedig birtokába jutván azon összetartásnak, együvétartozási érzetnek, élénk közszellemnek s intensiv feszerőnek, melyek a protestáns egyházaknak oly nagy mértékben tulajdonai : szintúgy, mint már eddig jó részben a protestánsok, sikerrel fognak vele szembeszállani: mig most a katholikusok minden téren mint oldott kéve egymásután esnek a judaismus zsákmányául. Azért, daczára az ultramontanismus elleni szenvedélyes küzdelmének, a zsidóság bennünket, katholikusokat sokkal jobban szeret, mint a protestánsokat, mire a többi közt kézzel fogható példa Németország, a hol a zsidó elem északfeíé azon arányban fogy, melyben a protestáns elem tulnyomóbb számban lép föl. A gazdászati téren kívül a judaismusnak eddig leginkább a journalistikai tért sikerült hatalmába keríteni, úgyannyira, hogy — csak monarchiánkról beszélve, — a Lajthán túli lapok legtöbbje, de a mieinknek is legnagyobb része a zsidóság kezében van, vagy legalább mögöttük ott áll ezen kasztnak egy-egy őrszemet képző delegátusa. Alkotmányos országokban a közvélemény lévén a mérvadó elem ; a pénzhatalmon kivül e hatalomra törekvő kaszt kezeiben azon, iránta még egy kissé makranezosnak mutatkozó közvélemény orgánuma, a sajtó, a leghathatósb eszköz. Annak utján maskiroztatnak a zsidóság tendentiái; azzal hirdettetik unisono az indignatiora keltendő világnak a zsidóság martyriuma. valahányszor nem-zsidó és zsidó közt fönforgó, és legtöbbnyire eredetileg az utóbbi által előidézett valamely differentiában a zsidó találja a rövidebbet húzni; azzal fojtatik el minden hang, mely a zsidóság „tyrannie sourde"-ja ellen itt-ott elvétve, elszigetelten emelkedni mer; a liberalismus nevében azzal bélyegeztetik meg, vagy tétetik nevetségessé minden törekvés, mely a judaismus üzelmeinek ellentállani, 11*