Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-361

84 361. országos Ulé§ ápril 5. IMS. — a pénzhatalom mellett azzal eszközöltetik elrettentő példaadásul a végletekre hajtása, paraiyzálása, vagy ha lehetséges, elbuktatása azon balga nemzsidóknak, a kik ugyanannak szétzúzó nyomása ellen följajdulni merészkednek. A judaismus lényege és tendentiái fölötti mystificatio annak képviselői és vezérféríiai részéről olyannyira sikerült, hogy nálunk is átalánossá lett a nézet, hogy ezen nagy tehetségekkel és képességekkel, SZÍVÓS kitartással, vasszorgalommal és praeponderans pénzhatalommal rendelkező elemet idővel házassági összeköttetések, — egyelőre a polgári házasság utján, a többi, számerőre nagyobb népelemekbe beolvasztani, — s ekkép ezen elemnek jelen alakjában átalánosan elismert veszélyességét paralysálni sikerűién d; — Soha! ... A mely népfaj negyedfélezer éven túl meg tudta őrizni teljes elszigeteltségét és vértisztaságát, eredeti gondolkozásmódját, világnézletét, szokásait, ugy a teljes szabadság, mint az elnyomatás és üldöztetés századaiban, ugy állami együttlételében, mint a, széles világon szétszórt állapotában; — a melynek vakon hitt traditioi neki a föld benépesítését Ígérik; — a melynek összevalósági érzete az emancipatio végbemente óta nemhogy nem apadt, de sőt, daczára a látszatnak, a kaszt hatalmának kifejtésével még emelkedett; — a mely tudja, hogy kitűzött ez élj át, a gazdászati világuralmat csak mint compact zárt kaszt érheti el, s a mely, daczára a mai viszonyok közt különben mindinkább alárendeltebb jelentőséggel biró állami és nyelvi szétforgácsoltatásnak, gondoskodott egy nemzetközi vezér-organumról, a Páris&an székelő „alliance israelite universelle"-ben: azon elemnek valaha lehető beolvasztása nem más, mint egy naiv pium desirlerium, vagy nevetséges utópia. Az optimisták titkos örömmel szemlélik azon versengést, mely a zsidóságnak ujabban alakult két árnyalata: az orthodoxok és neológok közt mint egyebütt, ugy nálunk is folyamatban van. Azt hiszik ugyanis, hogy ezen versengés végeredményben teljes schismát fogván előidézni, az ekkép két ellenséges táborra szakadt zsidóságot a nem-zsidó elemeknek könnyebben ellensúlyozni, — sőt még tán egyik tábort a másiknak mégsemmisitésére is fölhasználni, s ily módon a modern társadalmat ,ad absurdum" vivéssel fenyegető judaismusnak óhajtott kilátásba vett bukása fölött a „tertius

íf-nak örvendeni fog lehetséges lenni. Hiu ábránd! Ama sok tekintetben mosolyra gerjesztő viaskodás mellett a zsidóság közös czélját egy perczig sem téveszti szemei elől, s csak ezen közös czél mielőbbi biztos elérésére szolgáló eszközök opportunus volta fölötti nézeteltérés alapja az egész hajbakapásnak. A két ellentétes árnyalat az ollónak két metsző-ága, a melyeknek kiindulási pontja és czélja egy, s a melyek minél jobban egymás ellen törni látszanak. annál jobban érzi élüket a mi nyakunk. S valóban mindent megfontolva, van is oka a zsidóságnak azon két irány opportunitása fölött oly elkeseredetten viaskodni egymással; mert csakugyan nehéz ítéletet hozni a fölött, hogy különvéve melyik irány biztosabban czélravezető: az-e, melyet a neológ árnyalat tűzött maga elé? avagy az-e, melyhez mint traditioiknak legmegfelelőbb irányhoz az orthodoxok oly makacsul ragaszkodnak? Annyi azonban bizonyos, hogy ezen megosztott állapot permanentiája a legbiztosabb ut, melyen a judaismus végczélját legelőbb elérheti; mert egyrészről ama forrongás, eszmesurlódás és lázas tevékenység, melyeket a két árnyalat a versengés folyamában folyton kifejt, a zsidóság közti élénk közszellemnek folytonos ébrentartását eredményezi; másrészről pedig a két árnyalat saját divergáló, de végczéljában convergáló utján napról-napra, lépésről-lépésre teszi az ujabb hódításokat. Az orthodoxok, mint az ős-zsidó traditiok hü letéteményesei gondoskodnak arról, hogy a judaismus eredeti alakjában és teljes vértisztaságában továbbra is fönmaradjon; a neológok irányában alkalmazott szenvedélyes kritikájukkal elejét veszik annak, hogy ezek a Babylouban visszamaradt zsidók sorsára jussanak; mély patriarchális érzületük mellett ők ígérkeznek a zsidóságnak „az ég csillagai "-hoz és a „tengerpart homokszemei"-hez hasonlított elszaporodását eszközölni, s ekkép ők vannak hivatva azon neológokat, kik „Babylon" kéjeiben és gyönyörűségeiben elmerültek, vagy az idegen elemekkel összevegyültek, s igy a kasztra nézve többé-kevésbé elvesztek: ujabb és ujabb rajokeresztésével bőségesen pótolni. Ők képezik azon áttörhetlen phalanxot, mely ha az idők folyamában a judaismusra ismét nehéz napok állnának be: a visszavonulásra kényszerült neológokat ismét sánczai közé fogadja, s évezredek folytán kipróbált szívósságával s ellentállási erejével a kasztnak további fönmaradását biztosítja. Merev és az idegen elemekel sértő szokásaik megörökitésével gondoskodnak arról, hogy ama válaszfallal, melyet a zsidók ős időktől fogva önmaguk és az idegen elemek közt húztak, ezeket magukból nemcsak hogy jövőben is távol tartsák, hanem a két elem közt mesterségesen ápolt antagonismust és ellenszenvet, melyek elszigeteltségöknek főbiztosítékai, permanentiában tartsák. A neológok ellenben a judaismus uralmát nem a hosszabb időt igénylő belterjü szaporodással és saját erejének fokonkénti kifejtésével, hanem az átölelt idegen elemek segélyével, ezeknek czéljaikra való ügyes fölhasználásával törekednek megalapítani. Ezek már nem űznek szűkkeblű „kaftán" és „pejes^-zamatu talmudpolitikát; — ezek szakítanak az előttük lényegteleneknek látszó, az idegen eleme-