Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-360
Í6Ö. országos ülés ápri! 7. 1875, 63 intézkedése azért, mert az önkénynek kifolyása minden ember előtt gyűlöletes; de azt hiszem, hogy egy alkotmányos tárgyalás nyomán létrejött törvény megszerzi a tiszteletet minden hazafi előtt. (Helyeslés a középen.) Ilyen téves a nézete tisztelt barátomnak a Spitzlíről is. És én azt hiszem, hogy Spitzlinek nevezni azt, ki a törvény áthágóit följelenti, nem lehet, mert oly törvényes intézkedés, és pénzügyi szabály sehol a világon, sem Angliában, sem Franciaországban, sem Poroszországban nincsen, hogy bizonyos neme a. controllnak ne gyakoroltatnék; mert e nélkül a törvény soha végre nem hajtható. Sőt hasonló intézkedés foglaltatik Magyarország azon törvényében is, mely a csőszöket bizonyos visszaélések meggátlása tekintetéből a kárttevőkre rótt birságból némi részben jutalmazza. (Ellenmondás a szélső hal felől.) Nem riadok vissza a tisztelt képviselő ur zugolódásától, s szembeszállók azokkal. (Zaj a szélső balon.) Méltóztassanak fölszólalni, és én akármikor elfogadom a vitát. A mi pedig a vérdijat illeti, uraim, ez olyan üres frázis, a mely talán a vidéken a tudatlan nép előtt megteszi a tempót; de minket félre nem vezet. (Élénk helyeslés a középen. Nagy zaj a szélső halon.) Ennélfogva elfogadom az eredeti szerkezetet. Patay István: Nem szólaltam volna föl, ha előttem szólott képviselő ur nem beszél. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy az országgyűlés még össze sem jött s máris kimondta a Bach-rendszer ellen roszszalását. Én tehát megengedem, a mint méltóztatott mondani mindenütt meg van a kontrol, igen, de nem pénzért, és nem Spitzli czimért, hanem hazafiúi kötelességből. Én tehát — különben is annyira Bach-szagu az a mostani törvény, — (Nagy derültség.) pártolom Szederkényi képviselőtársam módosítását. Csiky Sándor £ Én nekem is van egy pár észrevételem, melyet előttem szóló képviselő ur szavaira kívánok fölhozni. Azt állította ugyanis, hogy azon esetben, hogy ha az önkény-uralom valami olyan nemzet jellemébe, szokásaiba, igazságába, emberi joggal, méltányossággal ellentétbe álló intézkedést tesz, az igenis gyűlöletes; de ha azt a törvényhozás teszi, ha ugyanazt teszi, a mit az önkény-uralomnál gyűlöletesnek, utálatosnak tart: annak mindenki örömtelve hódol, és ily intézkedést törvénybe iktatni czélszerü, sőt szükséges. De én azt hiszem, s azt nem fogja megczáfolni Móricz Pál képviselőtársam, s azt hiszem, senkisem, hogy valamely törvénynek nélkülözhetlen föltételei, s kellékei megvannak a mi törvénykönyvünkben, ki vannak mondva Verbőczy II. részének 5. czimében, (Derültség a középen.) hogy micsoda kellékekkel kell bírnia valamely törvénynek, hogy az mindenkit kötelezzen ; azok a törvények, melyek a nép szokásaival, KÉPYH, NAPLÓ, 18=. XVI, KÖTET. óhajtásával, melyek az igazsággal és a társadalom kellékeivel összhangzásban vannak, oly törvények, melyek egy többség által gyakoroltatnak; de micsoda többség által ? (Halljuk ! Halljuk \) képviselői többség által, tisztelt ház, de a mely képviselőknek többsége nem kérdezte meg a népet: vajon tetszik-e neki, (Derültség a középen.) a mely népnek nevében és ellenében ily törvényeket alkotnak, a melyeket ezelőtt maguk is elkárhoztattak. Hisz ez valóságos kémrendszer, egyiket a másik ellen szítani. Hiszen ily törvény alkotásával a társadalom kötelékeit szaggatják széjjel! hiszen itt bűnbért szavaznak meg, (Zaj a középen.) itt a családi köteléket, az emberi jogokat, társadalmi kellékeket haszonkeresés miatt földúlni törekszenek. (Fölkiáltás a középen: Borzasztó!) Igenis, bizony borzasztó, (Derültség.) mert az nem a nemzet óhajtásának, hanem annak ellenérc alkottatik. Én tehát, tisztelt ház, ezen okoknál fogva a Szederkényi képviselő által beadott módosítást lelkem teljes mélyéből pártolom, és a közérdek kivánatához képest, kérem a tisztelt házat ezt elfogadni. Tisza László s Tisztelt ház! Nem szólottam volna e kérdéshez, ha föl nem merül az az eset, hogy a küldők megkérdezését a jelenlegi képviselőkre nézve épen azon oldalról akarják kötelességünkké tenni, a mely oldal kitünőleg 48-as pártnak nevezi magát; tehát nevezi magát azon évtől, a mely évben az utasításadás a küldőknek eltöröltetett. Ez állítás hasonlít az azon oldalról jövő logikához, s azért alaptalanságának vitatásába nem bocsátkozom, csak egyszerűen óvakodom tőle. A mi pedig az előttem szólott képviselő urnák a törvény intézkedéséről szóló elmefuttatást illeti: alig fogja azokat Verbőczyben föltalálni, a miket mondott. Csiky Sándor: Meg fogom mutatni! Tisza László: Meglehetősen jól ismerem Verbőczyt, s a tisztelt képviselő ur által mondattak, ha összehasonlítjuk a naplót Verbőczyvel, ki fog derülni, hogy azok, miket ő mondott, nem foglaltatnak abban. (Mozgás a szélső hal oldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a följelentőnek bizonyos dij szolgáltatik ki: azt magam sem pártolom in theoria. De ha szembe állítjuk a két esetet, kérdem a tisztelt képviselő uraktól: vajon sokkal erkölcsösebb dolog lesz-e az, ha egy pár krajezár borravalóért a csősz minden embert különbség nélkül hagy vadászni, előre, hátra s ez által megsérti a vagyon szentségét, a tulajdon sérthetlenségét? Nagyobb előmozditója-e ezen eshetőség az erkölcsiségnek; mintha az, kit egy meghozott törvény erre megbízott, a törvénybe ütköző tény földerítésére segédkezet nyújt s hazafiúi kötelességének teljesítése miatt bizonyos jutalomban részesül. Meggyőződésem szerint ezen második eset sokkal kevésbé veszedelmes 9
