Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

54 359. országos ülés ápril <3. ÍBÍB földön is látta a dolgokat, a ki szokott gondolkozni ezen dolgok felől: még akkor sem hiszem el azt, hogy azt tartaná, bogy a lóverseny llixus-czikk, mely a nagy urak mulatságára való. (Élénk fölkiáliások a ssélső bal oldalon: Arra való l) Engedelmet kérek, minden államban, a hol a lótenyésztés fölemelkedett, ennek egyik emeltyűje ez volt: mert ez által szerezték maguknak a jó tenyészanyagot, mely aztán az országban a jó nemesitett lófajt előidézte. És ha azon földmives, ki ma kétszer olyan értékű lovat használ és két anynyit kap eladott csikójáért, mint azelőtt: ezt be nem látja, az természetes; de hogy olyanok nem akarják belátni, a kik észlelhették másutt is a dolgokat, és észlelhetnék a haladást Magyarországon is épen kapcsolatosan azon idő óta, mióta erre valami fordittatik: azon valóban csodálkoznom kell, és ismétlem, hogy nem a dolog állása, hanem ha magok, a kiknek be kell látniuk a dolognak igazi horderejét, hirdetik azok előtt, a kik azt nem látják be, hogy csak nagy urak mulatságára hozott áldozat a lóverseny: akkor igenis azoknak eljárása lesz a netaláni rósz hangulat okozója. (Élénk helyeslés a középen.) Különben, tisztelt ház, szó sincs arról, az ember, mindnyájunkon elkezdve, szívesebben nem fizetne ezentúl is adót azért, a miért eddig nem fizetett; megvallom őszintén, magam is szívesen nem fizetnék ezután adót az után, a mi után eddig nem fizettem; de utoljára is arról is meg vagyok győződve, hogy miután az államnak az adókra szüksége van : ez indoka az azon fajtájú adóknak, a melyeket, bármiképen tekintjük a dolgot, leghelyesebben lehet igazolni; mert utoljára nem életszükséget, hanem mulatságot érnek. Ennélfogva én részemről magam is ajánlom átalánosságban a törvényjavaslat elfogadását. (Helijeslyés a középen.) Elnök i Szólásra senki sem lévén fölírva, a vitát befejezettnek jelentem ki. Irányi képviselő ur azon kérdést, hogy elfogadtatik-e a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául, kétfelé kívánja osztani; jelesül a II. fejezetet meg akarja különböztetni a többitől. Én azon véleményben vagyok, hogy ezen II. fejezet a törvénynek egy része lévén, ha a házszabályok szerint a kérdés átalánosságban ugy tétetik föl: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alaj)jául: a képviselő ur még azon esetben is, ha elfogadja, a II. fejezet kihagyására mindig szabadon fog nyilatkozhatni. (Helyeslés.) Ennélfogva én azon véleménjben vagyok, hogy a házszabályokkal nem egyeznék meg az. ha a kérdést másképen tenném föl, mint mindig szokás az átalános vita befejeztével: tudniillik, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja-e a ház? (Helyeslés.) E szerint a kérdést így fogom föltenni és fölszólítom azokat, a kik a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot az adóügyi bizottság által megállapított szerkezetben átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A tisztelt ház a törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alajijául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslat csimét.) Simonyi Ernő; Méltóztassék a cziinet talán a végére hagyni. Elnök: A képviselő ur az átalános vita alkalmával azt indítványozta, hogy a czim megállapítása a részletes tárgyalás részére hagyassák. A tisztelt képviselő ur figyelmeztetése nyomán azon kérdést vagyok bátor intézni a házhoz: méltóztat ik-e beleegyezni abba, hogy a czim megállapítása a tárgyalás végére halasztassék ? (Fölkiáltások: Elfogadjuk!) Ennélfogva a czim megállapítása a részletes tárgyalás végére halasztatik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a bevezetést.) Elnök: Minthogy a bevezetésben is szó van a fegyverek megadóztatásáról: talán ez is függőben maradhatna. (Helyeslés.) E szerint a bevezetés is függőben marad. Szeeiezey Ödön jegyző (olvassa az első fejeset edmét.) Elnök: Ha nincs észrevétel: az I. fejezet czime elfogadtatik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az 1-80 §-t.) Elnök: A kik az 1-ső szakaszt elfogadják: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 2-ik §-t.) Almásy Sándor: Tisztelt ház! Én a vadászati jegyek kiengedélyezését nem az alispánra bíznám, hanem hagynám ezt azon községeknél, kik az adókat kivetik, rendben tartják és scontrirozzák. Azt hiszem, hogy ha ezen hivatalok a mi vagyonunkat ellenőrizni bírják: az ezen engedélyekből bejövő pénzek kezelését is reájuk bizhatjuk. Két okom van erre nézve. Először, mint az átalános tárgyalásnál is megemlítettem, igen nehézkes az alispántól, illetőleg a központi eljáróktól az engedélyeket megkapni. Már pedig a törvényjavaslat egyik szakaszában az van mondva, hogy a rendőri közegek fölszólitására a vadászati engedélyt az illető okvetlenül elő tartozik mutatni : különben bírság alá esik. Már most tegyük, hogy beküldőm kérvényemet, de nem kapom vissza: tehát kettőnek vagyok kitéve. Vagy nem vadászhatok, s így azon szenvedélyemet, melyért bélyegilletékemet megfizettem, nem gyako-