Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-359
40 359. országos ülés ápril (>. 1875. Paczolay János: Tisztelt ház! Tagadhatatlan az, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a házadóról szóló előbbi törvényeknél bővebb és némi tekintetben igazságosabb alapra is van fektetve. De kérdést nem szenved az sem, hogy még ezen törvényjavaslat sem áll az adó és egyátalában a pénzügyi tudományok jelenlegi színvonalán ; mert ha az adó, a mennyire csak lehetséges, igazságosan szándékoltatik fölosztatni : nem szenved kérdést, hogy az adótörvényeknek az egyes vidékekre és a vidékek egyes lakosainak vagyoni állására mennél részleteseid) intézkedéseket kell magukban foglalniok; mert csak ez esetben lesznek helyesek : mig az ellenkező esetben sajtok és az egyesekre nézve inkább elviselhetlenek lesznek*. Tagadhatatlan a pénzügyminister ur tegnap állított azon mondata is, hogy tökéletes adótörvényeket, a melyek kulcsa ugy legyen megállapítva, hogy annak következtében senki igazságtalanul megróva ne legyen : nem vagyunk képesek föltalálni ; de abból, hogy tökéletes kulcsot nem lehet találni: nem következik az, hogy a tökéletest elérni ne iparkodjunk, nem következik az, hogy maradjunk a régi adótételeknél, a melyek már a naponkint változó körülményeknél fogva is magukban foglalják az igazságtalanságot, Érezte ezt a nagy tudományú volt pénzügyminister ur akkor, midőn e törvényjavaslatot beterjesztette, mert már törvényjavaslatában a házadé kiszabásánál egy ujabb tényezőt vett szemügyre. Ugyanis szükségesnek tartotta tizennyolez városra nézve, a melyek eddig is leginkább voltak sújtva adóval, azért, mert e városok oly tényezőkkel bírnak, a melyek kérdésen kívül mind a művelődés, mind a vagyonosodás előmozditására nézve mai napság a leghathatósabb eszközölnek tekintendők : szükségesnek tartotta —• mondom — a volt pénzügyminister ur ezen tizennyolez városra nézve, mely eddig is házbéradót fizet és ennélfogva leginkább van adóval sújtva, azon okból, mert vasúti vagy gőzhajózási állomásokkal bírnak: még az előbbi adózásnál is magasabb adót megállapítani. Én a tisztelt pénzügyminister urnák a törvényben foglalt ezen intézkedését a magam részéről is helyesnek és tökéletesnek találom; de nem tarthatom helyesnek azt, hogy miután a volt pénzügyminister ur azt mondja, hogy a mely városok gőzhajózási vagy vasúti állomásokkal bírnak, azon városok, a melyek eddig házbéradót fizettek és tíz ezer lakossal bírnak, 2%-al magasabb adót fizessenek ; mert ha a vagyonosodásnak és a művelődésnek emelését előidéző tényezőket vesszük figyelembe: akkor kérdést nem szenved, hogy minden egyes tényezőt meg kell fontolni és szemügyre kell venni, hogy mennyire emelhető az adó minden egyes tényező alapján, S ha ez így van : akkor csodálkozom, hogy a volt pénzügyminister ur ugyanazt az adóemelést hozta javaslatba, ha e tényezőknek csak egyikével bír a város, vagy pedig, ha mindkettővel bir. Ha ugyanis mind a gőzhajózási, mind a vasúti állomások külön-külön tényezői a vagyonosodás és a művelődés előmozdításának : akkor kétséget sem szenved, hogy az ország azon lakosai, kik mindkét tényezővel birnak, magasabban rovandők meg, mint azok, kik csak az egyik tényezővel birnak ; és meggyőződésem szerint magasabban rovandők meg azok, a kik vasúti állomással birnak: mint, a kik egyedül gőzhajózási állomással birnak, minthogy a vasutakon a közlekedés és forgalom akadály nélkül föntartatik egész éven át, holott a gőzhajózásnál a forgalom téli időben legalább 2 — 3 hóig szünetelni szokott. Világos ebből, hogy különbséget kell tenni azon városokra nézve, hol mind a két tényező a vagyonosodásra közreműködik, és azok közt, hol csak a tényezők egyike van meg. Ha megtekintjük azon beadványokat, melyek a vasutak fölépítése ezéljáből a tisztelt képviselőháznak, különösen az első években benyujtattak, tapasztalni fogjuk, hogy az ország lakosságának legnagyobb része maga is meg volt győződve arról, hogy a vasutak a vagyonosodás előmozditására : szolgáló legszükségesebb tényezőknek tekintendők, és épen azért igen sok hatalmas ajánlat tétetett akkor azon tekintetből, hogy a képviselőházat annál könnyebben meggyőzzék arról, hogy nálunk a vasutak építése a vagyonosodás, e szerint az adóképesség előmozdítására szolgál. S mit látunk e törvényjavaslatban? Azt, hogy a tisztelt pénzügyminister ur a vasúti és gőzhajózási állomásokat az országnak csak 18 városában találja oly eszközöknek, melyek a vagyonosodás előmozditására szolgálnak: mert ha a többi városokra, vidékekre és falukra nézve is olyanoknak találta volna, mint hiszem, hogy olyanoknak kellett is volna találnia: a törvényjavaslatban bizonyosan ezen városokat, vidékeket és falukat is figyelembe vette volna az adó ezen szempontjából való kirovásánál. Hogy miért nem történik ez? Annak indokát nem ismerem; de bár csekély az adókirovás körüli tudományom, mégis tudom azt, hogy az oly eljárás, melynél ugyanazon factorok az egyenlő számú lakossággal biró városok egy részénél, mint a jövedelmet fokozok s e szerint nagyobb adóra alapul szolgálók, figyelembe vétetnek, a munkánál pedig egészen figyelem nélkül hagyatnak: az osztóigazsággal meg nem egyez. És épen ezen meggyőződésemnél fogva ezen adótörvényjavaslat elfogadása ellen fölszólaltam a pénzügyi bizottságban fölszólaltam akkor, mikor még az országban minden néven nevezendő adónem és különösen az egyenes