Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

396 381. országos ülés május 4. 1875. Azt mondja továbbá, hogy mi a köz vádló szerepet veszszük föl; ez, ha igy volna is : természetes ; mert nem-e a közvádló szerepére van hivatva az ellenzék minden parlamentben? akkor mi csak kötelességünket teljesítjük. Hogy fáj neki az, hogy mi az ország szine előtt megmondjuk neki az igazat, azt értem; de másrészről ő is tartozik belegondolni magát ezen helyzetbe, és nem kárhoztatni olyasmit, a mit minden párt minden alkotmányos országban rendesen cselekedni szokott. A tisztelt belügyminister ur felelvén azon jeles beszédre, melyet Apponyi Albert gróf képviselő ur tartott: azt mondta, hogy a legkeményebben mondott ítéletet [saját pártja fölöt akkor, midőn azt constatálta, hogy az óriási többség eszme nélküli ; mert abból az következik, hogy ha még eszme nélkül is oly nagy a többség : mennyire eszmenélkülinek kell lenni azon pártnak, a mely kisebbségben van. Arra, hogy a tisztelt belügyminister ur azt mondhassa, hogy egy párt kisebbségben maradt, be kell várnunk a választásokat; mert eddigelé nem volt alkalom a párt-nagyobbodásra. A választások után lesz az alkalom megítélni, hogy az országban melyik párt milyen nagy mértékben nőtt. Egyébiránt, mondom, miután én a belügyminister ur beszédének tréfás oldalára semmi súlyt nem helyezek ; nem is akarok arra több időt vesztegetni, hanem áttérekfmagára a tárgyra. Méltóztatik a tisztelt háznak emlékezni, hogy éveken át nézetkülönbség uralkodott e házban, különösen az ellenzék két árnyalata között, maga a költségvetés és a költségvetési törvény természetére nézve. Volt egy rész, melyhez én is tartoztam, a mely azon fölfogással volt mindig, hogy azon kormánynak, mely iránt bizalommal nem viseltetik egy párt, a költségvetést sem szavazza meg. A másik része azt monda, hogy a költségvetést nem a kormánynak, hanem az államnak szavazza meg, az állami gépezetet megakasztani nem szabad : tehát a költségvetést minden áron meg kell szavazni; de igenis helye van a bizalmatlansági szavazatnak akkor, midőn a költségvetési törvény van szőnyegen, midőn tudniillik arról van szó, hogy ki legyen megbízva a megszavazott budget végrehajtásával. Ez volt a nézetkülönbség ; de oly nézetnek, a mely szerint az apropriatio sem volna bizalmi kérdés, annak legelőször a házban a tisztelt pénzügyminister ur adott kifejezést tegnap, midőn azt monda: „Hisz utóvégre itt oly egyszerű kérdésről van szó, tudniillik csak arról, hogy a törvényhozás által már megszavazott számtételeket megszavazza-e a ház, igen vagy nem? és azért ő nem is tartja szükségesnek, hogy a kormány részéről minden fölmerülő kérdésre felelet adassék." Mondom, ez egészen uj nézet nemcsak parlamentalis államokban; de nálunk is, a hol kérdés volt a fölött, hogy bizalmi kérdés-e a költségvetés ? de hogy a költségvetési törvény bizalmi kérdés : azt soha senki kétségbe nem vonta. Magam is igy értem, és miután nem vagyok oly helyzetben, a melyben van előttem szólott Apponyi Albert tisztelt képviselőtársam, a ki azon szerencsés helyzetben van, hogy ő hypothekára képes valamit előlegezni: én nem vagyok azon helyzetben, és én hypothekára sem előlegezek bizalmat a tisztelt kormánynak. El fogom mondani a lehető rövidséggel indokaimat. Arra, hogy bizalommal viseltessünk egy kormány iránt: tökéletesen igaza van a tisztelt pénzügyminister urnák, hogy nem frázisok után, hanem tettek után kell indulni. Én tehát, midőn azon kérdést intézem magamhoz, hogy viseltethetem-e bizalommal a kormány iránt ? — eltérve az átalános bizalmatlanságtól, melylyel a politikai basis iránt viseltetem, melyen a kormány áll, — e kérdésre, mondom, megvizsgálom, mit tett a kormány : mióta a kormányszéket elfoglalta ? Én röviden egy szóval felelek e kérdésre: a kormány semmit sem tett. A tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédében hivatkozott arra, hogy folytonos actioban vannak, hogy nézzünk hátra, hogy azon két hónap alatt hány törvényjavaslaton mentünk keresztül, a mely mindannyi foglalatosságot, fáradságot adott a tisztelt kormánynak. Bocsánatot kérek ; ha végig nézünk azon, mit a törvényhozás keresztülvitt ezen két hónap alatt: azt hiszem, hogy igenis dicséretet érdemel, ha érdemel valaki, maga a törvényhozás, a mely mindent elkövetett, hogy a függő ügyeket lebonyolítsa; de a kormány a maga részéről semmit, absolute semmit sem tett. Mik a fődolgok: a mik itt azóta letárgyaltattak ? Alig jött létre a kormány, letárgyaltuk a budgetet: az a múlt kormány műve. Keresztülmentünk az adótörvényeken, rövid néhány nap alatt, nem akadékoskodott senki, nem gördítettünk akadályt, s daczára annak, hogy ez adótörvények jóságáról nem voltunk meggyőződve : megszavaztattak az adótörvények. Ez sem a tisztelt ministerium műve; ez is a múlt kormány műve. Még a kisebb dolgokra nézve is áll ez. Ott volt például a néptanítók nyugdíjazása; ugy hiszem, egy-két nap alatt keresztülvitte a képviselőház. Ez sem a tisztelt ininisterium munkája, hanem a volt kormányé. Ezután jött a kereskedelmi codex; nagy munka, de hogy keresztülment: nem e kormány érdeme, hanem a törvényhozásé, s hogy előterjesztetett, nem e kormány érdeme ; hanem a volt kormányé, mely buzgón működött rajta, s kész örökségül adta át a jelen ministeriumnak. Még a legújabb előterjesztésekből is, melyeket a napokban a tisztelt közlekedési minister ur benyújtott, a mi