Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

381. országos ülés május 4. 1875. 395 magát. Engem nagyon megnyugtattak az itt elmondottak ezen elnevezés helyességére nézve ; mert ha egy politikai párt magának nevet választ, vagy akármely ilyen saját ügyeire vonatkozó intézkedést tesz, melyre nézve a többi pártoknak magában véve hozzászólásuk is alig lenne, a mint mi ugyan nem is fogjuk soha sem az egyik oldalon lévőknek quodlibetszerü sok elnevezését, sem a másik oldalon ülőknek névtelenségét szemükre vetni, ha ily esetekben az ellentétes pártok, melyek azou másik pártot gyöngíteni szeretnék: nem bírják az ez által választott nevet, vagy az ez által tett lépést elhallgatni ; hanem minduntalan önkénytelenül előtör az azon elnevezés elleni ellenszenvük: ez legbiztosabban igazolja, hogy azon párt helyesen és bölcsen cselekedett, midőn elnevezését választotta. (Helyeslés a középen.) Azonban azt mondják, én választottam ezen nevet : meglehet, a képviselő urak gondolata szerint, helytelenül, de megkísértem, ha talán tudnék aaon urak pártja számára egy helyesebb elnevezést találni. (Halljuk \) A képviselő uraknak a tegnapi és mai szónoklataik után én azt gondolom, pártjuknak a valóságnak teljesen megfelelő neve ez volna: „az ismételt kérdőjelek pártja." (Derültség és élénk helyeslés a középen.) Elnök : Az ülést öt perezre fölfüggesztem. (Szünet után.) Elnök % Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Helfy Ignácz : Tisztelt képviselőház! Én azon szándékkal jegyeztettem föl magamat a szólásra, eltérőleg a tisztelt belügyminister űrtől, hogy a szőnyegen lévő tárgyhoz, vagyis a budget-törvényjavaslathoz szóljak ; azonban a tisztelt ház be fogja látni, hogy lehetetlen legalább néhány szóval nem reflectálnom azon nem annyira ministeri, nem is annyira keresztyéni; mint inkább főkuratori beszédére, melyet az imént hallottunk és a melyből inkább mint az államférfin, inkább mint a politikus, inkább mint a polgár, szólt a csalhatatlansági dogmának szelleme. Igen helyesen cselekedte a tisztelt belügyminister ur, hogy beszédét két részre osztotta, elnenevezvén az egyiket komoly résznek, megértetvén ez által, hogy egy másik része tréfás. Helyesen tette, mondom; mert ha ő maga ezt ki nem jelenti : más nem lett volna képes megérteni, más nem tudta volna, melyik volt e beszédnek komoly, melyik tréfás része. Minthogy csak komolyan óhajtok e tárgyhoz szólani, mivelhogy nemcsak egy minister; de egy képviselő részéről sem tartom megbocsátónak azt, hogy midőn ily fontos kérdésekkel állunk szemben, azokról másképen, mint komoly hangon beszéljek ; tehát komoly hangon kívánok néhány megjegyzést tenni a minister ur beszédének tréfás részére. Mindenekelőtt megjegyzést kell tennem a belügyminister ur azon hangjára, a melylyel ő a ház hol egyik, hol másik részéhez szól. Hogy az egyik-másik képviselő egyik-másik alkalommal erős kifejezéssel élt: ezt senki nem tagadja; de tagadom, hogy valaki e házban oly hangon szólt volna, mint a belügyminister ur, szólt volna nem egy képviselőről, hanem egy egész pártról. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Ugy van!) Tetszett a belügyminister urnák az Ő csalatkozhatatlansági érzetében kétségbevonni azt: hogy vajon e padokon itten vannak-e tehetséges emberek, kik a kormányzási föladatnak megfelelni képesek lennének, és azt mondja, hogy a nélkül, hogy magának és pártjának vindicálna minden tehetséget, minden érdemet: fölhívja Simonyi Ernőt, hogy nézzen körül, és tükör nélkül nézzen körül: ha vajon jutna-e? Ha én a belügyminister ur példáját követni akarnám: igen könnyen azt felelhetném neki, a mit már mások feleltek is, hogy tudniillik ö már körülnézett, és e körülnézéssel is csak igen nagy ügygyei-bajjal birt pártjában két ministerre szert tenni: de én ezt nem mondom, én, tisztelt ház, e dolgot másképen fogom föl. A tehetséget én sohasem tekintettem sem egy osztály, sem egy párt tulajdonának. A tehetség közkincs, az az összes nemzeté, és én büszke vagyok rá, ha bárhol a ház bármelyik oldalán látok tehetséget fölmerülni, örülök neki, üdvözlöm; mert uj magyar tehetséget látok. Tehetség szerint osztályozni pártokat : azt egy képviselő sem engedheti meg magának, annál kevésbé egy országnak ministere. A tisztelt belügyminister ur nagyon zokon veszi, hogy a két, — mint monda, — szélső párt, utazgat az országban korteskedni. Én, megvallom, nem értem, hogy egy alkotmányos minister az ilyenen csodálkozik ; hiszen ez nemcsak minálunk, hanem minden más országban is igy történik. Teszszük ezt azon eszközzel, a mi rendelkezésünkre áll; a kormánypárt más eszközzel teszi, a belügyminister utasítja a főispánokat ; nekünk föispáuaink nincsenek, kell, hogy magunk menjünk. Egyébiránt, a mi a korteskedést, és különösen, a mi azon kifejezéseket illeti, melyeket mi nemcsak itt e házban, hanem a házon kivül is használunk : fölkérem a tisztelt belügyminister urat, hogy kérje meg a rendelkezése alatt álló rendőrséget, hogy jövőre helyesebben informálja; mert arról biztosithatom a tisztelt belügyminister urat, hogy bármennyire roszul esik is neki az, a mit mi Debreczen városában mondottunk: olyat nem mondottunk, a mit bármelyik képviselő tiszteséggel el nem mondhatna. 50*