Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-358

32 ÍS58. országos ülés ápril 5. 1875. lenni, s azért Máday képviselő ur módosítását a magam részéről elfogadom. Dániel Ernő előadó : Tisztelt ház! Tekintve a törvényjavaslat intentioját, a módosítást az adóügyi bizottság részéről is elfogadom. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a módosítást.) Elnök: A 10. §. első bekezdését, illetőleg a Máday képviselő ur által beadott módositványt a ház elfogadja, s ezzel az egész 10. §-t az emiitett módosítással elfogadottnak jelentem ki. Deáky Lajos : Kérem a kérdést szavazás alá bocsátani. Elnök: Azt gondolom, liogy az első bekezdést mindenki elfogadta; kérdésbe jöhet csak a másik két bekezdés. Mintán szavazás kívántatott: kötelességem a kérdést ugy föltenni, hogy a 10. §. első bekezdése Máday képviselő ur módosításával elfogadva lévén, elfogadja-e a ház a másik két bekezdést is az adóügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? A kik elfogadjak, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik:) A 10. §. Máday képviselő ur módosításával egész terjedelmében elfogadtatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 11-ik %-t.) Elnök : Észrevétel nem tétetvén, elfogadottnak jelentem ki a. 11-ik §-t. Következik a 12-ik §. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 12-ik %-t.) Elnök: Nem lévén észrevétel, a. 12-ik §. elfogad tátik. Következik a 13-ik §. Szeniczey Ödön jegyző [olvassa a 13-ik %-t.) Elnök: A 13-ik §-ra nézve észrevétel nem tétetvén, ezen §. elfogadtatik, Következik a 14-ik §. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 1441c §-t.) Kasper Mihály: Én óhajtottam volna, tisztelt ház, hogy a 14., 15. és 16. §-ok egészen kitöröltessenek: mert e §-ok által a marhatulajdonos a közforgalom kárára uj teherrel rovatik meg, a nélkül, hogy az államnak abból valami nevezetes haszna lenne; szándékoztam is e részben indítványt tenni, de miután semmi reményem sincs arra, hogy az elfogadtassák: az indítványozástól elállók és megelégszem azzal, hogy a 14 ik §-ra nézve módositványt nyújtok be, mely annak harmadik bekezdésére vonatkozik, s így szól: „a szopós csikó azonban anyjával együtt egy marhalevélre följegyezhető."' E módositvány annyira természetes, hogy minden további módosítást fölöslegesnek tartván, annak elfogadására kérem altisztéit házat. (Helyeslés.) Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a módositványt, Felkiáltások: Elfogadjuk l) Kasper Mihály: Kifeledtem belőle a szopós borjut, Kérem méltóztassék ezt is hozzátenni. Széll Kálmán pénzügyminister i Az első módosításhoz hozzájárulok, de ez utóbbi hozzátételt nem fogadom el tisztelt ház. Az elsőnek van értelme ; a csikóra nézve a módositvány elfogadható; de a borjú mint különálló érték vétetik, ez külön adatik el, ezen hozzátétel elfogadását tehát ellenzem. (Helyeslés.) Kajuch József: Tisztelt ház! Bátor vagyok a tisztelt házat arra figyelmeztetni, hogy a marhavészről hozott 1874 : XX. törvényezikk 17. §-a második bekezdésében világosan az áll, hogy: „marhalevél ugy egyes darab, mint falkák számára állittathatik ki." Én a tisztelt ház ítéletére bízom: vajon kivánatos-e, hogy a törvénynek jól megfontolt szövege megváltoztathassák, s itt épen ellenkezője tétessék ki annak, a mi ott van. Ott tudniillik az áll, hogy a marhalevél vagy egyes darabra, vagy egész falkára adatik ki. Nem is tartom egészen közömbösnek, hogy két-három más darabra menő falka után ugyanannyi marhalevél adassék ki, és a tulajdonos egész csomag iratot legyen kénytelen magával vinni a vásárra. De más részről nem látszik helyesnek, hogy egy tavaly hozott törvényt most már módosítsunk, Én tehát ezen bekezdést kihagyandónak vélem. Huszár Imre jegyző (olvassa a módositványt:) „Az utolsó bekezdés hagyassák ki." Széll Kálmán pénzügyminister s Nekem elvileg azon módositvány ellen, melyet tisztelt barátom benyújtott, nincs észrevételem. De nem tartom elégségesnek azt, hogy egyszerűen hagyassák ki ezen bekezdés, mert ez nem felelne meg a czélnak sem. Én azt hiszem, hogy itt bővebb intézkedést kell tennünk, midőn épen annak akarunk eleget tenni, a mit Kajuch képviselő ur fölemlített. Belátom, hogy megszorító volna, ha minden egyes marhalevél csak egy-egy marha vagy ló számára adathatnék ki. Ez különösen terhes volna ott, a hol az eladás falkaszámra történik. De egészen kihagyni ezen bekezdést nem lehet: mert meg kell határozni azt, hogy mi a falka. A törvény akkor helyes, ha világos. Igaz, hogy azon törvény, melyre a képviselő ur hivatkozott, tudniillik az 1874. évi XXVII. törvényezikk mely a marhavész elleni intézkedésről szól, a 17-ik §-ban, hol a marhalevelekről történik intézkedés, nem teszi ki, hogy mit ért falka alatt. De ott ez nem volt oly annyira szükséges. Itt azonban bizo-