Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
381. országos ülés május 4. 1875. 391 bánt. De, — s ebben már eltérek a szelíd keresztyéni fölfogástól, nem tehetek róla, — politikában azon elvet, hogy a kinek egyik arezát megütötték, tartsa oda a másikat is : követhetőnek nem tartom; hanem ezzel szemben a meddig birom, azt ügyekszem tenni, hogy nem kezdek bántani senkit, de a ki bánt: ha lehet, egy helyet kettőt ütök rajta. (Élénk tetszés.) A tisztelt képviselő urak mindkét felől, és különösen a háznak bal oldali szélső részén programraot, és pedig ott már valóságos, részletes programmot kivannak. Hivatkozik az onnan tegnap szólott tisztelt képviselő ur arra, hogy azt megtagadni nem is lehet. De ugyan kérdem : hol látta azt, hogy a választások előtt, vagy azokon kivül más parlamenti országokban a kormányok nagy, részletes, számos kérdésekre kiterjedő, az apróságokba is bemenő programmokkal léptek volna elő ? Én azt gondolom, ezt sehol fölmutatni nem fogja; sőt merem bátran állítani, hogy a parlamentalismus hazájában, Angliában, nem fog kormányt látni, mely annyi nevezetes pontra és teendőre nézve nyilatkoztasson annyit is, a mennyit e kormány első föllépése alkalmával nyilatkoztatott. (Igaz! a középen) Egy-két nagyfontosságú kérdés ott az, a mi mindig a választásoknál az alapot képezi. [JJgy van) Tisztelt ház! Azokra, mik a ház kebelében a tegnapi napon többek által, de főleg a tisztelt képviselő ur által oly kérdésekre nézve mondattak el, melyek a napirenden nincsenek: részletesen szólani uem kívánok. Mert ha azt az eljárást fogjuk követni, hogy minden alkalommal beszélünk arról, a mi napirenden volt, beszélünk arról, a mi napirenden van, és beszélünk arról, a mi napirenden lesz: akkor csakugyan nem tudom, hogyan fogunk valaha valamit csinálni ; hanem meg fogjuk teremteni a némelyek által csúfondárosan úgynevezett táblabíró országból a bőbeszédű képviselők országát, s higyjék el, hogy ez a faj sokkal veszedelmesebb lesz a régi táblabirákoál. (Élénk helyeslés) Ezért ezen kérdésekre vonatkozólag csak inkább a politikai állás szempontjából kívánok egy pár rövid szót szólani. Az egyik megbotránkozás köve a vasúti kérdéseknek a házba való hozatala. Érdemileg hozzá lehet ehhez szólni, midőn e tárgy nemsokára napirenden lesz. De vajon kérdem: lehet-e ezért a kormányt korteskedéssel, vagy talán önmaga iránti túlságos kedvező eljárással vádolni? Hisz mindenki tudja, mindenki érzi. hogy ezen kérdések szóbahozatala senkit kellemesen nem érinthet. Miért tette tehát a kormány ? Nem azért, mintha nem tudta volna ezt; de tette azért, mert készen találva a bajt, kötelességének ismerte és ismeri, hogy {igyekezzék azon segíteni, legyen ennek a kormánynak az országban elfoglalandó állására jó vagy rósz befolyása. Tette azért, mert kötelességének tartotta, hogy midőn túlzott, igen nagy részökben nem igazolható követelések csaknem 90 millióig nehezednek az állam hitelére: akkor eszközöket találjon, hogy, habár bizonyos méltányos, mérsékelt teher elvállalása árán is, az állam hitelét ezen nagy súlytól megmentse. (Élénk helyeslés a középen.) A mi a kereskedelmi törvénykönyvet illeti, annak tárgyalása itt már befejeztetett, és most csak azt kívánom megjegyezni, hogy hisz senkisem gátolta meg önöket abban, hogy észrevételeiket megtehessék, a mint meg is tették. (Patay István közbeszól: Fogunk is még tenni!) A kereskedelmi törvénykönyre nézve nem fogják már tehetni a tisztelt képviselő urak, mert az már letárgyaltatott. (Atalános derültség.) Itt a tegnap azon oldalról fölszólalt tisztelt képviselő urnák az a baja, hogy vagy sürgős volt a kereskedelmi törvénykönyvnek megalkotása, s akkor bele kellett volna a codexbe tenni, hogy az mikor végrehajtandó; vagy pedig nem volt sürgős: és akkor nem kellett volna tárgyalni. Ez látszólag igaz; de ha megnézzük a dolgot, a mint áll, épen azért, mert végrehajtása sürgető: nem lehetett napot kitűzni, melyen az életbelép; mert nem hinném, hogy a képviselő ur kétfségbevonja azt, hogy azon kereskedelmi törvénykönyvnek tettleges életbeléptetését igen sok intézkedéseknek kell megelőzni, a melyeknek határnapját ma egész pontossággal kiszámítani nem lehetvén, ha a törvényben kimondatott volna az életbeléptetés ideje: sokkal hosszabb határidőt lettünk volna kénytelenek kitűzni, mint a mennyi idő alatt a kormány az illető minister által kifejtendő legnagyobb szorgalom mellett az életbeléptetést esetleg lehetővé fogja tenni. {Helyeslés a középen) Még csak két dolgot említek meg a. tisztelt képviselő ur beszédére vonatkozólag. 0 azt mondja, hogy a kormánynak nincsen joga ilyeneket tenni, és nincsen joga törvényjavaslatokat tárgy altatni: mert hisz nem tudja, hogy fogja-e a kormányt acceptálni a nemzet többsége. Ha ezen theoria áll: akkor a. tisztelt képviselő urnák nincsen joga, itt valamit proponálni ; mert hisz nem tudhatja, hogy fogja-e őt acceptálni a választók többsége akár az egész országban, akár egy választókerületben. (Simonyi Ernő közbeszól: Én a régi programmon állok \) Ha a tisztelt képviselő ur azt a régi programmot méltóztatik emlegetni, nem fogok arra válaszolni; mert, megvallom, hogy nagyon sajnálnám azzal a ház idejét elrabolni; de méltóztassék megengedni, nemcsak azon régi programmokból tudnék egészen mást kimutatni, mint a mit önök itt most mondani méltóztatnak : de még azt is ki tudnám, ha tetszik, mutatni, hogy önök egészen mást mon-