Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

381. országos ülés május 4. 1875. 389 nézve félremagyarázhatlanul nyilatkozzék; mert szükséges, hogy a haza polgárai, midőn a választási urnához lépnek, midőn képviselők választása által honpolgári jogaikat gyakorolják: tudják megbírálni és tudják meghatározni, hogy kire miért szavazzanak. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon. Mozgás.) Tisza Kálmán nelügyniiiiister: Tisztelt képviselőház! (Ilalljukl HaUjukl) Mielőtt föltett szándékomhoz képest a tegnapi napon elmondottakról szólanék, lehetetlen, hogy ne szóljak egy pár szóval azokról, a miket az előttem szólott képviselő ur valóban tiszta keresztényi szeretettől áthatott beszédében mondott. (Zajos derültség.) De bocsánatot kérek, nem jól fejeztem ki magamat. Ez nem keresztényi szeretet, ez annál sokkal több. A keresztényi szeretet csak azt mondja: „szeresd felebarátodat, mint ten magadat." A tisztelt képviselő ur ezen túlment. Ő ugy látszik, minket, a többséget és annak cohaesioját jobban szereti, mint önmagát és pártját. Ugyanis a tisztelt képviselő ur egész aggódással fejtette ki, hogy a kormánypárt mennyire képez csak ephemer egyesületet, nincs abban semmi, a mi azt összetarthatná, a mi annak tagjai közt állandó kapcsot képezhetne, és a képviselő ur szomorú képét festette az ennek folytán bekövetkezendőknek. Annyira ment irántunk való szeretetében, hogy megfeledkezett arról, mily kemény Ítéletet mondott önmaga és pártja fölött, midőn egy ily többséggel szemben, melyet, mint mondja, eszme sem vezérel, melybeu eszme nem is létezik : még sem tudta pártját nagyobb számra vinni. (Igazi a középen.) Ez valóban egy önmagukról kiállított hiteles szegénységi bizonyítvány; (Helyeslés a középen.) hanem különben a mi azt illeti, hogy van-e eszme, mely a többség létesülését okozta, hogy vajon a kormány alkotta-e a többséget vagy nem: erre nézve megengedjen, nézeteim az övéitől tökéletesen eltérnek. Miután a pártok kebelében ,•> még nem igen messze a képviselő úrtól is átalános érzéssé vált, hogy Magyarországon csak ugy lehet a jelen égető bajokon segíteni, ha a különböző pártokhoz tartozott elemek másként csoportosulnak, mint eddig történt: (Helyeslés.) ezáltal következett be a pártok helyzetének megváltoztatása, és ezen pártok helyzete megváltoztatásának kifolyása a mai kormány ; (Helyeslés a középen.) nem pedig a kormány alakult meg, hogy, a képviselő ur állitása szerint, kortesként elinduljon magának tábort keresni. (Helyeslés a középen?) És vajon nem eszme e az. & képviselő ur magas-röptü íölfogása szerint, ha azt mondják az eddig más párthoz tartozott férfiak: mi készek vagyunk a jövő kérdései fölött eddig vitatott harczról letenni és készek vagyunk egyesülni: miért? azért, hogy a magyar államot, a magyar államot, mint ilyent — nem a hírlapot értem — (Nagy derültség.) megtarthassuk a jövendő számára. (Hoszszasan tartó élénk helyeslés a középen.) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, midőn a kormánytól iránya kijelölését követeli, — és ez őszinteségeért addig is, inig ezen tárgyról később többet szólanék, köszönetemet fejezem ki, — hogy hiszen Sennyey Pál báró tegnapi beszédében nem jelölt ki semmi czélt, semmi irányt. Fogadja — ismétlem — előzetesen is köszönetemet ennek elismeréseért, a mit később föl fogok használni. A tisztelt képviselő ur keresztyéni szeretetében annyira megy, hogy megkínál azzal is bennünket, hogy ha megjobbítva magunkat, kimondjuk mégis azt, a mit ő hallani kíván: akkor kész lesz visszavonni mindazt, a mit a mai napon mondott. Nem kívánjuk mi a tisztelt képviselő urat azon kellemetlen helyzetbe hozni, hogy visszavonja mindazt, a mit ma mondott; nem kívánjuk pedig azért: mert elismerjük, hogy mindenkinek, ha czélszeriinek látja, teljes joga van kérdezni; vindicáljuk magunknak azt is, hogy a kormánynak is a maga részéről teljes joga van meghatározni : mikor tartja szükségesnek valamely kérdésre felelni, és mikor nem. (Élénk helyeslés a középen.) És a tisztelt képviselő ur és elvtársai teljesíthetik fenyegetésüket, hogy folytonosan fognak bennünket kérdezni; de elannyira nem lesznek képesek, ámbár ő már a tegnapi napról is ezt állította, bennünket ingerültekké tenni és hidegvérünkből kivenni, hogy nem fogják elérni azt, hogy egy betűt is feleljünk akkor: mikor mi magunk azt jónak nem látjuk. (Helyeslés a középen) A mi a tisztelt képviselő urnák az üzletvilágból fölhozott hasonlatát illeti, arra én, megvallom, azon a nyelven legalább felelni nem tudok; mert, szerintem, az üzlet és a politika nagyon eltérő két dolog. Nem kívánunk mi hypothekát senkitől; nem követelünk mi bizodalmat senkitől; mi haladunk azon az utón, a melyet legjobb meggyőződésünk szerint jónak tartunk. A legnagyobb köszönettel fogadjuk azt, ha valaki bizodalmával megtisztel bennünket ; a ki nem akar azzal megtisztelni: attól elfogadjuk a bizalmatlanságot is ép oly szívesen. Még csak egyet. A tisztelt képviselő ur czélszerünek látta hivatkozni a bizalmi föliratokra és beszélni korteskedésről. A mi a bizalmi föliratokat illeti, kétségtelen, hogy mindenki az iránta nyilvánult bizalmat örömmel fogadja ; de kétlem, hogy a tisztelt képviselő ur ki tudná mutatni azt, a mit állított ; hogy a kormány szavaztatott magának bizalmat, (Helyeslés a középen.) Arról igenis van tudomásom, hogy a ház mind • két szélső oldaláról utazgattak, hogy megakadályozzák ezt a bizalomnyilvánitást; (Élénk tetszés és derültség a középen.) de arról, hogy a kormány-párt emberei tették volna ezt: nekem legalább tudomásom nincs. (Élénk helyeslés a középen, és fölkiáltá-