Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

336 376. országos iiUn ápril 28. 1875. arányban állnak azon szabadsággal, mely a belföldiek számára fönáll. E tekintetből kiindulva, ha az előttünk fekvő szerződést megbírálni akarom : tagadhatlan, hogy annak nem egy pontja némi aggodalmat kelt bennem. Bátor leszek röviden azon mozzanatokat érinteni és egyszersmind azon eljárásra nézve észrevételeket tenni, melylyel mint reményiem, ez aggodalmakat sikerülni fog eloszlatni ; ha pedig azok nem volnának eloszlathatok, azok egyébkénti pótlása vagy a hiányok javithatása tekintetébői minő eljárás volna követendő. Mindenekelőtt azon bűntények közt, melyek a második czikkhen mint kiadatási bűntények fordulnak elő, foglaltatik egy, mely eltér a legtöbb szerződésben foglaltak lajstromától: az, mely a 8-ik pont alatt mint „calomnie" fordul elő. Bátor'vagyok mindenekelőtt kijelenteni, hogy itt mindig a franczia szöveget idézem, mert itt a franczia szöveget lehet csak hitelesnek tekinteni, eltérőleg más szerződésektől. Itt — a mint mondom — a magyar szöveg pusztán csak fordítás és csak mint ilyen jő tekintetbe, a mennyiben a 17. §. szerint a franczia szöveg a hiteles. A „calomnie" kifejezés magyaráztatik ugyan a központi bizottságilag most már megváltoztatott magyar szövegben, a mennyiben ezen kifejezés a hamis föladás tényálladékához képest volna magyarázható ; mindazonáltal ez az aggályt nem oszlathatja el; mórt az orosz törvények szerint a, „calomnie" másra is vonatkozik, s másra vonatkozik a franczia és belga törvénykönyvek szerint is. Egyébiránt oly fogalmat, melynek az orosz törvény szerint a „calomnie" kifejezés megfelelne: nem is volna szabad a kiadatási szerződésben fölvenni ; megnyugtat, azonban az, hogy ez esetben ennek semmi practicus hatása nem lehet, minthogy azon bűntényekre, melyekre nézve ez az orosz codesbe fölvett, fogalom hazai törvényeinkével egyezik, Oroszországban legfölebb nyolcz havi börtön van kiszabva; azon esetekben ellenben, amelyekben az orosz codex szerint nagyobb büntetés van kiszabva, mint a, hamis levélköltés : a magyar jog szerint nem esnek a hamis föladás, a rágalom fogalma alá. Gyakorlatilag tehát, ámbár theoretice e kifejezést itt kifogásolni lehetne, e kifogások súlya elenyészik, minthogy ez oly pontja a törvénynek, a mely soha semmi körülmények közt alkalmazásba nem jöhet. Nagyobb aggályra ad okot a 6. §. tartalma, a mely egy az eddig kötött nemzetközi szerződésekben egyátalában el nem fogadott elvet szentesítene, és a melyre nézve nagyon sajnálnám, ha más nemzetközi szerződésbe is fölvétetnék, a melynek kihagyását mindazonáltal jelenleg nem indítványozom, minthogy itt a törvény elfogadását hátráltatná; ámbár jövőre kell, hogy változtatása illetőleg más elvvel való pótlására törekedjünk. (Halljuk;!) Ezen élv az, hogy a szerződő felek kötelesek az oly bűntetteseket kiadni, a kik sem a szerződő felek egyikének nemzetiségéhez nem tartoznak, sem a szerződő felek egyike területén nem követték el a bűntényt, hanem más idegen harmadik területen, mihelyt a szerződő felek egyikének alattvalója ellen követtek el, — azt kiadni még azon esetben is, — és erre vonatkozik azon elv, melyet a 6. §-ban veszélyesnek találok: ha különben a belföldi törvény azt határozza, hogy a belföldit a külföldön vagy a külföldit a külföldön elkövetett tettért nem kell bíróság elé állítani, és így még azon esetben is, mondom, mikor a belföldi törvény szerint az illető a cselekményért el nem Ítélhető: mégis kötelesek volnának az illetőt a szerződő felek egymásnak kiadni. Ez a kiadási jognak és az illetőségi szabályoknak oly kitágítása, melyhez hasonlót semmi nemzetközi szerződésben nem találtam. Nem kívánom ecseteim a különféle illetőségi theoriákat, egész rövidséggel csak arra vagyok bátor a tisztelt ház figyelmét fölkérni, hogy itt részint a területbeliség, részint a nemzetiségi elv fogadható el; részint azon elv, mely átalában kivánja, hogy a nemzet meggyőződése szerint büntetendő cselekmény, ha nemzetbeli ellen követtetett el, bárhol is büntettessék. De itt még ezen harmadik legtágabb elven túl az vétetik föl a szerződésbe, hogy oly esetekben is követelhető valamely cselekmény következtében a kiadatás, melyben a külföldi a belföldi szabályok szerint különben nem volna megbüntetendő. Egy példát kívánok e tekintetben fölhozni. A német birodalom törvénykönyvébe azt a szabványt vette föl: hogy külföldinek külföldön elkövetett bűnténye Németországban csak ugy bűntettetik, illetőleg külföldi csak akkor vonatik német bíróság elé: ha a főügyész, vagy az igazságügyminister ezt különösen kivánja. Más esetben nem. Ezen szabály értelmében, ha ez Orosz- és Németország közt fönállana : még ezen eseten kívül is köteles volna Németország az illetőket Oroszországnak kiszolgáltatni. Van számos nemzet, mely egyátalában azon elvet fogadta el, hogy külföldinek külföldön elkövetett bűnténye, — mikor nemzetebeli kérdésbe nem jő, — egyátalán nem büntettetik. E tekintetben magától az illető nemzettől függ azon korlátokat és határokat megszabni, melyeket a közbiztonság és nemzetközi erkölcsiség tekintetében szükségeseknek tart. E §. által mindenesetre ily nemű elhatározási szabadságunknak praejudikálunk, s némileg souverainitásunkat e részben föladtuk. Nincs is más nemzetközi szerződés, kivévén talán az olasz-orosz szerződést, melybe hasonló §. föl lenne véve. Hasonlókép aggodalom áll fon a 8. §. tartalmára nézve is, mely azonban magában szintén nem