Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-376
332 376. országos ülés ápril 28. 1875. Csernátony Lajos: Sajátságos ugyan, hogy előttem szóló tisztelt barátom ellenében, ki a magyar irodalom legelső bajnoka, és mindenesetre sokkal többet irt, mint bárki más, s következőleg leginkább ismerheti a jogkérdést ezen ügyben is, Madarász József indítványa mellett szólalok föl, a ki semmi esetre sem fogja követelni magának, hogy irói szempontból előttem szóló barátommal versenyezhessen. (Derültség.) Én azt tartom, hogy Madarász képviselő urnák van igaza, és pedig oly szempontból, a mely nem volt fölemlítve. Ha egy kiadónál elvész a kézirat : nem áll-e az, a mit tisztelt előadó ur mondott, hogy a kiadó a szellemi munkát vette meg, a kézirat kérdése pedig csak anyagi kérdés. Bocsánatot kérek, az íróra nézve fönmarad, és főleg rá nézve marad fön a munka szellemi jelentősége, hordereje ; mert nagyon fontos lehet az iróra, sőt valamely közügyre nézve is az, hogy bizonyos munka, a mely iránt szerződés köttetett, bizonyos időben megjelenjen. Ha most a kiadó akarva nem akarva, — mert hisz itt szándékosság is foroghat fön, — elveszt valamely kéziratot: akkor attól az irótól azt követeim, hogy ő ismét annál a kiadónál maradjon, és művét, ha megvan neki, ismét annak adja, és pedig minden biztosíték nélkül : ezt nem tartom helyesnek, s azért én minden további indokolás nélkül Madarász képviselőtársam indítványát elfogadtatni kérem. (Helyeslés.) Simonyi Lajos b. kereskedelmi minister l Tisztelt ház! Mindenekelőtt kijelentem azt, hogy Madarász képviselő ur indítványát nem fogadom el, és ezt indokolni fogom. Én ugy fogom föl a dolgot, hogy a szerző munkáját bizonyos dijért átadja a kiadónak, vagyis művét, — közönséges nyelven szólván, — eladja; már én azt ily körülmények között nem tartanám igazságosnak, hogy azon esetre, ha a kiadónál a kézirat elvész : a szerzőnek jogában álljon az, hogy azt, a mit már egyszer eladott, másodszor másnak adhassa el. Egy példát hozok föl; mert hisz a dolog tisztán az anyagi téren mozog. Valaki eladja gyapjúját, természetesen szerződést kötvén a kereskedővel. A módositvány szerint azon esetben, ha a kereskedő a szerződést elvesztette: a tulajdonosnak joga lenne gyapjúját másnak eladni. (Ellenmondásoh.) Itt csak arról van szó, hogy a kiadót véletlenül éri azon szerencsétlenség, hogy a kéziratot elveszti; már hogy ily esetben igényt, — hozzáteszem, — jogtalan igényt, nyerjen a szerző, hogy tudniillik ezen szerencsétlenség következtében, munkáját másodszor is eladhassa : azt nem tartom az igazsággal megegyeztethetőnek. Én igy fogom föl a dolgot, és ennek következtében nem tartanám, — kimondom egyenesen és őszintén. — a morállal összeegyeztethetőnek, hogy ha valaki valamit eladott, azért, mert az illető vevő véletlenül elvesztette a megvett dolgot: az eladónak másodszor is joga legyen azt eladni. (Helyeslés.) Ennek következtében, miután ezen szakasz második bekezdésében ki van az mondva, hogy költségeinek megtérítése mellett köteles csak a szerző művét ismét átadni, s igy a szerző költségei meg vannak térítve, a munka diját pedig már megkapta: nem tartván czélszerünek, hogy másodszor is eladhassa azt, a mit már egyszer ela'dott: ezen szakaszt eredeti szövegezésében elfogadtatni kérem. (Helyeslés.) Teleszky István: Tisztelt ház! Én is a szakasz változatlan föntartását pártolom; mert ezen szakaszban egy helyes jogi elv keresztülvitelét látom. Jogilag ugyanis a véletlen kár a tulajdonost éri, a mit igy szoktunk kifejezni: „casus nocet dominó. " Ha tehát bizonyos esetben a kiadóval való szerződés után a mű egy példánya a tulajdonosnál marad: a további kiadás esetében az ő tulajdonjoga többre nem terjedhet, mint minden más tulajdonjog. Méltóztassék fölvenni, hogy véletlenségből elveszhet a mű magánál a tulajdonosnál épen ugy, a mint véletlenül elveszett annál a kiadónál, a kivel szerződött a kiadás esetében: ekkor mindenesetre elegendő jog az, melyet a szakasz biztosit a tulajdonos számára, hogy tudniillik még azon esetben is tiszteletdiját követelheti. De. ha birtokában van egy másod-példány: azt ujabban többszörösités 1 végett, köteles annak átadni. Az mondatik: a hol véletlenül elveszett egyszer, ott másodszor is véletlenül elveszhet. Ez megtörténhetik A-nál ép ugy mint B-nél. De még ha a második példány elveszne is a kiadónál, ezen szakasz második bekezdése megadja azon módot is, hogy ezen másodszori elveszés ellen is biztosithatja magát; tessék még egy másolatot venni róla, hiszen költségeit a kiadó megtéríteni köteles, és akkor egy másodszori elveszés esetében meglesz a harmad-példány. Én ezen okokból a szakasz változatlan megtartása mellett szavazok. Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Én mindenekelőtt azt hiszem, hogy Jókai Mór tisztelt barátom és tisztelt képviselőtársam tévedett akkor, midőn ezen szakasz mellett fölszólalt, a mennyiben ö a „munka" szót ugy vette, hogy az kötetet jelent, és azért hozta föl azon példát, hogy ha ö ujabb kiadást akar rendezni : a kiadónak átengedi azon példányt, a mely nála van. De itt kéziratról van szó, és én kérdem tisztelt képviselőtársamat, a kiről tudom, hogy nem szokott másolatot venni semmiféle kéziratról, hanem megírja és elküldi a nyomdába, hogy ha elvész egy regényének kézirata: meg van-e ő jutalmazva, hogy ha a kiadó megadja azon árt, a melyet kikötött az első kiadásért ? Nem! mert bizonyára nem fog mindjárt leülni, hogy azon regényt újra leírja. (Jókai igenlöleg int.) Meglehet.
