Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-371

246 371. országos ülés ápril 22. 1875. melyet most tett az előttem szólott képviselő ur, hogy bona fide letettek róla. A tisztelt képviselő ur, mintegy vigasztalva magát, szemünkre lobbantotta azt, hogy mi, kik közé magam is tartozom, az 1848-as nevezet alatt lettünk megválasztva és most más név alatt működünk. A tisztelt képviselő ur jól tudja, mert sokat foglalkozott progratnmimkkal ép ugy, mint mi foglalkoztunk az övével, hogy az 1848-as párt prograimnja lényegében az volt, hogy óhajtja Magyarország önállóságát és függetlenségét, és épen, mert az volt mindig programmjának lényege : mi azon véleményben voltunk, hogy a helyett, hogy olyan nevet viseljünk, melyet magyarázni kell, mondjuk meg magát a lényeget, a dolgot, melyet ezen név alatt értünk. Mások nem voltak azon fölfogással, megtartották a nevet, de a lényegre nézve egyetértünk. A lényegre nézve azon alapon állunk ma, melyen állottunk akkor. A lényegre nézve a tisztelt képviselő ur igen jól tudja, hogy az 1848-as párt programmja ugyanazonos volt azokéval, kik a bihari pontokon állottak s azon időben én a magam részéről sohasem képeztem ellenzéket a tisztelt képviselő ur és barátja) val, mindig egy alapon állóknak tekintettük magunkat s hivatkozom a ház múltjára., naplóira : vajon a legfontosabb és különösen a közjogi kérdésekben nem szavaztunk-e mindig compacte egy táborban. Ennyit akartam megjegyezni. Várady Gábor: Igen röviden kívánok egynéhány megjegyzést tenni, mert elismerem, hogy circulus vitíosus volna e dolog fölött huzamosan vitázni. Különösen meg kell jegyeznem, mikép alig egynéhány hete, hogy e kérdés itt a házban tüzetesen megvitattatott. A meghatalmazás a kormánynak megadatott és azon alkalommal ugyanazon érvelést hallottuk terjedelmesen a szélső bal oldalról, a melyet kivonatban hallottunk ma. Nem volna egyéb, tisztelt ház, hogy ha bővebb vitatkozásba bocsátkoznánk, különösen a jelen alkalommal, mint Pénelopé munkáját folytatni, a tegnap elkészített munkát ma fölbontani, és az érveléseket újra öszszevonni és igy mindig beljebb menni a circulus yitiosusba. Azt mondta Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur, hogy nem ismerj, nem látja a tisztelt pénzügyminister ur politikáját s különösen pénzügyi politikáját. Én rám ezen nyilatkozat, miután e házban már ismételve hallottam : mindig azt a benyomást tette, és azt a gondolatot támasztotta, hogy azon emberrel szemben, a ki fényes nappal szemeit becsukja és azt állítja következetesen, hogy sötét van, nem érvelhetek máskép : mintha először is fölkérem, hogy nyissa ki szemeit és lásson. (Elénk helyeslés.) Minden más érvelés hasztalan volna és én Simonyi Ernő barátomat csak arra kérem, szíveskedjék szemeit kinyitni. (Simonyi Ernő közleszól: Nézek, de nem látokl) Ha látni akar, láthatja, ha hallani akar, meghallhatja, hogy a pénzügyminister és a kormány minő politikát fejtett ki. Én ennek taglalásába nem bocsátkozom ; de én előttem az igen tisztelt kormány politikája és különösei) pénzügyi politikája, nem az én privát-tudom ásom szerint, hanem ugy, mint azt itt a házban megtanultam : tisztán és világosan áll. Hogy a kormány nem fejthette ki politikáját a jövő évek hosszú sorára: az a dolog természetében fekszik ; mert ezen kormány nagyon ifjú még, de annyira, a mennyire jelenleg szükséges ezen politikát ismernünk : annyira teljesen tisztán áll az előttünk, hogy bizonyos sorrendet kell követnie a kormánynak, elébe kell tenni a sürgőset a halaszthatónak, az is természetes. (Helyeslés.) Simonyi Ernő képviselő ur még különösen hangsúlyozta a födözet kérdését, és azt mondta, hogy ő a födözetet nem ismeri. Azt hiszem, eltévesztette az időt és figyelmét kikerülhette az, a miről jelenleg szó van. Nem az appropriatioról, nem a költségvetési tárgyalásról; hanem azon meghatalmazás meghosszabbításáról van szó, melyet a ház már megadott, és hogy ezt meg kell hosszabbitanuuk. Hogy ez kikerülhetetlen: az a dolog természetében fekszik, ha csak azt nem akarjuk, hogy a kormány meghatalmazás nélkül, tehát törvényellenesen födözze az állam kiadásait és tegye folyókká a bevételeket. Ennyivel tartoztam az előttem szóló tisztelt képviselő urnák, és ismétlem, hogy minden további érvelés világos „circulus vitiosus" volna. Csak még Helfy képviselőtársamnak kívánok egy megjegyzést tenni, tartózkodván a válaszolástól előadásának polemikus részére ; mert hisz erre már előzetesen megkapta a feleletet Móricz Pál tisztelt barátomtól, azokat tehát recapitulálni nem akarom, hanem felelni kívánok előadásának azon részére, melyben a meggyőződést hangsúlyozta. Akárhogy magyarázza és igyekezzék magyarázni Helfy Ignácz barátom ama szavait: azok mindenesetre involválják kétségbevonását annak, hogy Móricz Pál tisztelt barátom nem meggyőződése szerint beszélt volna, s ez ellen az ő nevében tiltakoznom kell. Én tisztelem Helfy képviselő urnák meggyőződését és annak valóságát, s legalább az ő fölfogása szerint, alaposságát kétségbevonni nem kívánom; de viszont követelem, hogy tartsa tiszteletben minden másnak meggyőződését is. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister t Tisztelt ház ! Csak pár szót kívánok szólani Helfy képviselő ur ellenében, és bárhonnan jöjjenek azon állitások, a melyeket e házban, e házon kivül a múlt napokban sokszor volt alkalmam bőven hal-