Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-370

236 370, országos ülés ápril 21. 187S. kik akkor e törvényjavaslatot védelmeztük az ak­kori ellenzék irányában, az igazság érzetétől, a mi czélzatunknak czélszerüségéről át voltunk hatva, és mindnyájan meg voltunk győződve arról, hogy az­zal megvetjük Magyarország igazságszolgáltatásának alapját. Ebből vádat magamra nézve nem foga­dok el. Igenis, nem érettek el azon eredmények, me­lyeket vártunk a birói jog gyakorlásáról szóló tör­vény hozatalától; de ennek nem mi vagyunk az oka. Okai azok, kik a párt belsejében kitört egye­netlenség következtében alárendelték a rendezendő igazságszolgáltatás ügyét a párt érdekének. Felelje­nek azok, kik röviden a birói hatalom gyakorlásá­ról szóló törvény meghozatala után a közbeesett egyenetlenség közepette nem az igazságszolgáltatás érdekét keresték; hanem a személyes ellentétek kiegyenlítésétől bizonyos eredményeket vártak. Nem mi vagyunk felelősek, tisztelt ház, s legkevésbé is csekély személyem, ki a kormányt szakadatlanul figyelmeztettem, hogy váltsa be szavát, melyet adott volt a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény megalkotásánál, az igazságügyi szervezés leglelki­ismeretesebb módon való keresztülvitelére. Visszatérek oda, a honnan kiindultam. Én azt hiszem, hogy midőn néhány évvel ezelőtt a ház és a törvényhozás garantirozta a birák állását: akkor komolyan meg volt győződve, hogy állandó intéz­ményt létesít, és kérem méltóztassék tekintetbe venni, hogy e garantiát a törvényhozás a birói karnak nyújtotta, tehát azon osztálynak, a melytől a legpártatlanabb igazságot kívánja. Nem tudnék gondolni nagyobb csapást e ha­zára, mintha a birói karban azon nézet verne gyökeret, azon meggyőződés, hogy e törvényhozás nem váltja be azon szavát, melyet épen azon kar irányában fejezett ki, melytől e hazában az igaz­ságszolgáltatást várja. Azt hiszem tehát, ha mi megadjuk a tisztelt kormánynak azon hatalmat, hogy a megszüntetett törvényszékek tagjait nyugdíjazhassa vagy áthe­lyezhesse, és az áthelyezendők számára a fönmaradó törvényszék azon tagjait, kik már kevésbé használ­hatók, nyugdíjazhassa: ezen rendszabályt lehet azon szükséggel, azon kényszerűséggel indokolni, melyet a belügyminister ur tegnap hangsúlyozott. De már ezen kényszerűség nem fogná indokolni azt, hogy a fönmaradó törvényszék tagjai helyeztethessenek át. Végre bátor vagyok még csak egy megjegy­zést tenni. Tegnap Csemegi tisztelt képviselő ur azt állí­totta, hogy a kormánynak már az eddigi törvény megadja az áthelyezési jogot, és csak a nyugdíja­zási jog uj e törvényjavaslatban. Nem ugy van. A fönálló törvény megadja a kormánynak az áthelye­zési jogot először a törvényszékek megszüntetése esetében, másodszor a szervezésnek változása esetében. A törvényszék megszűntetése megadhatja a kormánynak azon jogot, hogy a megszüntetett tör­vényszék tagját áthelyezze; de a meg nem szün­tetett törvényszék tagjainak áthelyezését egy más törvényszék megszüntetése nem indokolja. Például a mosonyi törvényszék megszüntetése nem jogosít­hatja föl a kormányt a győri törvényszék tagjának áthelyezésére. Igenis, följogosíthatja erre a kormányt egy uj szervezés; de bocsánatot kérek, engedjen meg nekem az igen tisztelt államtitkár ur, hogy én ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedést, daczára annak, hogy a czime így hangzik: az elsőfokú királyi bíróságok ujabb szervezéséről, sőt előre ki­jelentem, még az esetben is, ha ezen szöveg tör­vényerőt nyerne, egyénileg véve, bár tisztelettel hajlok meg a törvény előtt, s azt teljesítem : uj szervezésnek tekinteni nem fogom. Engedje meg a tisztelt ház kijelentenem, hogy azon állítást, hogy 43 törvényszéknek egyszerű megszüntetése uj szervezés: ón részemről egyébnek, mint fictionak nem tekintem; nem tekinthetem egyébnek, mint annak, hogy ezen intézkedés lehe­tőleg qualificáltassék, s a fönálló törvények kére tébe illesztessék. Képzelhetek én részemről uj szervezést, mely­nél egyetlenegy törvényszék sem szün tettetik meg, vagyis marad ugyanannyi; képzelhetek szer­vezést, a hol nem változik a törvényszékek száma, s képzelhetem a törvényszékek számának, — mint jelenleg történik, — több mint felével való leszállí­tását, a nélkül, hogy az uj szervezés lenne. Meglehet, hogy a tisztelt igazságügyminister ur oly reformok kapcsában fogja létesíteni ezen in­tézkedéseket, a melyek a szervezéshez közeledni fognak; de miután a törvényben nincs megengedve az igazságügyministernek ily intézkedéseket tenni, miután az csak a jogügyi bizottság indokolásában nagyon melleslegesen említtetik, és a jogügyi bi­zottság ezen indokai nem is fognak törvény erejére emelkedni: én, bár elvárom a tisztelt kormány ré­széről, hogy ezen leszállítást szerves intézkedések­nek kapcsában íogja létesíteni; mindamellett a hozandó törvényben egyebet, mint puszta leszállítás eszközlését nem látok. Már most tisztelt ház, midőn ezen törvény indoka nem szolgáltathat okot arra, hogy a kormány a fönmaradó törvényszékek tagjait áthelyezze: ugy hiszem, és tekintve különö­sen az ajtó előtt álló átalános választásokat, re­ménylem, hogy a tisztelt kormány, és különösen az igen tisztelt igazságügyminister ur el fogja fogadni azon módosításomat, melyben kérem, hogy a 3-ik §. a 2-ik §-han kimondott elvhez képest oda korlá­toltassék, hogy a tisztelt kormány a nyugdíjazás tekintetében ne legyen ugyan kötve a megszűnte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom