Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-370
224 370. országos ülés áprll 21. 1875. riiim, illetőleg az igazságügymünster által szabadon nyugdíjazható, áthelyezhető, vagy megtartható legyen ; míg ellenben mi az elsőre nézve azt kívánjuk, hogy, miután mi is megengedjük azt, hogy a jelenleg létező törvényszékek száma túlságosan nagy : egyelőre huszszal szállíttassák le; de szállíttassák le a törvényhozás utján. A minister névszerinti előterjesztése mellett. A mi pedig a nyugdíjazást és az áthelyezést illeti, azt, mint a fönálló törvényekbe, s az alkotmányosság elvébe ütközőt: visszautasítjuk, A mi kívánságunk, tisztelt ház, azonkívül, hogy a létező törvényen alapszik, melyet Vidliczkay képviselő ur tegnap fölolvasott: az alkotmányosság eszméjében gyökeredzik. Nemcsak Magyarországon, hanem széles e világon, a hol alkotmány létezik, ily gyökeres átalakítása az ország akár közigazgatási, akár bírói szervezetének törvényhozási utón kívül nem történt és nem történik. Ha nem szabad egyetlenegy községet, egyetlenegy falut valamely megyétől elszakítani, és más megyébe kebelezni, a nélkül, hogy azt a törvényhozás elhatározná: annál kevésbé lehet, ugy hiszem, húsz törvényszéket szüntetni meg, húsz törvényszéknek területét más bíróság területéhez kapcsolni. S miért kívánja ezen fölhatalmazást a ministerium? Azért, monda tegnap a tisztelt belügyminister ur, nehogy a vidéki érdekek előtérbe nyomuljanak, s talán túlsúlyra vergődjenek, ha a tárgy az egész házban vitatás alá kerülne. Ha arról volna szó, tisztelt ház, hogy az országban létező valamennyi törvényszék székhelye, területe megváltoztassák, szóval, ha az első bírói szervezés lenne szőnyegen: akkor ezen ellenvetés talán bírna némi nyomatékkal; mert ez esetben a háznak csaknem valamennyi tagja többé-kevésbé érdekelve volna, De midőn arról van szó, hogy mindössze busz törvényszék, — mert egyszerre csak annyi oszlattatnék föl, — szüntessék meg, húsz törvényszék területe kapcsoltassák más törvényszék területéhez : megvallom, nem vagyok képes megfogni, hogy ezen ellenvetés oly nagyfontosságú legyen önök szemében. Húsz, még pedig kisebb törvényszéki területnek képviselője, — mert egyelőre csak a kisebb területtel bíró törvényszékek fognak megszüntethetni, — busz ily törvényszék területének képviselője, egy 400 tagból álló házban bizonyosan nem lesz képes a maga vidéki érdekét, az ország érdeke fölébe emelni. De azt is mondta a tisztelt belügyminister ur, hogy ezen törvényhozás ideje már nagyon ki van mérve, az ily tárgyalás pedig igen sok időt venne igénybe és más fontosabb tárgyaktól vonná el azt. Ámde méltóztassék visszaemlékezni, tisztelt képviselőtársaim, akár a költségvetés, akár a sok adótörvényjavaslat tárgyalására, és őszintén megvallani: vajon nem a lehető legnagyobb rövidséggel tárgyaltuk-e le mindazokat, s ezt tudva: vajon lehet-e attól tartani, hogy oly tömör nagy többség, mint a minővel a kormány ez idő szerint rendelkezik, nem volna-e képes azon törvényjavaslatot is, melyet mi óhajtunk, rövid idő alatt letárgyalni? És méltóztassék meggondolni, tisztelt ház, azt, hogy ha a ministeriumra bizatik a húsz, illetőleg 43 törvényszék székhelyének megváltoztatása, a megszüntetett törvényszékek területének más törvényszékek területéhez kapcsolása, és ha a ministerium, — a mi utoljára is emberi dolog, — hibát követ el : nemde magunk zárjuk el magunk előtt az utat, hogy ezen hibát annak idején jóvátegyük. Ezen jóvátétel a ház tanácskozása, a felsőház hozzájárulása által érhető el; holott, hogy ha teljhatalmat adunk a kormánynak : az általa elkövetett hiba helyrehozhatatlanná válik. És méltóztassék továbbá meggondolni, tisztelt ház, mily alakja lenne ma a megyéknek, közigazgatási területeknek, hogy ha az előbbi kabinet a Bittó-ministerium ily fölhatalmazást kért és nyert volna a megyék kikerekitésére nézve. Méltóztassék csak visszaemlékezni azon térképre, mely itt a ház folyosóján hónapokon keresztül volt kitéve, s melynek láttára minden ember, pártkülönbség nélkül, elszörnyedt, s attól visszariadt. S a jori az előbbi kabinet tagjain megesett : az talán nem eshetik meg a jelen kormány tagjain? A mi a közigazgatási területek elosztásával történt; az nem történhetik meg a törvénykezési területek elosztásával is? S mit kivan továbbá a kormány, mit különösen az igazságügyminister ur? azt kívánja, mint mondám, hogy valamennyi biró a három év lefolyása alatt a minister ur által szabadon, saját belátása szerint nyugdíjaztathassák, más székhelyre áttétethessék, vagy pedig megtartathassák. Az előttem fölszólalt igen tisztelt tagtársaim kifejtették ezen kívánságnak helytelyenségét, sőt veszélyes voltát, kiemelve: mennyire meg fogná az rendíteni nemcsak az egyes bíráknak állását, s a törvényben vetett bizalmat; hanem átalán fogva az igazságszolgáltatást. Azt mondja a tisztelt minister ur, hogy őt ezen műveletnél csupán a közérdek, csupán a haza szent ügye fogja vezérelni. Ámbár. — bocsánat az őszinte szóért, — a közjegyzők kinevezése nem épen a legkecsegtetőbb praecedens; mindamellett hajlandó vagyok megengedni, hogy a tisztelt minister urat a birák áthelyezése és nyugdíj ázásánál csupán a saját belátása szerinti közérdek fogja vezérelni. Ámde vajon ismeri-e a tisztelt minister ur az országnak valamennyi bíráját ? Három- vagy négyezer embert, a kikről itt szó van, a kiket nyugdíjazhat vagy áthelyezhet : nem ismer, nem ismerhet; és ha nem ismeri: kinek informatioja, kinek értesítése nyomán fog elindulni? A bírákat és az alárendelt személyzetet illetőleg, az