Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-357

357. országos ápril ülés 3. 1875. '.) gadja el a tisztelt pénzügyininister ur ezen olcsó és könnyű módot, és ezen mindenkire egyiránt hárítható tehernek és adónak behajtási módját ? miért nem fogadta el akként, a mint itt tervezve is volt. és mint az ország különböző részeiből naponként ide a ház asztalára érkező kérvények óhajtják? a mint ma is tárgyaltunk olyan kérvényt, melyben az adó kivetése és behajtása eszközlését a közigazgatási tisztviselőkre ruházni kéretett. Ezt nem birom megfogni, hogy a tisztelt pénzügyinmister ur ezen könynyebb és olcsóbb módját miért nem pártfogolta és fogadta el. Ezek tisztelt ház, azon okok, — hogy rövid legyek és a tisztelt ház türelmét hosszas előadásommal tovább ne fáraszszam, — ezek azon okok, a melyeknél fogva én ezen élőnkbe terjesztett tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, részletes tárgyalás alapjául átalánosságban sem fogadhatom el. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Szándékom volt néhány megjegyzést tenni a tisztelt belügymimster ur által tegnap tartott beszédre; minthogy azonban azt látom, hogy nincs jelen, tehát ezen részét szándékolt észrevételeimnek elhagyom. Méltóztassék megbocsátani, midőn ezen adótörvényekhez hozzászólok, lehetetlen, hogy elrejtsem azon sajnos benyomást, melyet a kormánynak magatartása reám e tekintetben gyakorol, ügy látszik, mintha a kormány kerülné a pénzügyi politikával megismertetni az országot. Tegnap a pénziigyminister ur azt monda: nem tartja föladatának átalános szempontokból hozzászólni az adótörvényekhez, mert azok most nincsenek a napirenden; hanem napirenden van csupán a vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatásának törvényjavaslata. Igaz, hogy ez ugy van iorma szerint; de ezen formalitás végett kérem: szabad-e a ministernek mellőzni megmagyarázását annak, hogy miért tartja szükségesnek ezen adóknak kivetését; mert ez egy nagyfontosságú elvi kérdés: ha vajon az adófölemelést átalában az ország jelenlegi pénzügyi állapotában a képviselőház elfogadja-e vagy nem fogadja ; ha elfogadja: mily mérvben fogadja el ? elegendőnek találja-e, a mit a pénziigyminister ur hoz javaslatba, vagy nem találja elegendőnek. Ezek mind oly kérdések, a melyek elől, nézetem szerint, csupa formalitások tekintetéből elbújni nem kellene. Én e tekintetben hivatkozom magának a jelenlegi pénziigyminister urnák beszédére, melyet nagy hatással mondott e képviselőházban február 4-én, midőn azt monda, szólván az 1875. évi költségvetésről : „A tiilajdonképeni kérdést a födözet kérdése fogja képezni, daczára annak, hogy az föl nem vétetett. És ez természetes, ennek oka a helyzetben fekszik ,* mert ma ezen kérdés dominál minden egyéb EÉPV, H, NAPLÓ, 18-p XVI, KÖTET, kérdést, és e kérdés elől pénzügyeink tárgyalásánál kitérni mem lehet. Széll Kálmán pénzügyminister (közbeszól:) Nem is tértünk ki! Simonyi Ernő {tovább olvassa:) „A megindult vita tehát nem is annjira az 1875. évi költségvetés szükségleti részének bírálata, mint az, hogy mi módon teremtessék elő a közelebbi évek födözete, mely nélkül az államháztartás mérlege rendbe nem jöhet, és mily utón kezdessék meg államháztartásunk végleges rendezése ?" Én egészen magamévá teszem azt, mit a tisztelt pénziigyminister ur akkor itt mondott: azt hiszem, igenis ez a főkérdés. Igaz, hogy azóta egy nagy kormányválságon mentünk keresztül, történtek oly dolgok, melyeket tán senki sem várt ; hanem ez az ügyön nem változtat semmit, a pénzügyi kérdésnek mégis tökéletesen tisztába kell állíttatnia azon férfin által, ki a pénzügyi tárcza kezelését elvállalta. A pénziigyminister ur eddig nem méltóztatott a kormánynak tulaj dónképeni pénzügyi politikáját a háznak előterjeszteni. Én bátor voltam erre a pénzügyminister ur figyelmét fölhívni akkor, mikor a költségvetést tárgyaltuk, és arra utaltam akkor, hogy talán majd a födözet kérdésénél fogja ezt tenni. De reám nézve váratlanul a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy akkor sem mondhat többet, mint már mondott. Méltóztassanak megengedni: én azt nem tartom elégnek, a mit mondott; én sokkal tisztábban kívánom látni a pénzügyi helyzetet: mielőtt akár a födözetet elfogadnám, akár uj, az országra kirovandó adókat szavaznám meg. . Nekem nem elég az, hogy a pénzügyminister azt mondja: ne kételkedjünk törekvéseiben. Én nem kételkedem benne; de nem ez a kérdés. Pénzügyekben, különösen országos pénzügyekben a törekvés, a jó szándék nem elég; itt számokkal kell előállani, ezek mutatják meg: vajon a követendő politika olyan-e, melyet a törvényhozás lelkiismeretesen elfogadhat. Én tehát, mondom, sajnálattal hallottam tegnap ismét, hogy a minister ur ezen kérdést sem akarja mintegy elvileg tárgyaltatni, nem akar átalános vitát; hanem mivel a napirendre a vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatásának törvényjavaslata van kitűzve: tehát ő szorosan ahhoz ragaszkodik. Jól van, én elfogadom ez állást is, és föntartom magamnak a további pénzügyi politikára vonatkozó megjegyzéseimet akkorra, mikor ez napirenden lesz, mikor a födözet kérdése lesz napi renden. Nem akarok hosszasan bemenni azok czáfolásába, miket a pénzügyminister ur múltkor mondott; de őszintén szólva, azt elég pénzügyi politikának nem tartom, és nem ismervén a kormány pénzügyi politikáját, nem vagyok tájékozva arra nézve, ha vajon a most elénk terjesztett adótörvényeket meg» 2