Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-364
Mi. oisságos ülts ápiil 12. 1875. 155 Zsedényi Ede : A volt pénzűgyminister, mostani tisztelt elnökünk, a bányaadó iránti jelentésében igen jól monda, hogy a bányászat az őstermelésnek egy oly sajátságos ágával foglalkozik, mely, a többi jövedelmi tényezőkhöz mérve, az adózás tekintetében mindenesetre kedvezményben részesítendő. Ki a bányaüzlettel foglalkozik, jól tudja, hogy az folyvást uj meg uj beruházásokat követelvén, tiszta jövedelmet több esetben soha, különben mindig csak hosszabb idő múlva és ezt sem tartósan, hanem gyakori megszakítással, nagyon is változó tételeket szolgáltat; sőt a bányaüzlet tárgya, tudnillik a nyers ásványanyag idővel végkép kiemésztetvén, szükséges, hogy az arra fordított tőke bizonyos évek során egészen törlesztessék. — Ily körülmények alatt a bányaművek előre sem haladhatnak : ha fölötte nagy közadóval terheltetnek. Az adóügyi bizottság azt hiszi, hogy ha a tiszta jövedelem megbirálására alapul vétetnék három évi mérleg : ezen változás szemben a minister által ajánlt legközelebb múlt egy évi üzleti nyereménynyel, kedvezmény lenne. Azonban hazánk bányapolgárai ezen változásban inkább terheltetést látnak, melyet az adó igazságos kirovásával megegyeztetni nem lehetne; ugyanis például, ha három év lefolyta alatt mindenik évben a tiszta jövedelem 10.000 forintra rúgna: a bányatulajdonos, bár a negyedik évben semmi jövedelme nem volt, fizetne 10.000 forinttól 5°/ 0-et, vagyis 500 forintot; — ha továbbá az ötödik évben saját veszteséggel dolgozott, a három évi átlag szerint 6.660 forinttól fizeti az 5%-et vagyis 3 33 forintot; a hatodik évben pedig, hol már csak 10.000 forint osztatik el három évre, 3.330 forinttól fizetné az 5°/ 0-et, vagy 166 forintot; — összesen tehát ezen három év alatt 999 forintot; ha pedig mindig csak a legközelebbi múlt naptári év szerinti üzleti eredmény után fizetné az adót: ez 500 forintnál többre nem rúgna. Elfogadásra ajánlom tehát Jendrassik képviselőtársam indítványát. Wahrmann Mór: Az előttem szólott tisztelt képviselő urak nézete e tárgyban, fölfogásom szerint, téves. Mind a kereskedelmi kamarák, mind más testületek, melyek ezen kérdéssel igen behatóan foglalkoztak: kérvényeket nyújtottak be a házhoz az iránt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett társulatokra és a bányákra nézve is a megadóztatás azon módja fogadtassák el, melyet az adóügyi bizottság ajánl; tudniillik a három évi átlag, nem pedig az egy év, melyet a volt pénzügyminister ur hozott javaslatba. A bányák és az egyéb vállalatok közt e tekintetben nincs különbség. Ugy az egyiknél, mint a másiknál vannak esztendők, melyek nyereséggel, és vannak ismét mások, melyek veszteséggel járnak. Ez bekövetkezik a gőzmalmoknál, a szeszgyárnál, valamint a vasutaknál, ugy, mint mindenütt. Én is bátor leszek ezen kérdést egy példával illustrálni, és pedig ki fogom mutatni, hogy a három évi átlag a bányavállalkozóra nézve is elönyösebb, mint az egy év. Maradok azon példa mellejt, melyet Zsedényi képviselő ur fölhozott, Tegyük, hogy az első évben 30.000, a második évben 20.000, s a harmadik évben 10.000 frt valamely bánya után ez elért nyereség. Ha a három évi átlag vétetik zsinórmértékül: akkor mind három év után 60.000 frt a nyereség, tehát minden esztendőre eső 20.000 frt után ezer frtot tesz az adó. Az első évben 20.000 frt után 1.000 frt, a második évben 20.000 frt után 1.000 frt, s a harmadik évben szintén 1.000 frt, tehát összesen 3.000 frtot. Miképen áll már most a dolog: ha csak egy év vétetik föl, mint a módositvány kívánja ? Az első esztendőben elért 30.000 frt nyereség után 1.500 frtot, a másodikban elért 20.000 frt nyereség után 1.000 frtot, és a harmadikban elért 10.000 frt nyereség után 500 frtot tesz a fizetendő adó, összesen tehát 3.000 frtot, s így épen annyit, mintha a három évi átlagot veszszük föl. Vegyünk föl egy más esetet, Tegyük föl, hogy csak az egyik esztendőben van nyereség, a másik két esztendőben nincs se veszteség, se nyereség. Itt is ugyanaz marad az adó: ha három évet, s ugyanaz, ha egy évet veszünk föl. Az első esztendőben tegyük a nyereséget 30.000 frtra, a második és harmadik esztendőben semmire, a mikor az átlag 10.000 frt, és ha három évet veszünk föl, az egy esztendőre eső 10.000 frt nyereség után a fizetendő adó 500 frt. tehát három év alatt fizetendő 1.500 frt adó. Ha egy évet veszünk föl: akkor az első évben elért 30.000 frt nyereség után fizetendő 1.500 frt, a második esztendőben semmi, a harmadikban szintén semmi: tehát három év alatt fizetendő 1.500 frt. Mindkét esetben teljesen egyenlően áll a számarány. De én egy harmadik esetet fogok mondani, a mikor az adóügyi bizottság tervezett javaslata előnyöseim a bányaiparosokra nézve, mint a módositvány. Ez azon eset, mely sajnos, de viszonyaink közt gyakran előfordul, hogy egyes évek veszteséggel fejeztetnek be. Vegyük már most, hogy az első esztendőben valamely bánya után 30.000 frt a nyereség, a második évben 10.000 frt a szenvedett veszteség, a harmadik esztendőben megint 5.000 frt a veszteség. Mi lesz akkor az átlag V Van 30.000 frt phis, van 10.000, és megint 5.000 frt minus, tehát egészben 15.000 frt plus. Ha bárom évet veszünk föl, az ebből egy évre eső 5.000 frt után fog fizettetni minden esztendőben 250 frt, és mind a három évbe i 750 fit. Mi lesz az eredmény, ha a Jendrassik képviselőtársam által indítványozott és Zsedényi Ede képviselő ur által 20*
