Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-363
303. országos ülés ápril 10. 1875. 129 ismételten a mentelmi bizottsághoz visszautasította e tárgyat, a végett, hogy Bartha Miklóst fölhiván a bizottság előtt megjelenni, az ő előadását meghallgatva : ujabb határozatot terjeszszen a tisztelt ház elé. Azt hiszem tehát, hogy ezzel túlmentünk már amúgy is azon vonalon, melyet rendesen ily ügyben a képviselőház többsége követni szokott; mert a ház többsége — mentelmi kérdésekben csak három körülményt szokott szemügyre venni: először azon kérdést, vajon azon eljárás, melyre engedély kéretett, a törvényes hatóság előtt indittatik-e ; másodszor azon kérdést: vajon azon tény, mely miatt a vád emeltetik, átalánosságban, önmagában véve, csakugyan foglal-e magában oly mozzanatokat, melyek ha a bíróság előtt igazoltatni fognak, az eljárást indokolhatják; harmadszor vajon nem fordulnak-e elő oly sajátszerű körülmények, melyek a zaklatás jellegét viselik magukon? Ezen három momentumra a mentelmi bizottság már első alkalomkor megfelelt a tisztelt háznak, és véleménye mind a három irányban igazolva van. Azonban a tisztelt ház Bartha Miklósnak a mentelmi bizottság részérőli meghallgattatását rendelte el; ezen meghallgatásnak eredménye abból áll, hogy Bartha képviselő ur azt vélte, hogy ez engedély az ellene való eljárásra megtagadandó, először azért; mert az általa szintén megvertnek elismert egyéniség nem csősz. ügy hiszem, tisztelt ház, hogy erre válasz nem is szükséges, ügy hiszem, hogy e hazában az a körülmény, hogy valaki csősz, vagy nem: a megveretésre nézve nem tesz különbséget, (Közbe hiálltás a szélső bal felöl: de ha megtámadtatik.) Erre is fogok válaszolni. Ha az illető nem volt csősz : akkor bizonyosan gyöngébb beszámítás alá eső tényről lesz szó, akkor nem lehet arról szó, mit a bíróság Bartha ellenében alkalmaztatni kíván, tudniillik nyilvános hatalinaskodási eljárásról. Mindenesetre tény az, s a mentelmi bizottság előtt maga Bartha Miklós is elismerte, hogy az említett egyént pálczikával megverte. Ez tény. A második, a mi mondatik az, hogy az illető egyéniség ő ellene vasvillával támadt volna. Ez a kérdés már nem a tisztelt ház, hanem a törvényszék elé tartozik. Ha Bartha Miklós arra fog hivatkozni, a mit Csiky képviselő ur fölhozott, hogy vétlen önvédelemből cselekedett: arról határozzon az illetékes törvényszék, melynek föladata ez esetben a büntelenséget kimondani. De hogy a tisztelt ház ilyfélét határozzon azért, mivel állítólag, be sem bizonyítva, csak Bartha Miklósnak egyoldalii állítására az illető egyén Barthát megtámadta volna, s ő ezt azért verte meg, hogy tehát igy a házban a vétlen önvédelem constatáltassék: — ez páratlan volna a maga nemében. EÍPV.-H. NAPLÓ 18™, XVI. KÖTET, Végre, tisztelt ház, az említtetett; hog\ r az illető járásbíróság egyik tagjával ellenségeskedésben élne a tisztelt képviselő ur. Bocsánatot kérek, ha ez ellenséges ok arra, hogy Bartha képviselő ur valakit megverhessen, az ily fölfogást nagyon sajnálom. Ha a tisztelt képviselő ur a járásbírósággal ellenségeskedésben él: tegyen kifogást eljárása ellen; de ez is a törvény rendes útjára tartozik. De hogy a tisztelt ház egy beismert megverés mellett azon okból, mert a járásbíróság egyik tagjával ellenségeskedésben él a kiadatni kért képviselő ur, megakaszsza az igazságszolgáltatásit : ez oly exorbitans dolog volna, a melyre szintén nem találnék előzményt. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy mivel kétségtelen, hogy e tény alkalmas arra, hogy bírói eljárás indittassék meg, s miután másrészről a zaklatás nyomát nem is lehet föltalálni ez üg}ben, és azon kifogások, melyeket Bartha tisztelt képviselő ur tett, a törvény útjára tartoznak, s az illető fenyítő perben a biró előtt érvényesitendők, nem egyoldalú állitások, hanem bebizonyítás utján, a tisztelt ház teljes nyugalommal, az eddigi praecedenst követve, megadhatja a kért engedélyt az eljárásra nézve. Simonyi Ernő % Tisztelt ház! Hogy ez ügy már másodízben jő a tisztelt ház elé, s hogy első alkalommal a mentelmi bizottsághoz visszaküldetett: ez nem a képviselőház hibája, hanem a mentelmi bizottságé, a mely nem figyelve a házszabályok által megkívánt kellékekre; az ügyet oly módon intézte el, hogy azt a házszabályok szerint a háznak elfogadni nem lehet, Egyébiránt, tisztelt ház, én azt hiszem, hogy érdemlegesen véve, a dolog nem nagyfontosságú, magát a tényt tekintve; de nagyfontosságú a.zon következések miatt, melyek a lényből vonhatók és fontosságot nyernek az által, hogy a törvényhozás egyik tagjának kiadatásáról van szó. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur, ha jól tudom: a mentelmi bizottság elnöke, s igy igen természetes , hogy annak véleményét védelmezi; de megvallom, érvei nem voltak olyanok, a melyek engem legkisebb mértékben is meggyőztek volna az indítvány helyeslésről, ő azt mondja, hogy Bartha képviselő ur állítása egyoldalú. De hát a másik részről az állítás nem egyoldalú? Az egyik részről két tana van ; a másik részről a bíróság bizonyítványa. Mindenik rész a maga állításait indokolja, s ugy hiszem, az illető bíróságnak bizonyítványa fölér a másik fél által fölhozott tanuk állításával. Ez tehát, nézetem szerint, nem ellenérv; mert Bartha képviselő ur nem egyoldalú állítást tesz; ö állítását a törvényszéki bizonyitványnyal erősiti. Azt mondja Hoffmann Pál képviselő ur, hogy az : vajon a biró illetékes-e vagy nem? az nem elégséges érv arra, hogy Bartha képviselő ur a csőszt megverte. i
