Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-363
126 363. országos ülés ápril 10, 1875. Elnök: A 2. §. is elfogadtik, és igy az átalánosságban ós a részleteiben is letárgyalt törvényjavaslat a legközelebbi ülésben fog harmadszor fölolvastatni. napirend harmadik tárgya: a jelentése Bartha Miklós ügyében. Mihály előadó: A tárgyalás Következik a mentelmi bizottság Bésán alatt lévő ügyre vonatkozólag a mentelmi bizottságnak két rendbeli jelentése fekszik a ház asztalán: az egyik jelentés magában foglalja a kérvénynek és a vizsgálati iratoknak rövid tartalmát, a másik pedig magában foglalja Bartha Miklós képviselő ur által a mentelmi bizottság előtt előadott védelmét, és egyúttal a bizottságnak ennek következtében készített ujabb jelentését. Hogy e két jelentést tárgyalni lehessen : szükséges mindenekelőtt az első és azután a második jelentést fölolvasni; mert mind a kettő szoros összeköttetésben áll egymással. (Halljuk!) Elnök : A jelentések föl fognak olvastatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a jelentéseket.) Bésál Mihály előadó; Bátorkodom egyszerűen elfogadásra ajánlani a mentelmi bizottság véleményét az itt fölolvasott indokok alapján. Lázár Állani : Tisztelt ház! Ha minden tekintetben rendezettebb parlamenti viszonyaink volnának, és ha a képviselők mentelmi joga törvény szerint körvonalozva volna: azon esetben az ez irányban' fönnálló törvények szerint sokkal biztosabban lehetne eljárni; azonban miután mindezekkel nem dicsekedhetünk, kénytelenek vagyunk az eddig fönálló gyakorlathoz ragaszkodni, a mely — fájdalom — nem mindig az igazságérzet, hanem többnyire pártszenvedély által uraltatja magát, (ügy van a szélső hal felől.) Részemről kész vagyok ugyan jelen viszonyaink között mindannyiszor, valahányszor egy képviselő mentelmi jogának fölfüggesztése illetékes birája által és jogos alapon kéretik : közbüntény vagy vétség miatt azt megadni; mert nem akarom és azt hiszem a ház maga sem akarhatja, hogy a képviselőház a eorruptio fészke, gonoszok menhelye legyen; annál kevésbé pedig, hogy az igazságszolgáltatás épen a törvényhozó-hatalom által indokolatlanul fölfüggesztessék; ugy de másfelől meg nem engedhetem és szintén azt hiszem senki e házban meg nem eugedi, hogy bármely országgyűlési képviselő alaptalan ráfogásokkal, puszta ürügyekkel zaklattassék, annál kevésbé pedig, hogy a választói által ráruházott kötelesség teljesítésében, minden igaz ok nélkül gátoltassék. Ezt sem a törvényhozó-testület tekintélye és méltósága, sem pedig a mentelmi jognak természete meg nem engedi, sőt mindkét esetben nyilvános aláásása volna a törvényhozó-testület tekintélyének és a képviselő mentelmi joga biztonságának. Áz előttünk fekvő esetben két nevezetes mozzanat igényel kiváló figyelmet, mint az a mentelmi bizottság által beterjesztett két rendbeli,— jelesen az utóbbik, —- jelentésből látható., a melyekre a tisztelt előadó ur egyszerűen utalva kérte a mentelmi jog fölfüggesztését. Egyik ugyanis, hogy vajon illetékes bíróság által történt-e az elővizsgálat, melynek alapján a mentelmi jog fölfüggesztése kéretik? Erre nézve már az előttünk fekvő jelentésből kiviláglik az, hogy az illető vizsgáló-biró ellen panaszlott képviselő már azelőtt sikkasztási bűntényért panaszt adott be, mely épen az illetékes törvényszék bizonyítványával van igazolva: következőleg ezen akadályt, mint érdekeltség, elfogultság lehetőségét a vizsgáló-biró legjobban tudva, önkényt kellett volna, hogy visszatartózkodjék minden eljárástól ; még azon esetben is, ha panaszlott nem lett volna képviselő, mi az Erdélyben jelenleg is fönálló osztrák büntető-perrendtartás értelmében íeljesleg jogosult kifogás. Másik fontos körülmény az, hogy minő jogi alapon kívántatik a kiadatás, értem, hogy bűntény, vétség, vagy áthágásért. E tekintetben a fölolvasott jelentésből kiviláglik, hogy maga a panaszló, mint áthágást jelentette föl, e mellett bizonyit az orvosi bizonyítvány is. És daczára ennek, az illetéktelen vizsgáló-biró azon ráfogott ürügy alatt, mely némileg egy hiányos dullói hizonyitványnyal szándékoltatik bizonyítani, mint fölesketett csőszön elkövetett kihágást bűnténynek minősítette a nélkül, hogy ez irányban a székely-udvarhelyi törvényszék mint illetékes bíróság határozott volna. Miután valamely büntetendő cselekmény minősítése épen attól függ, hogy a fönálló törvények szerint minő jelleggel van az összekötve: az előttünk fekvő tényállásból kiviláglik az, hogy a nélkül, hogy hosszabb részletezésbe kívánnék bocsátkozni a csősz hivatásában járt el akkor, midőn behajtotta a tilalmasban talált csikókat, és a határfölügyelő udvarába beállította. Ezen eljárásban senki által, annál kevésbé Bartha képviselő által nem gátoltatoít. A határfölügyelő udvarában megjelenvén Bartha Miklős, kérte a kiadatást, és az a csősz befolyása nélkül megtörtént. A csősz azonban miért, miért nem, ellenszegülvén: ez idézte elő a bántalmazást, mely áthágásnak van czimezve; de teljességgel nem képezi az Erdélyben fönálló osztrák büntető-törvénykönyv szerint azon nyilvános erőszakoskodás bűntényét, mely épen a csikók behajtása alkalmával lett volna elkövethető. E részben nem szükséges bővebben kimutatni, hogy miután a tett helyen ellenszegülés nem történt, és igy akár fölesketett, akár nem fölesketeit csősz lett volna is: ebből büntetendő cselekmény ilyen alakban nem fejlődhetett ki. Ennélfogva kitűnvén az, hogy az előttünk fekvő tényállás az
