Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-363

363. országos ülés ápril 10. 1875. 127 Erdélyben fönálló osztrák büntető alaki, mint anyagi törvények rendelkezésével nem egyezik: szükségtelennek találom még a különben is elvem szerint nem irányadó, a delegatio tagjaira fönnálló mentelmi jogra hivatkozni, melyre nézve az 1867. XII. törvényczikk 47. §-ában az mondatik, hogy a delegatio tagjai bűntényért vagy vétségért; de csakis ezekért, mindig az országgyűlés, annak együtt nem léte esetére pedig a bizottság által kiadhatók. Itt tehát csak bűntényért és vétségért való kiadásról van szó; de semmi esetre áthágásért való kiadásról nincs szó. Épen azért annak, hogy jól vagy roszul történt-e a dolog, bírálatába nem bocsátkozván, s csak mentelmi jogi szempontból Ítélvén meg a dol­got, hogy a jelenleg elettünk fekvő kérdés zaklatás-e vagy nem : azt hiszem, minden további indokolás és érvelés nélkül kitűnik az, hogy ha valahol,* ugy a jelen esetben kétségtelen zaklatás forog főn, a meny­nyiben illetéktelen vizsgáló biró volt az, ki az elő­vizsgálatot ezen ügyben keresztülvitte, mit pedig, mint érdekelt fél törvény szerint nem tehetett volna, maga a járásbiró a kikérést csak egyszerűen aláirta; de alapul szolgálnak az aljárásbiró által fölvett vizsgálati iratok, ki mint érdekelt biró a bepana­szólttal szemben illetékes eljárásra jogosítva nem volt. Ugyanazért minden további indokolás nélkül beterjesztem a mentelmi bizottság javaslatával szem­ben következő ellen-inditványomat: (Olvassa:) „Mi­után a jelen áthágási ügyben az elővizsgálatot nem illetékes biró vitte keresztül s azért az ilyen jog­talan eljárás nyilván zaklatás jellegével bírván, a mentelmi jognak fölfüggesztése ez esetben megtaga­dandó." Beőthy Algernon jegyző (újra föl­olvassa Lázár Ádám módositvanyát.) B. Orbán Balázs: Tisztelt ház! Igen sajnálom, hogy Bartha Miklós képviselőtársam kiké­rése ügyében a mentelmi bizottság véleményével nem érthetvén egyet, azt magamévá nem tehetem; nem pedig azért, mert sem a mentelmi bizottságnak, de sőt a tisztelt háznak sem lehet föladata az, hogy mint bíróság az ügy érdemében valamely ítéletet hozzon; hanem csakis annak megítélése: ha vajon a a kikérésnek indokát zaklatás, személyes boszu, vagy boszantási vágy képezi-e? s ily esetben a képviselőház méltósága megkívánja a kiadás meg­tagadását. Ez volt eddig irányadó szempont az ily ügyekben, s a képviselőház, még a mentelmi bizott­ság véleményének elvetésével is, megóvta mind ez ideig tekintélyét: mihelyt meggyőződést szerzett arról, hogy a kikérésnek alapját a zaklatás képezi; pedig tisztelt ház, én ki az ügygyei teljesen ismeretes vagyok: határozottan állítom, hogy e kikérésnek indoka nem csak zaklatás; hanem személyes bosszú. Ugyanis Udvarhely-széken, sőt Erdélyben mindenki tudja, n Bartha által fölmutatott bizonyítvány is kétségtelenné válik, hogy a kikérést eszközlő aljárás­biró Bartha Miklós képviselőtársam által bizonyos letéteményezett árvapénzek elsikkasztása miatt vád­alá helyeztetett, s ez ügyben a fegyelmi vizsgálat folyamatba is van téve. Mindenki tudja, hogy jelzett aljárásbiró e miatti haragjában nem csak kereste, hanem megteremtette az ürügyet, hogy Bartha Miklős képviselőtársunkon boszut állhasson. Az ál­tala megteremtett ürügy ez: késő őszszel midőn a rugonfalvi határról már minden be volt takarítva, s a határ fölszabadulva, mert november 9-én levan a kukurícza törve s igy nem hajthatta be a tilos kukn­riczafoldről, egy részeges ember, ki már akkor a határ csőszségből elvolt mozdítva, Bartha Miklós kün legelő lovait behajtotta nem a községi bíróhoz. mint illetékes helyre; hanem a szintén elmozdított határ-inspectorhoz. Bartha személyesen mentei lovai kiszabadítására, a volt határ-inspector neje férje jelen nem létében engedélyt adott a lovak elvitelére, Bartha ekkor sem haza, hanem a községi bíróhoz, rendelte a lovakat hajtatni; mikor a lecsapott határ­csősz vasvillával rohanta meg Barthát, ki a kezében lévő vékony pálczával az önvédelem kényszerűségé­ben egyet vála közé ütött, mire az elszaladt. Később a kijózanodott ex-határcsősz maga ment el Barmá­hoz, s töredelmesen kérte bocsánatát, és remegve könyörgött, hogy részegen elkövetett életbiztonság elleni merényletéért fölne jelentse, és el ne zárassa. Azonban a tisztelt aljárásbiró ur ez esetet igen alkalmasnak ítélte Bartha Miklós elleni boszti-terve foganatosítására, s az osztrák törvények alapján bűnvádi keresetet indított Bartha ellen. Bartha több­ször ment el tanúival ennek hivatalába, s mivel az országgyűlésre föl kellett jönnie, kérte soron kívüli kihallgatását, s vallomásának jegyzőkönyvre vételét; de az aljárásbiró ur durván elutasította, mert jól j tudta, hogy Barthát a fönebbi okokból kifolyólag I fölkeli mentenie; neki azonban czélja az volt, hogy I Barthát zaklassa, hogy nevének a hírlapok és az ! ország törvényhozása előtti meghurczolása által compromittálja, s igy személyes boszujának játék­! szeréül fölhasználja. Tisztelt ház ! Ha egy biró azért, mert elköve­| tett bűntettét valaki illetékes fóruma előtt föltárja, [ szabad kezet nyerhet, a vétkét följelentőt személyes | boszujának üldözött tárgyává tenni ; ha e boszu előtt még az ország törvényhozó termének ajtaja • se zárul be; ha a képviselőház tagjait a képviselő­ház azon bizottsága, mely megvédésére van hivatva, egy ily vendetta martalékjául odadobni kész: akkor i tisztelt ház. törvénybiráinkból mindenható inquisi­j torokat alkotunk, kiknél a személyes ellenszenv, vagy ' boszu kielégítése lesz a czél, s önkényük a [ törvény. Jelen esetben, tiszteit ház, az elmondottakból megitélhetőleg a legnagyobb mérvű zaklatás esete

Next

/
Oldalképek
Tartalom