Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-362
362. országos ülés ápril 9. 1875. 109 tetemes vesztességet szenvedett volna. Átalában véve épen a szorosan vett és szabálya szerint működő takarékpénztárak tartották főn az akkori válságban az ország hitelét; ellenben más hitelbankok, melyek hitelműveleteiket a tőzsdékre is kiterjesztették, jobbadán elvesztették hitelüket. Arra kérem tehát a tisztelt házat, hogy az adóügyi bizottsághoz a végett utasítsa vissza a 9-ik pontot, hogy a takarékpénztárak minőségeit és hitelműveleteit röviden körülirván, azok betételeire szorítsa a kérdéses adómentességet {Helyeslés.) Kautz Gyula: Tisztelt ház ! Nem szólaltam volna föl, hogyha a közvetlenül előttem fölszólalt tisztelt képviselőtársam Zsedényi megint vissza nem akarta volna terelni a űiscussiot oly álláspontra, melyhez én, részemről nem tudnék hozzájárulni. Ea igen rövideden jelentem ki, hogy azon érvelést, melyet Teleszky és Wahrmann tisztelt képviselőtársaim ezen kérdésben a törvényjavaslat ezen pontjára nézve előterjesztettek: oly alaposnak, oly indokoltnak tartom, hogy nem is hiszem, hogy a tisztelt ház igazsági érzületében máskép határozhatna, más szellemben intézkedhetnék, mint azon szellemben, miként ezen kérdésben emiitettem tisztelt képviselőtársaim nyilatkoztak. A mi ezen dolognak elvi momentumát illeti, arra nézve én is a mellett vagyok, hogy ezen pont az adóügyi bizottsághoz visszautasittassék; mert csakugyan a dolog oly bonyolult, tekintettel sajátszerű hazai pénzintézeteinkre, hogy talán hamarjában oly formát, mely a fönforgó körülményeknek egészen megfelelne, de mely másfelől az állampénztárt is biztosítaná az iránt, hogy nem fog több elvonatni az államkincstárból, mint mennyi meglehetősen szűk hazai pénzügyi viszonyaink természeténél fogva elvonható: bajosan lehetne találni. Hozzájárulok tehát azok indítványához, a kik ezen kérdésnek tüzetesebb megvitatását az adóügyi bizottság által még egyszer kivánják. Ha aztán az adóügyi bizottság véleménye a ház előtt fog feküdni: ugy hiszem, elég alkalmunk lesz, a mennyiben a dolog lényege, és érdemére nézve szükségesnek fogjuk tartani, ahhoz hozzászólani. Most pedig csatlakozom Teleszky képvselőtársam indítványához. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Tisztelt ház! Én a második §-nak csupán első pontjára vonatkozólag akarok azokat illetőleg szólani, miket Madarász és Várady tisztelt képviselőtársaim elmondtak. JVlegvallom, csodálkozom Madarász képviselőtársam módositványán. Ha ismeretes nem volna előttem az ő álláspontja : akkor tartanám természetesnek az ő í'ölszólalását; akkor tartanám természetesnek azt, hogy a királyi udvartartás költségeinek adó alá vonása által a közérzület- és közvéleményben a királyi udvartartást és az azzal természetes kapcsolatban lévő eszméket megszilárdítsa. De még inkább csodálkozom, hogy Önök két kézzel nem ragadják meg az oly módositványokat, melyeket önöknek a túlsó oldalon kellene magukra vállalniuk; hiszen önöknek a tisztjük tisztelt kormány-párt, hogy a királyi udvartartás és azzal kapcsolatosan a királyság eszméjét ne helyezzék ellentétbe a hazafiság eszméjével; a hazafiság eszméjével kapcsolatosan ugy kellene odaáliitaniok az udvartartást és annak képviselőjét, hogy elmondhassák azon szempontokból is, melyekből az adóügyi törvényjavaslatok most tárgyaltainak, hogy „a legelső magyar ember a király!" S ép ezért csodálkozom Várady Gábor képviselőtársam indokolásán is; csak egyet hozok föl például. — a tisztviselőkre vonatkozó adózási törvényt. Hiszen az állam a tisztviselőknek, mint az állam szolgáinak azért ad bizonyos fizetést, bizonyos dijat, szigorúbban mérlegelve, mint az udvartartási milliókat, hogy ők azt szolgálatukért élvezhessék, és midőn megadóztatja jövedelmüket: bizonyos részt saját szükségletére visszavon belőle. Csak az történnék a királyi udvartartás megadóztatásával is, a mi történik a szegény Írnokok, a legkevésbé díjazott hivatalnokok oly csekély javadalmával, melyből alig képesek az illetők magukat és családjaikat eltartani. Önök, tisztelt kormány-párt! midőn sem maguk nem tesznek, sem mások által téve nem járulnak a királyi udvartartás megadóztatásához: sem saját pártjuknak, sem a hazának, sem a királyság eszméjének és elvének nem tesznek szolgálatot. Csupán ezt akartam megjegyezni. Huszár Imre: Tisztelt ház! A szőnyegen forgó tárgynak érdemleges vitatásába nem fogok bocsátkozni, sem pedig az előttem szólott képviselő ur beszédére érdemleg reflectálni nem fogok. Azt hiszem, hogy a ház ezt igen természetesnek találja; mert ha ezzel foglalkoznám: valósággal az idővesztegetés vádjával illethetnének. Azonban méltóztassék megengedni, tisztelt ház! oly dolgokat, melyeket a képviselő ur mondott: e házban szó nélkül hagyni nem lehet. A szabadelvü-párt nem az adó szempontjából mérlegeli azon kegyeletet és tiszteletet, melylyel az ország koronás fejedelmének tartozik, és azon tekintetben, hogy mi a szabadelvü-párt kötelessége, senkitől, azon oldalról pedig, melyen a képviselő ur ül : legkevésbé fog leczkét vagy oktatást elfogadni. Azt hiszem, hogy az álláspont, a melyet épen az adótörvényekben a királyi udvartartással szemben tett kivételekre nézve a szabadelvü-párt elfoglal, de nemcsak a szabadelvü-párt foglal el, hanem elfoglal azon csekély töredék kivételével, melyhez a tisztelt képviselő ur tartozik, az egész ház: azt hiszem, az egyedüli correct kifejezése azon loyalis érzületnek, a melylyel Magyarország minden lakója az uralkodó család és fejedelem iránt tartozik. (Élénk, helyeslés.)
