Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

110 862, országos ülés ápril 9.1875. Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Nem azokra nézve akarok észrevételeket tenni, a miket az előttem szóló érintett. A szőnyegen lévő tárgyhoz kívánok néhány rövid megjegyzést tenni. A mint a vitából kivettem, ugy látszik, hogy a ház csakugyan az aduügyi bizottsághoz fogja visszaküldeni a szakaszt. Fölmerült azon kérdés, hogy vajon adjunk-e utasítást? Én ezen nézetben nem osztozom, mert bármily figyelemmel kisértem is a vitát: nem látom át milyen utasítást adhatnánk a bizottságnak ; mert mihelyt utasítást adunk, az magában véve már határozat és fölösleges az utasítás. De másrészről nem is látom módját az utasításnak a jelen stádiumban. Mert midőn egyrészről Zsedényi tisztelt képviselőtársunk azt mondja, hogy csakis azon intézeteknek adjuk meg az adómentesség szabadalmát melyek tisztán takarékpénztári üzlettel foglalkoznak : akkor ennek elfogadása esetén az adómentesség egy intézetre sem fogna kiterjedni, mert Magyarországon olyan takarékpénztárak, mint a külföldön vannak, melyek tisztán takarékpénztári üzlettel foglalkoznak, nincsenek. Ha pedig azt. mondjuk, hogy kiterjeszszük e kivételt mindazon hitelintézetekre, melyek jótékony czéllal vannak összekötve: ez sem kivihető, a menynyiben Magyarországon valamennyi hitelintézet jótékony intézet ; mert jaj volna a polgároknak, ha nem léteznének a hitelintezetek, melyek őket ideigóráig kisegítik a bajból. Nézetein szerint tehát minden utasítás nélkül küldjük vissza az adóügyi bizottsághoz oly czélból, hogy tekintettel arra, a mi egyik-másik oldalról elmondatott, találjon módot arra, hogy a kincstár ez utón némi jövedelemre szert tehessen, a nélkül, hogy különbséget tenne egyik vagy másik takarékpénztár közt ; de egyszersmind a nélkül is, hogy egyik-másik intézetet hitelében megrontaná. Csak ennyit óhajtottam megemlíteni. Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve, szavazásra kerül a sor. Ha a tisztelt ház jóváhagyni méltóztatik, a §-t pontonkint vehetjük szavazás alá. Első sorban szavazás alá veszszük az első pontot, melyre nézve Madarász képviselő ur adott be mődositváuyt. Mihályi Péter jegyző (újra olvassa Madarász József módositványát.) Elnök £ A kik az első pontot az adóügyi bizottság szövegezése szerint megtartani kívánják : méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 2-ik pontot.) Várady Gábor! Azon pontokra nézve, melyekhez nem adatott módositvány, ugy hiszem, föl kell tenni, hogy elfogadtatnak és igy talán mindjárt a kilenczedik pontot lehetne szavazásra föltenni. (Helyeslés.) Elnök: Ha a tisztelt ház megnyugszik, csak azon pontokat fogom szavazásra bocsátani, melyekre nézve módositvány adatott be, a többit pedig elfogadottnak jelentem ki. Következik tehát a kilenczedik pont, melyre nézve Teleszky István képviselő ur adott be indítványt. Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa Teleszky István módositványát.) mely szerint a kilenczedik pont ujabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz visszautasítandó. Elnök: Azt hiszem, hogy a tisztelt ház egyhangúlag elfogadja Teleszky képviselő ur indítványát. (Helyeslés.) Következik a 11. pont, melyre nézve Mada, rász képviselő ur adott be móclositványt. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 11. pontot és Madarász József módositványát.) Elnök: A kik a 11. pontot az adóügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. E szerint Madarász képviselő ur módositványa mellőzve vau és a kilenczedik pont kivételével, mely visszautasittatott az adóügyi bizottsághoz, az egész §. elfogadtatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 3-ik §-í.) Elnök: Méltóztatik-e, tisztelt ház, a 3-ik §-t az adóügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk?) Tehát elfogadtatik. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 4-ik szakaszt.) Irányi Dániel : Tisztelt ház! Tudom ugyan, hogy a 10% adó, mely ezen §-ban terveztetik : nem fölemelése az eddig létezőnek ; mindamellett engedje meg a tisztelt ház, hogy erre nézve megtegyem észrevételeimet. Én a 10% adót túlságosnak tartom, annál inkább : mert átalános adómentességi minimum nem létezik; és másodszor: mert a jövedelem mennyiségére tekintet nincs, ugy hogy a 100, 200, 300, 400 forintnyi jövedelem szintúgy 10%-kal adóztatik meg, mint a 100.000, vagy egy millió forintra menő jövedelem : a mi, az én fölfogásom szerint, igen igazságtalan. Hogy átalános adómentességi minimum nem létezik, kitűnik a 2. §. 14. pontjából, mely szerint csak a kamat- és életjáradék, a mennyiben az a 315 forintot nem haladja túl, nem esik adó alá : a többi jövedelem, bármily csekély legyen is, fizeti ezen adót és pedig a kiszabott 10%-ot. Tisztelt ház! Én megvallom, kivéve Austriát és Olaszországot, ily magas jövedelmi adót széles e világon nem ismerek. Olaszországban még ennél is magasabb, legalább az 1870-es évek kezdetén