Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

108 362. országos ülés ápril 9. 181'á. Én ezen okoknál fogva a magam részéről nem ellenzem azt, hogy ezen pont ujabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz visszautasittassék; de mindenesetre már most előre akarom kijelenteni, hogy az adóügyi bizottságban is azon irányt fogom képviselni, hogy lehetőleg határozottan praecisiroztassanak azon intézetek, a melyekről szó van, és hogy — természetesen pénzügyi szempontból is indulva ki — lehetőleg a dolog természetének megfelelő szűk korlátok közé szoríttassák azon kedvezmény, melyet adandók vagyunk, nem oly szűk korlátok közé, hogy a dolog czélja ez által veszélyeztessék; de mégis annyira, hogy visszaélés ne történhessék. Mert habár teljesen elismerem azoknak igazságát, miket "Wahrmann képviselő ur mondott; mégis bizonyos mértékig, ha nem is mondjuk ki, de azon vállalatok, melyek insolidak, melyek koczkáztató üzletekkel és egyébbel is foglalkoznak, mint a leszámítolással : ezen vállalatoknak megadóztatása más tekintet alá jön, mint azon vállalatok megadóztatása, melyek nem foglalkoznak ily koczkáztató üzletekkel: mint a takarékpénztárak és a tisztán leszámítolási üzlettel foglalkozó bankok. Én tehát lehetőleg azon leszek, hogy a czél, mely Teleszky képviselő urnák szeme előtt lebegett: ne veszélyeztessék; mert belátom, hogy a dologban van igazságtalanság; belátom, hogy a gyakorlati eredménye is az lenne, ha megmaradunk a szövegnél, hogy végre is ezen bankokból kivétetnék a betéti tőke és a takarékpénztárakban folyna be; de másfelől azon leszek, hogy lehető praecis fonna szabassák, s oly bankra ne terjesztessék, melyek a tiszta takarékpénztári üzleten kivül mást is folytatnak. Ilyen irányban nem ellenzem azt, hogy ezen pont ujabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz visszautasittassék. Várady Gábor s Én magam is niéltánylom azon okokat, melyek az adóügyi bizottságot arra birták, hogy a takarékpénztárakra vonatkozó ezen tételt fölvegye. Nem is történt itt a házban fölszólalás arra nézve, hogy ne fogadtassák el Teleszky tisztelt barátom inditvá^-a, hogy ezen pont az adóügyi bizottsághoz visszautasittassék. Csak arról van és lehet szó, hogy minő utasítást kapjon az adóügyi bizottság? Ha az adóügyi bizottsághoz visszautasittatik, tökéletesen egyetértek Wahrmann tisztelt barátom előadásával, hogy a ház e kérdés fölött már döntött, és nem akarja a szerkezetet ugy megtartani mint áll; de valami elvet mégis szükséges kimondani, mézetem szerint, a jegyzőkönyvben. Ha ez nincs benne: akkor nem tudom, tisztelt ház, hogy mily irányban fog az adóügyi bizottság eljárni; ha csak nem veszi a ház-naplóját irányadóul, mint ez már több izben történt, hogy a tárgyalásból szerezzen az adóügyi bizottság tudomást. Vagy az egyiket vagy a másikat kell követni: vagy fölvilágosítást adni az adóügyi bizottságnak, vagy pedig egyszerűen rámutatni Teleszky indítványára; mert egyszerűen visszautasítani az adóügyi bizottsághoz ezen §-t, a nélkül, hogy valami irány kijelelve legyen : ezt nem tartom czélszerünek, én erre praecedenst nem tudok. A mi már most tisztelt ház! Madarász képviselőtársam két módosítását illeti, az egyikre: a melyre sem a tisztelt pénzügyminister ur, sem "Wahrmann tisztelt barátom nem nyilatkozott: arra csak néhány szóval fogok reflectáhn. Második módosítását nem fogadhatom el azon okoknál fogva, melyet "Wahrmann tisztelt barátom előadott és hozzáteszem, hogy nem tartom czélszerünek, különösen az ellenőrzés szempontjából, ha ily kivételek között még külön kivételek soroltatnak elő. A mi az udvartartás költségére tett módosítást illeti, ezt sem fogadhatom el. Hisz a 2 dk §. második, harmadik pontjában kivétetnek a külhatalmak követeinek, a külhatalmaknál lévő consuloknak tőke-jövedelmei, természetesen a viszouyosságnál és azon hatalmak iránti tiszteletnél fogva. Miéit vétetnek ki az első pontban az udvartartás költségei? azon kegyeletnél fogva, a melynek kifejezést ad és akar adni minden alkalommal a törvényhozás az uralkodó iránt; tudniillik nem akar, midőn egyrészről a civillistát megadja az uralkodónak: másrészről abból bizonyos részt elvonni azzal, hogy e költségek megadóztassanak. Ugyanazért én ezen pontnak változatlan föntartását kérem. Zsedényi Édes Tisztelt ház! Én Wahrmann tisztelt barátom nyilatkozatát és Teleszky indítványát egész kiterjedésében nem pártolhatom, hogy tudniillik a kérdéses kivétel hitelbank, és több ilynemű pénzintézetekre is kiterjesztessék. Mert én ugy, mint Falk képviselőtársam előadta, azt hiszem, hogy az adóügyi bizottság itt csak a szorosan vett takarékpénztárakat értette, azaz: a melyek szabályaik szerint csakis biztos hitelműveletekre szorítkoznak, és nem olyan pénzintézeteket, minők például: a „hitel-, a nép- a leszámitási bankintézetek, a melyek mindenféle tőzsdei, igen változó árkeletü papírokat vásárolnak és kétes váltókat escomptiroznak, melyek mellett sokat nyerhetnek, de sokat veszthetnek is. A takarékpénztárak ellenben hitelműveleteiket oly biztos papírokra szorítják, melyek mérsékelt kamatokat biztosítván, a betételeket nem veszélyeztetik; és igy a betevőknek több biztonságot nyújtanak. Jól tudjuk, hogy a takarékpénztár betételei milliókra mennek: tehát itt a legszorosabb ovakodás és gondosság a hitelmüveletekre fordítandók, különben ugy jártak volna, mint azt a Krach alatt több bankintézeteknél tapasztaltuk; holott igen kevés takarékpénztár volt, inely akkor