Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

104 362. országos ülés ápril 9. 1875. Lázár Ádám: Igen csodálkozom, hogy a péuzügyminister ur hajlandóbb elfogadni a határozati javaslatot, semhogy itt, a mennyire lehetséges, a törvényben meghatároztassék az, a minek kimondását az adóügyi bizottság czélba vette : tudniillik, hogy az üzleti váltók kivétessenek a megadóztatás alól. Nem tudom, miért ne lehetne a váltó szó után oda tenni ezen szavakat: „kivéve az üzleti váltókat," és igy határozottan megmondani, hogy miféle váltók vannak kivéve. A többi váltók, mint a melyek adósságot állapítanak meg : beleesnek a megadóztatott váltók sorába. Szükséges volna tehát magában a törvényben rendelkezni e kérdés fölött, s akkor nem volna szükséges rendeletet bocsátani ki. Wodianer Béla: Azt hiszem, hogy a „váltó" szó itt egészen fölösleges; mert ha valaki kölcsönt akar adni váltóra, és ki akarja játszani a törvényt: akkor ő oly kibocsátót fog aláírni, a ki nem esistál, vagy a kin nem lehet megvenni az adót. Például, ha egy pancsovai ember egy pesti czégre bocsát ki váltót, és ez elfogadta azt: akkor a pancsovai ember nem ad kölcsönt ennek, hanem ellenkezőleg ő kap kölcsönt. Hogyan és miféle alapon fizessen tehát ő adót? Azt hiszem, hogy akármiféle határozatot hozzon a tisztelt pénzügyminister ur : azt sohasem érheti el, hogy félreértések vagy túlkapások ne történjenek. Én tehát azt volnék bátor indítványozni, hogy e szakaszból a B

váltó" szó kihagyassék. (Főlkiáltások: Már elIván fogaival) Elnök: Az első szakasz már el van fogadva, és igy erre nézve további módosításnak nincs helye. Horánszky Nándor: Tisztelt képviselőház ! Én is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy e §. már el van fogadva és igy ezúttal szó csak arról lehet, hogy az előterjesztett határozati javaslat elfogadta,ssék-e, vagy el ne fogadtassák ? Én magára a határozati javaslatra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én azt annál inkább elfogadom, mert azon idea, mely azon javaslatban kifejezést nyert, már a törvényjavaslat első §-ában is benn foglaltatik, miután e §. 2-ik pontja igy szól: kézi vagy jelzáloggal biztosított vagy egyszerű adóslevelekre, váltókra vagy bárminemű magán-kötvényekre, bel- vagy külföldön „kölcsönadott tőkékből. Következőleg ezen kifejezés a kölcsön adott tőkék" involválja, hogy itt üzleti váltók nem értetnek. Megjegyezvén még egyszer, hogy az 1-ső §-ra, minthogy az elfogadtatott: már többé vissza nem térhetünk, én részemről a határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Még egyszer föl fog olvastatni az adóügyi bizottság határozati javaslata. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az adóügyi bizottság határozati javaslatát.) Elnök: Most méltóztassanak meghallgatni Lázár Ádám módositványát. Wächter Erigyes jegyző (olvassa Lázár Ádám módositványát.) Elnök: Méltóztatik-e a tisztelt ház az adóügyi bizottság által javasolt határozati javaslatot elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház az adóügyi bizottság által javasolt határozati javaslatot elfogadta és igy a módosítás mellőztetik.^ Szeniczey Ödön jegyző {olvassa a törvényjavaslat 2. §-át.) Teleszky István: Tisztelt ház! A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza azon kivételeket, melyek a tőkekamat és járadék adótól mentesített tőkéket és kamatokat illetik. Ennek 9. pontjában az van kimondva, hogy a takarékpénztári betétek kamatai adómentességet élveznek. Én, tisztelt ház, ezen kivételt, mely az adóügyi bizottság által lön a törvényjavaslatba fölvéve : igen helyesnek tartom, és viszonyainkat figyelembe véve, azt hiszem, hogy ezen kivételt rendszeresíteni a törvényhozásnak kötelessége. Mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon a hitelt élvezni kívánó honpolgároknak egyik jelentékeny, mondhatnám, helyenként kizárólagos kutforrását épen ezen betétek képezik, és ennélfogva, ha ezen eddig tényleg kamatmentességet élvező tőkék kamatai törvény által adóval rovatnak meg: attól kell tartani, hogy ezen különben sem igen ellenőrizhető kamatbevételbe nem vallatván, vagy legalább nem kellő mérvben vallatván be, az államkincstárnak nem hozná be a kívánt jövedelmet; másrészről pedig, és ez valószínűbb; de egyszersmind súlyosabb következményű lenne, ezen betétek tömegesen mondatnának föl, és az illető tulajdonosok igyekeznének azokat más helyen, más üzletekben elhasznositani, ugy, hogy az adókötelezettség alól mégis kibújnának, és ennek az volna következménye, hogy nem egy virágzó vidéki pénzintézet állása sújtatnék ; de sújtatnék egyszersmind azon egyesek érdeke is, a kiknek ezen pénzintézetek hitelt nyitván, hogy a fölmondásoknak eleget tehessenek, kénytelenek volnának a hitelt fölmondani, vagy nagy mértékben bevonni: a mi pedig hitelviszonyainkat tekintve igen sajnos és sok váltságot előidéző eredményeket szülne. Mindezeket tekintetbe véve, ezen kivételt igen helyesnek, indokoltnak, a mi tőkeszegény országunkban valósággal mellőzhetlennek tartom. Azonban, véleményem szerint, nem lehet ezen adómentességet tisztán azon pénzintézetekre szorítani, melyek » takarékpénztár" elnevezés alatt állanak fön ; hanem az igazság, czélszerüség és méltányosság egyaránt megkívánja, hogy ezen kedvezmény az elnevezésre való