Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

64 337. «i»szágos ülés íetiruár 11. 1875. mint mely a papíron legalább okvetlenül a legkönnyebb. Ezzel szemben tisztelt ház, nézetem az, hogy ha áll az, hogy semmi erélyes actiot a jelen helyzetben véghezvinni nem lehet s én nem tagadom, ezen állitásnak van sok jogosultsága, van olyan jogosultsága, a mely nemcsak a minister urak erélytelenségéből ered; de ha áll ez: akkor okvetetlenül első föltétel — és erre volt irányozva múltkori beszédem is — segíteni ezen a bajon, lehetővé tenni egy erélyes actiot pénzügyi bajaink orvoslására. (Élénlc helyeslés a bal oldalon.) Xem tartozom azon elfogult emberek közé, a kik azt hiszik, hogy a bajtól menekülni csak egy nt van. Én egy utat javaslok és ebhez ragaszkodom: mert ezt tartom a leghelyesebbnek, a legczélszeröbbnek. De lehet czélhozvezetö más ut is, melyet az enyémtől ellenkezőleg mást ajánl. Egyről azonban meg vagyok győződve és ez az, hogy ha ki akarunk bajainkból menekülni, az egyik vagy a másik utón ; de mentől előbb meg kell indulnunk, s azon következetességgel, erélylyel haladunk: mert a stagnatio bizonyos veszedelembe vezet bennünket. (Helyeslés.) A legfőbb különbség mondom, — engedelmet kérve előre is a számításban lehető hibákért, mert a számok nem az enyémek, hanem a ministeriuméi; — de a legfőbb különbség már most mégis a sorrenden kívül fekszik abban, hogy ha azon sorrend követtetnék. melyet én ajánlok, s melyet nem ismétlek, mert már múltkori beszédemben elmondottam : a legroszabb esetben előáll az az eshetőség, hogy szemben a minister ur által 1875. és 1876-ra kivetett nyolcz-nyolcz millió direct adóval ugyanannyi kölcsönt kellene fölhasználni. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta erre, hogy furcsa lenne ennek az eredménve: nem akarnók megfizetni mint adót és meg kellene fizetni mint kamatot. Először is 100°/

0-ra mégsem csinálunk adósságot és ha meg kellene is fizetni a kamatot: az is már a tehernek mindenesetre több esztendőkre fölosztása. De nem igy áll a^dolog, hogy az egyik esetben megfizetnék az adót, a másik esetben megfizetnök a kamatokat, a midőn természetesen a tőke is ott marad törlesztendőnek; hanem a dolog ugy áll, hogy az ország lakosainak egy tekintélyes része azon összeget, a melyért az államnak talán 10°/

0-et kellene megfizetni, 30—40—50%-tel kölcsönnel fizetné, fizetné tehát az adót, de fizetné azonkívül a roppant nagyságú uzsora-kamatot. (Igás! Igás! hal felől.) Tudom én tisztelt ház, hogy az, hogy a jelen perczben az adóknak oly tetemes emelése túlmegy a fizetésképességen, a tisztelt minister urak által kétségbevonatik; tudom, hogy Kerkapoly tisztelt képviselő ur, bár magát a fizetéskégtelenséget beismerte ; de azt mondta: nem is ettől függ a dolog. hanem attól: megvan-e a termelési képesség, ez pedig megvan, tehát bátran ki lehet az adókat vetni. A mi legelőször is az általam utóbb mondottat illeti: távol legyen tőlem, hogy kétségbevonni akarjam, hogy a termelési képesség megvan Magyarországon. Igenis, én is azt állítom, megvan; de ha nincs meg ma a fizetési képesség: ne escomptirozzuk drága kamatokkal előre azt a termelő-képességet, mert akkor majd igen kevés hasznot fogunk abból látni; hanem várjuk meg, míg érvényesiti magát. Ekkor elő fog állani a fizetési képesség, elő fog állani az adó követelésének ideje, ha szükségesek. (Tetszés bal felől.) De hallottam azt is az igen tisztelt pénzügyministertől, hogy igaz, beismeri, vannak az országnak bizonyos részei, hol a climatikus viszonyok és más hasonlók nagy károkat okoznak, de azért nem lehet mondani, hogy nem birják meg az adó rögtönös fölemelését; mert ő ugy van értesülve, hogy egy év képes ott kipótolni három rósz év csapását. Nem akarom ezen tételt egészben kétségbe vonni, bár egészen el nem ismerhetem. Mert elismerem igenis, hogy ha a termelés mennyiségét veszi a minister ur : azokon a vidékeken egy évi termés is tud olyan lenni, hogy összehasonlítva 2 — 3 másik rósz évvel, egy közép-átlagot képes kihozni. De ha ez áll a termésre : nem áll a jövedelemre. 1864-ben oly nagy termés volt azokon a vidékeken, hogy az 1863-iki oly rósz év termésével összevetve jó középtermést adott ki; de azon különbség állott be, hogy a ki 1863-ban a rozsnak köblét 9 forintért vette, 1864-ben a legjobb tisztabúzát 5 forintért adta el. Áll tehát a termésre, nem áll a jövedelemre nézve. De tegyük föl, hogy áll: akkor is azt tartom, hogy midőn mint mindenki elismeri, három rósz év végén vagyunk, — adja Isten, hogy végén legyünk, — be kell várni azon reparatiot hozó jó évet; nem pedig annak bevárása nélkül már előre escomptirozni annak lehető hasznát. Azt mondja a tisztelt minister ur, hogy ha most kölcsönt akarunk fölvenni: tönkre teszszük véglegesen hitelünket. Én sem akarok kölcsönt fölvenni. csak elismerem, mint legroszabb eshetőséget, annak is szükségét; de akkor is azt mondom: utoljára is az államháztartás és a magán-háztartás, a magángazdálkodás között van bizonyos hasonlatosság. Ha két birtokos egymás mellett majdnem a bukás szélén áll, egy szávai ha zavarba jönnek gazdálkodási és pénzügyi viszonyaik, ugyan kérdem, .melyiknek lesz jobb hitele: annak-e, a ki összehúzza magát a lehetőségig, és hogy megvárhassa jobb gazdálkodásának eredményét, egy mérsékelt kölcsönt vesz föl, vagy annak, a ki megijedvén, hogy kölcsön által hitelének nagyot fog ártani, a vető-