Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

S37. országos ülés február 11. 1875. 65 magot dobja piaczra és a jövő fejlődésnek veszti el alapját? (Élénk helyeslés bal felől.) Még csak egy pontra kívánok e szempontbői reflectálni, miután ez a legellentétescbb nézpontokból sokak által fölhozatott s ez a vasntgarantialis összegek kérdése. Én tisztelt ház azt, hogy ezen vasút garantialis összegek átalában, rendszeresen kölcsönök által födöztessenek, nem mondtam, nem is tudnám pártolni; de nem ismerhetem el igazságát annak sem, a mit a tisztelt pénzügyminister ur mondott, hogy ezekre nézve még kisegitőleg, még átmenetileg sem szabad kölcsön segélyéhez nyalni: mert — mint monda — „nem lehet itt a jövendőre átruházni, mert annak is meg lesz fizetendője; mi fizessük, a mi a mi időnkbe esik; ők fizetendik a mi az ö idejükben esedékes." Én tisztelt ház, mondom, ennek igazságát el ismerem. Nem tartom vasúti rendszerünket valami nagyon szerencsésnek; de nem vehetem magamra azon vádat sem, hogy megtagadjam, hogy a vasúti befektetések által mégis emelkedések állottak be az ország érdekeiben. Ha az ország érdekeiben emelkedések állottak be, s ha ezen vasutakat nem tekintjük oly véghetetlen roszaknak, melyeknek semmi jövendőjük nincs: akkor még sem lehet azt mondani, hogy a jövendő, talán a jövő nemzedék ép ugy fogja a vasúti garantiát fizetni, mint mi. Mert először be kell következni a garantialis összegek csökkenésének; azontúl be kell azon stádiumnak is következnie, mikor a vasutak a garantia alól kikerülnek ; sőt midőn, mint a tiszai vaspálya, a kapott előlegeket vissza is fizetik, és végül — az igaz bizony senki közülünk e szép napot látni nem fogja — be kell következni annak az időnek is, midőn ezen vasutak az állam tulajdonába mennek át. (Ugy van.') így tehát per absolute fölállítani, hogy ezeket nem lehet a jövő érdekében tett költségeknek tekinteni, midőn eljő az idő, mikor az igy kiadott pénzek a jövendőnek megtéríttetnek : azt gondolom nem lehet és a kettő közt kell keresni az igazságot. (Élénk helyeslés.) Mindezekből tisztelt ház, méltóztatnak megérteni, hogy én beadott indítványomhoz ragaszkodom. (Helyeslés bal felől) Most még egy pár szót azokra nézve, a miket február harmadiki beszédemnek, hogy ugy mondjam, második részében mondottam. (Halljtél Halljuk\) Mindenekelőtt kijelentem, hogy én abból, a mit akkor mondottam, semmit vissza nem veszek; ahhoz, a mit akkor mondottam, semmit hozzá nem teszek. (Élénk helyeslés). Ha midőn nyilvánítottam, hogy elvi áldozatot nem kérek, de ily áldozat iránti fölszólítást magamhoz intéztetni sem engedek; midőn ezek alapján rámutatva a bajra, melyben szenvedünk, fölszólítottam a házban és a házon kívül pártkülönbség nélkül minden fiát e hazának, %t.vr. H. NAPLÓ. 18fj. XV. KÖTET. ha ily egyenes, tiszta nyilatkozat után az mondatik egyfelől, hogy föladtam elveimet, másfelől, hogy egyoldalú coalitionalis ajánlatokat tettem a tisztelt túloldalnak: arról nem tehetek; azok ellen, kik az egyenesen kimondott szavakat is félre magyarázzák, nincs a válasznak sem oka, sem helye, sem ideje. (Helyeslés.) Ha az mondatik (Halljuk!) hogy miért tettem ezt most és miért nem 1868-ban; ha az mondatik, hogy nem áll az, hogy indokául fölvehessem ezen nyilatkozatomnak azt. hogy az eddigi kormányzatnak eredménye rosznak bizonyult: erve kell egy-két észrevételt tennem. (Halljul'Y) Azon tisztelt képviselő ur ki ezeket mondotta, fölhozta, hogy nem hivatkozhatom én Nelson példájára a kötelesség teljesítése tekintetében, mert ott az angolok Nelson első parancs-szavára teljesítették kötelességüket; én pedig midőn 1868-ben a többség azt parancsolta: nem tettem a fölhívásnak eleget. Más képviselő urnák sem tetszett a trafalgari hasonlatosság; neki azonban más kifogása volt — ugy vettem ki beszédéből — tudniillik az, hogy miért nem estem el, a mint Nelson Trafalgasinál; (Derültség.) de ezt már az ő kedveért még egy ideig nem teszem meg. (Derültség.) Visszatérve arra, a mi komolyan mondatott: furcsa fölfogásnak tartom, megvallom, azt mondani, hogy egy képviselő, vagy átalában egy közpálya embere oly modorban tartozzék engedelmeskedni a többségnek, mint a katona a parancsnoknak. Hiszen, ha ez igy állana : akkor meg kellene szűnni mindenféle politikai mozgalomnak és utoljára az esetleges többség az ellenvéleményüeket hadi-törvényszék elé állithatná. (Helyeslés bal felől.) Hogy minő alkotmányosság lesz ez azután : azt magyarázza meg magának a tisztelt képviselő ur. A többségnek van joga megkövetelni, hogy az a törvény, melyet alkotmányos utón hozott, tiszteltessék; de, hogy valaki véleményileg is hozzájáruljon annak helyesléséhez: ezt már követelni nincs joga, A mi a másikat illeti, ha recriminálni akarnék, sokat tudnék arról mondani, de nem mondok semmit; gondolja meg a tisztelt képviselő ur saját itt és a bizottságokban tett nyilatkozatait; gondolja meg, vajon a mai helyzetről lehet-e azt mondani, hogy oly briliáns eredmények mutatkoztak, a melyek lehetetlenné teszik igazsággal arra hivatkozni, hogy az ország érdekében változásnak kell bekövetkezni: ezt bizonyosan állítani maga sem fogja. Tisztelt ház! A miként mondottam: azokból a miket múlt beszédemben mondottam : semmit el nem veszek, azokhoz semmit nem teszek. Megvallom őszintén, magamat is meglepett azon fogadtatás, a melyban akkori nyilatkozatom részesült. Tulajdonítottam ezt nem magamnak, nem valami szónoklati eredménynek; hanem tulajdonítottam annak, hogy történetesen nekem sikerült először rámutatni bajaink 9