Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-337
837. országos alés február 11. 1875 ír 3 tam a tiszteli képviselő úrtól, hogy nem szándékozik akadékoskodó ellenzéket képezni, ha vallja e kettőt: akkor be fogja ismerni, hogy akár akarja ő, akár akarom én, bármit akarunk mi ketten: azon törvény kérdése ma a napirendre gyakorlati szempontból nem hozható; mert megoldására semmi legkisebb kilátás sincs. (Élénk helyeslés a jobb és bal oldalon.) Örömmel eonstatálom egyébiránt, hogy a tisztelt képviselő ur e törvényre vonatkozólag elismerte, hogy annak megváltoztatásához minden factorok hozzájárulása szükséges. Igen kérem a tisztelt képviselő urat, legyen szíves e tekintetben az „Egyetértés" főmunkatársát tévedéséről fölvilágosítani. (Nagy derültség.) Különben, tisztelt képviselőház, én az előttem mondottakra részletesen refieetálni egyátalában nem kívánok. Vannak azonban némelyek, miket hallgatással teljesen mellőznöm nem lehet. Ezekre fogok tehát egyenesen és kiválólag szorítkozni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem azt, hogy fölhozatott főleg a tisztelt minister urak részéről, hogy itt „nem adózunk" elvvel, lármával, zajjal állanak elő. s igen sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur általam is nagy figyelemmel hallgatott, remek beszédében e tekintetben még a csengeri és tyukodi ólmos botok emlegetéséig is eltévedt. Méltóztassanak megengedni, ezen vádat először nem fogadhatom el igazoltnak; mert én legalább senkitől e házban, Paczolay képviselő ur kivételével, (Derültség.) azt, hogy semminemű terhet, semmi körülmények közt megszavazni nem akar: nem hallottam. (Ügy van! a jobb oldalon és bal oldalon.) s így ezen képviselő urnák, — igen fogok örülni, ha bebizonyítja, hogy roszul értettem. — nyilatkozata képezi ez irányban az unicumot a ház kebelében. De méltóztassanak megfontolni azt is. hová vezethet ezen thema vitatása? Már első beszédemben a kereskedelmi minister ur szavaira reflectalva kimondottam, hogy a kérdésnek ugy oda állítása, hogy a kik el nem fogadják a kormány pénzügyi tervezeteit, azok nem akarnak áldozni, azok a „nem adózunk" terére lépnek: lehet a kormány-hatalom megőrzésére vezető-eszköz, de nem helyes hazai szempontból; de hát ma. midőn a minden felől, a legjobban értésüknek mondott orgánumokból jövő közlemények szerint a tisztelt kormány már maga sem hiszi, hogy pénzügyi politikáját keresztülvigye. ma ennek tudatában élni ezen eszközzel. — méltóztassanak megengedni igen könnyelmű elbánás az ország érdekeivel; mert ezzel azt hirdetik önök ismételten, hogy azon pénzügyi tervek el nem foga-, dása, melyek elfogadtatását már maguk sem reménylik. egyértelmű azzal, hogy e nemzetetbői hiányzik a segíteni akarás, az áldozatkészség. Én különben ezt mindazok nevében, kik fölszólaltak, bátran merem visszautasítani; mert ha a tisztelt ház idejét nem kímélném, egyenkint tudnék mindegyik szónok beszédéből idézni, melylyel ennek határozottan ellenkezőjét állitatik. (Helyeslés a jobb és bal oldalon.) De a mi engem illet, tisztelt ház, bocsássa meg a tisztelt pénzügyminister ur: elismerem egész őszinteséggel, hogy sokkal alantabb állok különösen pénzügyi tekintetben az ő magaslatánál ; de, hogy azt hittem vagy mondottam volna, hogy a tánezmulatságokra kivetett adóból öt millió fog befolyni — ily képtelenségre még sem vagyok képes. (Ghyczy pénzügyminister irataira mutat.) Hiába méltóztatik rámutatni, beszédemből kimutatni ezt nem fogja. Én emiitettem szemben a direct adó emelésével a haszonvétel után fizetendő adókat és kimondottam beszédemben, hogy elfogadok minden olyat, a mi arra szolgál, hogy a meglévő adók mellett az államkincstár meg ne csalassék, a kijátszásoknak eleje vétessék: szóval ha nem is egészben és részleteiben kiterjesztettem nézeteimet e szempontból az adóbizottságban letárgyalt adókra nézve. Megengedem, hogy tévedtem, mégis azon számításomban, hogy ebből 5 millió fog bejönni; megvallom magamnak is vannak ez irányban kételyeim, vannak pedig azért, mert a pénzügyministerium számítását vettem alapul (Nagy derültség.) És, hogy itt csakugyan az aggály részemről nem egészen indokolatlan: ennek bebizonyításául hivatkozom arra. hogy a szállítási eszközökre kivettetni javasolt adó jövedelmezősége iránt egy pár hét különbséggel a tisztelt pénzügyministerium kebeléből oly két kiszámítást kaptunk, a melyek közt — ha jól emlékezem — közel két millió frtnyi a különbség. Egyébiránt tisztelt ház! már múltkori beszédemben megmondottam, s ez is épen jelzője lehet annak, hogy én nem akarok az áldozatkészség megtagadására hivatkozni ; hogy utoljára is a főkülönbség az, hogy minő sorrendben történjenek azok, a miknek a pénzügyi rendezés szempontjából megtörténniük kell. Igaz, s ez is annak bizonyítékául szolgál, hogy a tisztelt minister urak is mind elismerik, mind a bankkérdésnek, mind a vámszövetség kérdésének, mind a belreformoknak pénzügyi tekintetben is lehető fontosságát ; csakhogy legközelebb is hallottuk igen szépen előadatni, hogy igen ám, de a bankot fölállítani, a valuta rendezése nélkül nem lehet, rögtön utánna bebizonyítván, hogy a valutát pedig isten tudja meddig nem lehet rendezni, a conclusum tehát: semmit sem lehet. Utánna hallottuk a többi reformoknak is lehető fontosságát előadatni: de hallottuk ismét előadatni, a mit már más alkalommal is hallottunk: hiszen bármely irányban indul meg a kormány, meg is próbálta némely irányban; de nem tud keresztül hatolni, nem tud keresztülvinni semmit; tehát ebben is ismét semmi sem lehet, marad utoljára az egyetlen mód: az adóknak fokozása, emelése,
