Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

62 337. orsseágos ülés február 11. 1875. sérteni; ha pedig ők akarnak belőlünk hasznot húzni: akkor azt állítom, hogy a magyar kormánynak, a magyar államnak semmi esetre nem lehet föladata megengedni, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés oly módon köttessék meg, hogy abból a mi szomszédaink a mi kárunkra hasznot húzzanak. Ennélfogva nem látom szükségét sem annak, hogy bangsulyoztassék akár az. hogy kivel kívántatik a bankkérdés megoldatni; akár az, hogy mi módon kívántatik a vám- és kereskedelmi szerződés megoldatni : ha csak azon egy szempontból nem, hogy teljes mértékben ugy történjék, a mint hazánk érdeke megkívánja. (Eláll!) Ezek voltak, tisztelt ház! azon kérdések, melyek kiválóan emlegettettek többek által; azon igen sok, igen számos észrevételeket, melyeket az előttem elmondott beszédekre tenni lehetne, elhagyom, és kérem a tisztelt házat, hogy, miután a tárgyalás alatt semmi ki nem derült, a mi a tisztelt házat más határozat hozatalra bírhatná: méltóztassék azon határozati javaslatot, melyet én és elvtársaim benyújtottunk, elfogadni. (Helyeslés a szélső bal felől.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Engedje meg a tisztelt ház, hogy minekelőtte arra térnék, a mit zárbeszédemben elmondani szándékozom, csak egy pár igen rövid megjegyzést tegyek az előttem szólott képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Igen röviden és a legszükségesebbekre szorítkozva fogom ezt tenni. (Halljuk\) A tisztelt képviselő ur fölemiitvén az általa úgynevezett programm-beszédekben elmondott dolgokat, legelőször is kifejezte, hogy nem látja jogosultságát annak, hogy valaki a bankkérdés megoldására előtérbe állítsa a bécsi pénzeröket. Elismerem, hogy e tekintetben nem ment ugyan annyira, mint némelyek elvtársai közül, kik ebben már Isten tudja miféle hazaellenes bűnt kerestek; de mégis azt mondotta, hogy nem látja azt indokoltnak. Az én nézetem e tekintetben, tisztelt ház, az, hogy ha hazánk érdekeinek megfeleiőleg lehet azokkal csinálni : ez igenis érdekünkben van; mert megmenthetjük a magyar ipart és kereskedelmet azon rázkódásoktól, melyeknek különben kitétettnének; {Élénk helyeslés.) de igenis, ha nem lehet hazánk érdekeinek megfeleiőleg velük : meg kell csinálnunk azokkal, a kikkel hazánk érdekeinek megfeleiőleg megcsinálhatjuk. {Élénk helyeslés.) És azt gondolom, hogy ekkor is azok, a kik nem tudom miféle indokokból első sorban másokkal szeretnék csirálni, engedelmet kérek, de nagyon föl fognának sülni; mert a részvények természete az, hogy azok zsebébe vándorolnak, a kik megveszik, és ha Chinával csinálják is meg : a részvények mégis a bécsi bankárok zsebeibe mehetnek. A mi a másikat, a képviselő, ur által a vámés kereskedelmi szövetségre nézve fölhozottakat illeti, erre nézve már elmondottam nézeteimet, elmondottam, mit óhajtok, és elmondottam, hogy ha ez nem sikerül: élnünk kell a törvényben megadott joggal, egészen a vámsorompók fölállításáig. . Óhajtásomat most is főntartom, s észrevételem csak arra van, a mit ő mondott, hogy tudniillik, hogyan lehetne együtt csinálni ilyesvalamit, a mit senki itt nem csinál, ha nincs benne haszna, s így, ha mi Magyarország részéről nem adunk hasznot: ők nem fogják csinálni; hasznot pedig nem szabad adnunk. Furcsa theoria ez, tisztelt ház! E szerint minden szövetség a magán- és az államéletben ki van zárva; mert e szerint minden szövetség alapja az, hogy az emberek egymást megcsalják; holott a szövetség helyes alapja épen az, hogy mindenik adja meg a másiknak az ő helyzetében őt megillető méltányos hasznot, {Élénk helyeslés.) A tisztelt képviselő ur, reflectálván beszédem egy részére, azon homeopatha doctorhoz hasonlított, a ki azt mondja: „most is azt tartom, hogy a homeopathia a legjobb; de mert a főbb orvosok mind allopaták, allopatice gyógyítok." Nem így áll a dolog, tisztelt képviselő ur. Én ezen homeopathához nem hasonlítok; de hasonlít ön és hasonlít azon politikai eljárás, melyet talán most ajánlott, azon homeopatha eljáráshoz, a ki meg van győződve, hogy jobb a homeopathia; de künn valahol falun homeopathikus orvosság nincs nála, van azonban másféle orvossága, előtte fekszik a beteg, és ő inkább hagyja őt homeopathikus elvhüségénél fogva meghalni, semhogy más utón segítsen rajta. (Élénk, helyeslés a jobb és bal oldalon, és mozgás.) A fölött, hogy az „Egyetértés" sokba kerül, és hogy mennyibe kerül : nem vitatkozom, azt a képviselő urak ott jobban tudhatják. (Hosszantartó élénk derültség.) Még csak egyet jegyzek meg idevonatkozólag. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy sem nekem, sem másnak nincs hatalmunkban az 1867. évi XII. törvényczikk vitatását levenni a napirendről; egy másik képviselő ur pedig, — mellékesen ezt is megjegyzem, — vádolt azzal, hogy én levettem ezen kérdést a napirendről. Ugyan kérem, midőn valamely kérdés gyakorlati megoldhatásáról van a szó: egyes emberek tetszésétől függ-e azon kérdést a napirendre tenni vagy onnan levenni ? Én magamat nem tartom ily hatalmas embernek ; de nem is hiszem, hogy legyen széles e világon ilyen hatalmas ember. Az ily fontos kérdéseket a napirendről leveszik, és a napirendre hozzák az események, a dolgok teszmészetes fejleményei; de sem levenni, sem odatenni egyes embernek nem áll hatalmában. (Igaz!) Azon meggyőződésben vagyok* hogy ha áll az, a mit egyik képviselőtársam a minap mondott, hogy a politika a gyakorlatiasság tudománya, hogy a politika föladata a gyakorlatiasság ; és ha másfelől áll az, a mit örömmel hallót-