Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

33". országos -ülés február 11. 187 >. Igen természetesen ide tartozik a szomszédokkal vált jó viszony is; mert a nélkül az ország jólétét nehéz lesz előmozdítani, mert ennek szem elől tévesztése oly bonyodalmakba keverné az országot, melyeknek nagy kárát fogná vallani. Ezekről tehát nem szólok. Midőn azt mondom, hogy Magyarország érdekét kell szem előtt tartani: azt természetesen ugy értem, hogy egyik legfőbb érdeke az is, hogy szomszédaival legjobb viszonyban éljen. De hogy ez megvan-e: tekintsünk körül. Itt van egyfelől a nagy szláv elem, másfelől a német elem. Mi magyarok oly nagy hadsereget tartani, mely akár az egyikkel, akár a másikkal, vagy talán mindkettővel is képes legyen megküzdeni: tökéletesen képtelenek vagyunk. De igenis képesek vagyunk velük megküzdeni akkor, ha Magyarország összes népségét fölfegyverezzük, ha az összes lakosságot teszsztik harczképessé, ha Magyarország minden polgárát az első elemi iskolától kezdve a legfelsőbbig egyszersmind katonának is neveljük, a midőn azt tudósnak akarjuk nevelni; a népneveléssel kell a harezképesség fejlesztését is összekötni. Oly nagyszámú hadsereget, mely akár az orosz birodalommal, akár a német birodalommal sikeresen niegküzdhessen : mi a mostani szervezet mellett nem tarthatunk; fegyverezzük föl tehát az egész nemzetet, hogy képesek legyünk milliókkal ellentállani, a hol ők csak százezreket állithatnak föl; mert ha mi hasonlóképen nniformirozott és reglementirozott százezreket akarunk fölállítani : azt pénzügyeink nem bírják meg. Én tehát a honvédelemnél nevezetes megtakarításokat vélek eszközölhetőnek, nem most. rögtön, egyszerre ; de fokozatosan. Nevezetes megtakarításokat vélek eszközölhetőnek az elvállalt államadósság utáni kötelezettségek teljesitése mellett is. Nem szükség azt hosszasan megmagyarázni, annyiszor meg volt mondva, hogy a helyett, hogy mi 30 — 31 milliót fizessünk kamat-quota fejében : vállaljuk el a reánk eső részt, és ha majd lehet, adóztassuk meg mi azon szelvényeket, melyek most a Lajthán tul adóztatnak meg. (FölfááMsok: Elég!) Én azt hiszem, hogy a Lajthán túli szomszédainkkal a lehető legjobb viszonyban kell élnünk: mert akárhogy álljon is a dolog: mi természetszerűleg az ő szomszédságukba vagyunk vetve, és ezen mi nem segíthetünk. Mi végzetszerüleg ő velük majd nem több, mint háromszáz éven át a legszorosabb viszonyban és kapcsolatban éltünk. Ezen viszony szükségképen parancsolja azt, hogy a magyar politika ugy vezéreltessék, hogy mi a lehető legjobb viszonyban és egyetértésben éljünk a Lajthán túli szomszédainkkal. Ámde ezen legjobb egyetértés hiszen testvérek között is csak akkor tartható tön, ha egyik a másik fölött nyerészkedni nem akar; mihelyt nyerészkedni akár egyik a másik fölött: vége lesz az egyetértésnek. Ha mi akarunk tőlük hasznot húzni vagy ők tőlünk, de a másik kárával: akkor az egyetértés főn nem tartható, akkor bekövetkezik az állapot, mely a közmondás szerint be szokott következni az osztályos atyafiak között. Ezt azért említettem föl, mert az előbbi fölemiitett három programmszerü beszédben nagyban azt találtam, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés megoldása által Magyarországnak bizonyos előnyöket keli biztositanunk ; de a közös vámterület föntartása mellett. (Nagy zaj. Fölkiáltások: EMU!) Igen röviden kívánok csak szólani. A másik kérdés, a melyre nézve szintén öszhangzás volt a három beszédben: a bankkérdés mikénti megoldása. Azt mondják, hogy ezen megoldást kívánják az osztrák nemzeti bankkal, vagy, mint Debreezen város képviselője mondta, a hozzánk közelebb álló pénzerőkkel, a mi, nézetem szerint, alig jelenthet, mást, mint a bécsi pénzerőket ; de ezeket igen természetesen a nemzeti banktól elválasztottaknak, vagy különállóknak tekinteni nem lehet Tisztelt ház! Akár a bankkérdés, akár a vám- s kereskedelmi szövetség kérdésének megoldásánál államférfiúi csak egyetlenegy tekintet vezérelhet: és ez Magyarország érdeke. Azt, hogy kikkel oldatik meg a bankkérdés: én figyelembe sem veszem; én előttem a kérdés csak az, hogy a bankkérdés ugy oldassák meg. mint azt Magyarország érdeke kívánja, még pedig egész mérvben. Már most, hogy vajon Bécsben, vagy Pesten, vagy Amsterdamban, vagy másutt találkoznak oly emberek, kik ezen megoldást lehetővé teszik: azt én tekintetbe sem veszem, s azért nem értem azon kikötést, hogy az egyezséget a bécsi nemzeti bankkal kívánjuk létesíteni. Miért előnyt adni neki mások fölött? hiszen ez annyit tesz. mint hazánk érdekét megkárosítani ? E szándékot pedig egy magyar államférfiuról föl nem tehetem. így vagyunk a vám- és kereskedelmi szerződéssel is. Annak megoldása a közös vámterület, mondják némelyek. Ugyan kérdem: mi gyönyörűségük lehet a Lajthán túli tartományoknak, velünk a közös vámterületet föntartani, ha ezen közösségből a maguk részére semmi külön hasznot nem várhatnak; hiszen nekik is jobb, ha önállóan rendelkezhetnek vám- és kereskedelmi ügyeikben, épen ugy, mint nekünk; mert nekünk is nagyon utunkat állja az minden hitelnél, hol az indirect adókat igénybe vehetünk, a nélkül, hogy az ország közgazdászati érdekeit sértenék. (Eláll! Nagy zaj.) Én nem tudom képzelni, (Eláll Nagy saj. Elnök csönget.) mondom, tisztelt ház! nem tudom elképzelni azt, hogy valaki társaságban kívánjon lenni mással ott, hol önállóan cselekedhetik: ha csak abból hasznot nem húzhat; már pedig, ha mi akarunk hasznot húzni a vámterületi közösségből: akkor azt hiszem, hogy a Lajthántuli testvéreinket fogjuk