Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-337
\ 50 S37. országos ülé betegápolási költségek födözéséről; és a Budapest fővárosban a jelen törvény kihirdetése után 1877. augusztus első napjáig kiépítendő házak és a főközlekedési sugárút legkülső részét szegélyező villák és nyaralók adómentességéről szóló törvényeket. Kérem, méltóztassék azokat kihirdettetni, és hasonló kihirdetés czéljából a^főrendiházhoz átküldeni. Szeniczey Ödön és Huszár Imre jegyzők (fölváltva olvassák a szentesített törvényczikkeket.) Elnök : Az imént hódoló tisztelettel kihirdetett törvényezikkek hasonló kihirdetés végett a főrendiházhoz fognak átküldetni. Következik a napirend folytatása. Schwarz Gyula : Tisztelt ház! Illetékes körben pár nap előtt az igen tisztelt kormány azon nyilatkozatot tette, hogy mihelyt ezen átalános vita véget ér: azonnal beadja lemondását, Tiszteletreméltó elhatározás, — elismerem. Szivemből óhajtom, hogy a kormány maradjon is meg ezen elhatározása mellett, azon meggyőződésből, miszerint ezen elhatározást megvárja tőle a haza, megkívánják tőle még inkább államszervezetünk tekintetei, mint a hogy megkívánják pénzügyeink égető sebei. Kérem is az igen tisztelt kormányt, maradjon meg ezen elhatározása mellett, és ne hajtson azokra, kik talán a legutolsó napokban történt eseményekből az általam mélyen tisztelt pénzügyminister ur nagyszerű beszédének hatásából erőt merítve : arra akarnák rábirni. hogy ügy ekézzék állását tovább is megtartani. Én részemről mélyen fájlalnám, hogy ha oly férfiak, mint a pénzügyminister ur és a kabinetnek némely más tagja, a dolgok ezen ujabb fordulata által le lennének szorítva a kormányról; de én részemről meg vagyok győződve, és azt hiszem, a kormány is meg van győződve, hogy a jelen kabinet ugy, a mint egybe van alkotva, a jelen alapon a dolgok legújabb fordulatával szemben, a hazának most már nem használhat. Mondom, ne hajtson azokra, kik marasztalnák; mert a história ebben ez esetben ezen szép elhatározását ugy fogná bemutatni az utókornak, mint hozzá nem méltót, s melvet hiszem, magától el fog utasítani. Ámde részemről hiszek az igen tisztelt kormány őszinteségében, és meg vagyok győződve, hogy csakugyan be fog következni az, mit ígért, hogy mihelyt véget ért az átalános vita: a mínisterelnok azonnal megteendi előterjesztését ő felségének. (Fölkiáltások jobb felől. Nem tartozik a dologhoz \) Abban az esetben, mert ez leginkább tartozik a dologhoz, tölöslegesnek látom elfogadni a részletes vita alapjául a legközelebb lelépendő mimsterium által beterjesztett költségvetési előirányzatot. Ez indokolása annak : miért kezdtem beszédemet azon excursioval. Igen, uraim, én részemről Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák, a balközép érdemdús vezéré* február 11. 1875. nek indítványához, illetőleg határozati javaslatához járulok. (Élénk helyeslés bal felől.) Teszem pedig ezt azon meggyőződésből, hogy csak azon alapon lehet közügyeinket jelenleg fölkarolni, ezen alapon lehet az utat megnyitni a reformoknak mint politikai, mint pénzügyi szempontból; mert ha az igen tisztelt kormány által beterjesztett előirányzat alapjában annyira hibás, mint azt nemcsak az ellenzék, de magának a kormánypártnak igen sok szónoka kimutatta: akkor mi nyújt a pénzügyministernek biztosítékot arra nézve, hogy a részletes vita nem involváland-e a már fölvetett nagy kérdések tételeinél oly dimensiokat, hogy az eredmény épen az leend, mintha a tisztelt többség hozzájárulván Tisza Kálmán képviselő ur indítványához, s nem fogadná el a részletes tárgyalás alapjául a jelen előirányzott javaslatot? Valóban, ez esetben az alakulandó uj kormány indemnityt lesz kénytelen a háztól kérni, és az megnyugodván az indemnytiben: a legközelebbi országgyűlésen uj előirányzati javaslatot nyújthat be a háznak, — nem a régi alapon, hanem azon reformok alapján, melyeket időközben, nézetem szerint, a kormánynak inaugurálnia kell és lehet is. Nem ugy állítom én föl a kérdéseket, miként az általam mélyen tisztelt pénzügyminister ur báró Sennyey Pál beszédére vonatkozólag megjegyezte, s miként e részben a ministerelnök ur nyilatkozott, mintha mi, kik a reformokat sürgetjük: a megtakarításokat tüznők ki az egyedüli és kizárólagos szabályozójául a létesítendő reformoknak. Én a megtakarítás szempontját mint lényeges, de nem mint kizárólagos, hanem mint egyik elemét tekintem a combinationak az államszervezeti reformmunkálatoknál ; mert tényleges közállapotaink mellett kell nekünk igenis reform egész államszervezetünk minden ágában; reformok szükségesek a politikai és pénzügyi, a közigazgatás terén, a közoktatás és az igazságszolgáltatás terén ; de nemcsak azért kellenek a reformok, mert a takarékosság így parancsolja ; hanem azért is, mert az állam, mert a népélet érdekei különben is már a reformot követelik. Hogy a reformok azután alkalmazkodjanak a takarékosság szempontjaihoz : azt én nem vontam kétségbe, de legkevésbbé vonták kétségbe azon tisztelt államférfiak. kik helyzetünkről hasonló irányban nyilatkoztak. Az egyes tételeket illetőleg helyesen jegyezte meg a mélyen tisztelt pénzügyminister ur, hogy mielőtt a végeredményt ismerhetnők, mielőtt a főszámot, összeállithatnók: szükséges ismernünk a létesítendő egyes reformokkal járó tételek számbeli horderejét is. Igen, de erre én azt jegyzem meg, hogy ha a kormánynak csakugyan komoly szándéka a reform: mi eredményt várhat a pénzügyminister ur ezen irányban ? Hiszen, ha most meg is szavazzuk' az előirányzatot: vajon mikor fog a reform
