Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-337
33". országos ülés munkáihoz a kormány hozzákezdeni ? Vajon majd csak az évek hosszú sora után, majd a mikor papíron az államháztartás egyensúlya helyre leendett állítva ? Azt hiszem, nem ezt akarja, nem erről akar a kormány bennünket biztosítani; hanem azt hiszem arról, hogy az államháztartás első kezdeményezési munkálatainak a házban történt megoldása után azonnal hozzáfog a reformkérdésekhez. De ezen esetben kérdem : vajon biztosítva van-e a tisztelt kormány, s különösen a mélyen tisztelt pénzügyminister ur arról, hogy azon reformok, melyeket időközben a mostani előirányzat alapján inaugurálni fogunk: nem fogják-e legalább is annyira praecariussá, kétségessé tenni az egyes nagy positiok határain belül az egyes tételeket, mint a mennyire szemére vetette a tisztelt pénzügyminister ur Sennyey báró képviselő ur beszédének, miszerint már előre szabatos számokkal jelezte az egyes részletes kiadási tételeket. Nézetem szerint nem az a főtekintet, hogy a papíron matheniatikai pontossággal, bizonyos i időhatár kijelölésével helyreállíttassák azon aequatio. j mely a papíron a súlyegyeut mechanice helyrehozza, — ez nem lehet a főtekintet a pénzügyminister ur előtt; — de azt sem hiszem, hogy az lenne a főtekintet, hogy mechanikai utón mintegy czirkalommal mérettessenek ki s nyirbáltassanak meg az egyes államszervezeti közegek kívánalmával össze nem illő tételek, vagy toldassanak meg póthitel által; mert én azt hiszem, hogy mindkét nagy problémának egymással parallel kell, sőt egyidőben, megoldatnia. De azt hiszem, hogy ezen combinált eljárás, mely azt ezélozná, hogy államháztartásunk végleg rendbehozassék : természetes sorrendje, mondom, az lenne, hogy az uj kormány az uj előirányzatot már az uj szervezeti alapra állítaná; ily utón lehetne elérni csupán, hogy normal-budgetünk — és hasonlóképen, mint Angliában — legalább az államszervezet állandó nagy költségeire nézve egy, hogy ugy mondjam, Consolidated fund nálunk is minél előbb létrehozassák. Meg kell tehát mindenekelőtt állapítani államszervezetünket, s ezen az alapon lehet majd benyújtani az előirányzatot, s ennek megfelelőleg, hogy három, négy vagy öt év alatt, ugy, a mint a tisztelt pénzügyminister ur javasolta, adófölemeléssel ; vagy, mit én inkább szeretnék, más utón helyreállíttassák az egyensúly. Mindezen tekinteteknél fogva, minthogy meg vagyok győződve arról, hogy azon eljárás, ha tudniillik az uj kormány indemnityt kér a háztól: jobban biztosítja nekünk mind a reform, mind pénzügyi tekintetekkel szemben a sikert, melyet a pénzügyminister ur is óhajt: én részletes tárgyalás alapjául a jelen költségvetést el nem fogadhatom. Többen nyilatkoztak arra nézve, hogy minő irányeszmék szerint óhajtják keresztülvinni a reformokat. Az idő sokkal rövidebb, tisztelt ház, hogy február 11. 18,5, ai sem én tüzetesebben kiterjeszkedhessen! minden egyes pontra; de nem tehetem, hogy néhány megjegyzést ne tegyek azokra nézve, a miket elkerülhetetlenül szükségesnek tartok már legközelebb inaugurálni a reformkérdésekben. Én mindenekelőtt szintúgy, mint az eddigi szónokok, erős kormányt óhajtok; de az erős kormány alatt értem azon kormányt, mely már akkor, midőn a jelen krízisben átveszi az ország ügyeinek vezetését: tisztában van magával az iránt, hogy minő nagy irányeszmék után akar indulni az államszervezet átalános nagy kérdéseinek megoldásánál. Megvallom őszintén, hogy ezt nélkülöztem a ministerelnök ur beszédében. Tudom, hogy a ház némely részének tetszésével nem fog találkozni, a mit mondandó leszek; de határozottan kijelentem, hogy első alapföltételnek arra nézve, hogy a kormány az általa követendő irányra nézve magával tisztába legyen: azt tekintem, hogy ne repudeálja &z arrondirozás kérdését. Én az arroiidirozást legkevésbbé sem kötöm azon tekintetekhez, melyek Szapáry grófot vezették ebbeli előterjesztése benyújtásakor; de hogy az arrondirozást ki kell mondani a házban, és hogy az alakulandó kormánynak elég bátorsággal kell bírnia arra, hogy fölvegye programmjába az arroiidirozást mindjárt első vonalban, és ne vonuljon előle vissza, mint a ministerelnök ur tette : ezt elkerülhetlennek látom. Kapcsolatban ezzel csak néhány szót kívánok mondani a megyei önkormányzat kérdéséről. Én részemről sokkal jobban szeretném, ha kivihető lenne azon kinevezési rendszer, melyet báró Sennyey jelzett; de tudom, hogy e részben részint élői teletnek, részint százados megszokás folytán nagy ellenszenv van a hazában, és tudom azt is, hogy az ellenszenv döntő politikai körökben legalább is ép oly factor, mint a minő factor lehet bármely meggyőző indok a politikai combinatiokban. Erre nézve tehát részemről, ha már nem számithatok bizton a kinevezési rendszer behozatalára : óhajtom azt, — mit, azt hiszem, e házban mindenki beismer elodázhatlan szükségnek, és a mit, azt hiszem, hogy a választási rendszer barátai, ha ellenzik, nem fogják megmondhatni, hogy mily lényeges indokból ellenzik, — óhajtom azt, hogy ha megtartatik is a választás : akkor az arrondirozás alapján, azaz, ha azon kisebb megyék, melyek nem képesek magukat saját területükről kellő administrativ szakerőkkel ellátni, odacsatoltatnak a nagyobb megyékhez, ugy, hogy azután meg leend minden törvényhatóságnak a kellő anyagi és szakképzett ereje : ezen esetben szükségesnek tartom, hogy a megyei hivatalnokok állandósittassasak: azaz ne köttessenek bizonyos számú évekhez, vagyis állandósittassanak azon ideig, donec si bene gesserint, mint az angol közjog kifejezi; vagyis, ha eleget tesznek kötelességeiknek: állandósittassanak életfogytiglan. Ez lenne kellő garantiája annak, hogy
