Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

387.. »i*szágos Illés február 11. 1575. azon terheket súlyosbította, azok gyülöletességét növelte. A kiegyezéskor nem volt elég őszinte, nem volt elég bátor a kormány ezen adók föntartását bevallani; hanem akkor ezen adók érvéuye csupán az 1867-ik évre kívántatott kimondatni; aztán ismét egynegyed, egyharmad évre, majd ismét, aztán esj félévre terjesztetett ki, és így tovább mindinkább örökösittetvén ezen adó. Sőt nem elégedett meg; vele a jelen kormány, hanem még súlyosbította és ez. által gyülöletességét emelte. És mi ennek a természetes következménye? Az. hogy ezen következetességet örökössé tették. Mit adott kárpótlásul a mostam kormány, a mostani helyzet a népnek ? Megfosztotta községi és törvényhatósági valódi Önkormányzatától, megfosztotta nemzeti és állami önállóságától és megfosztotta a parlamentet lényeges jogaitól. Hogy ily áron, ily javakért a nép nem szeret űzetni: azon nem iehet csodálkozni, és nem lehet csodálni azt. hogy ugy tekinti a jelen rendszert, mint az előbbi kényszer rendszernek gyűlöletes folytatását, annál gyűlöletesebbet, mivel az az alkotmányosságnak álczájában maga a nemzet részéről mintegy becsempésztetett és sanctionáltatott. Állítsák vissza, urairsi, a nemzet állami függetlenségét egész teljességében és annak biztosítékait; állítsák vissza a nemzet valódi önkormányza át az egyenjogúság elve szerint: és akkor igenis fog a nemzet fizetni akarni, akkor szívesen teszik le a haza oltárára a hölgyek ékszereiket, és százezernyi evőkanalaikat, A nemzet főpapjai pedig azon államjavakat, melyeket bírnak, szívesen leteszik a haza oltárára, melyeket a nemzet kegyelméből bírnak, a templomok oltárairól pedig az aranyat és az ezüstöt szintén össze fogják hordani ugy, mint hajdan. Folytatnám tovább, de látom, hogy a tisztelt házban egyrészről nincs béketűrés; de másrészről adott szavamat is meg akarom tartani. Nem fogadom •el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, hanem elfogadom azon határozati javaslatot, meljet aláirtam, s melyet Simonyi tisztelt képviselőtársam nyújtott be. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Meg lévén teljesen győződve a felől, hogy a közösügyes alapon az államháztartást rendezni, a hazának hitelét előmozdítani és biztosítani, úgyszintén a nemzetnek tekintélyét és a világ előtti becsét emelni nem lehetünk képesek s azért, midőn, a mostani pénzügymínister ur ez alapon állását elfoglalva pénzügyeink vezetését elvállalta, abban a hitben élhetett, hogy elvének változtatásával, művelődését a közösügyes alapra fektetve, talán végbeviheti azt, a mit különben a lehetetlenség végbevinni nem enged: elvállalta tehát azt a sysij)husi munkát, melynek gyümölcstelenségét most már maga is belátja, és most már eléggé világosan bebizonyult, hogy ez alapon az ő tehetségének sem fog sikerülni az államháztartást rendezni, valamint nem sikerült volna s nem is fog sikerülni senkinek. Hogy mégis Játtassék, hogy álláspontját nem nagyravágyásból, nem a ministeri szék elfoglalhatása ezéljából változtatta, hanem azért, hogy hazánk javát előmozdítsa: ez irályban téves útra lépett, adott be oly törvényjavaslatokat, a melyeket egy alkotmányos nép sem volna hajlandó elfogadni, és azért bizonyos lehet benne, bárha a párt-fegyelem következtében mostani pártja az ő részén van is, miután ama törvényjavaslatok elfogadásához' kötötte állását: azért a többség még sem fog e törvényjavaslatok elfogadására szavazni, mert ha ezt tenné: ennek az lehetne az eredménye, hogy rnindeii ember birtokát itt hagyva, e hazából kiköltözzék és boldogabb hazába vándoroljon ; inert ha itt marad, minden jövedelmei és hasznot, mely gazdaságából és munkálkodásából ered, ugy sem fordíthatná az ő javának előmozdítására és szükségeinek födözésére, hanem azt a haza tartozásainak lefaragására kellene fordítani. Ily módon, tisztelt ház, ezeket a törvényjavaslatokat a költségvetéssel egyetemben a pénzügyminister ur ugy látszik tisztán azon okból adta be, hogy ily módon el nem fogadtatván azok, módja legyen tárczájától megválni, nem ugy, hogy letegye idő előtt ; hanem, hogy azt állithassa, hogy ha azokat meg neai szavazzátok: az állam háztartását én rendezni és a szükségleteket födözni képes nem vagyok. Ez lehetett ezélja. egyebet azon javaslatokból és költségvetésből kiokoskodni nem lehet. De, tisztelt ház, engedje meg nekem, hogy azon esetben, hogy lm a tisztelt ház azt kívánja, mint a hogy óhajtása átalában nem csak ezen háznak, hanem, ugy tudom, a haza összes népének, miszerint államháztartásunk egyszer valahára csakugyan rendezve legyen, hogy saját jövedelmeink, szükségleteink födözésére elegendők legyenek, és hogy ujabb gyűlöletes adókat, melyek ekkoráig teljes elégületlenséget szültek a hazában, fölhasználni ne kellessen, és mi azon czélt, a mely kitűzve áll, elérhessük: engedje meg —- mondom — a tiszteli; ház, hogy nézeteimet e téren előadhassam. Én azt hiszem, tisztelt ház, miszerint átalános elfogadásra érdemesittetett a tisztelt háznak minden tagja által a pénzügyi bizottságnak azon javaslata, hogy jövedelmeinket szaporítani, kiadásainkat pedig apasztani kell. Hozzá járulok ahhoz a véleményhez, mert hisz egyéb ut nincs is a czéluak elérésére vezető, hanem azon mód, melyet a pénzügyi bizottság ezen czélnak elérésére élénkbe terjesztett. De én ugy látom, miszerint az nem elegendő a czél elérésére; más módokat kell tehát, nézetem szerint, fölhasználni. Jövedelmeinket jelesen, tisztelt ház. szaporíthatjuk azon esetben, ha méltóztatnának elfogadni