Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

34 SS6, országos fii* tud románul; ""hogyan értekezzünk tehát? (Zajos és hmmumtmió helyeslés és derültség.) Hogyan érintkezzünk egymással, ha e nyelvet és annak előnyét fön nem tartjuk és nem biztosítjuk mindnyájunk számára. (Helyeslés.) A cnltur, a mint méltóztatik francziásau beszélni, (Zajos derültség.) nem hátráltatik sem a magyar nyelv, sem az 1867-es kiegyezés által, sőt ezen egyezségben fön van tartva a bérreform keresztülvitele és mindnyájunk sorsának javítása. (Helyeslés.) Miért méltóztatnak tehát menedék végett oda futni: a hol nincs menedék és nem találtatik védelem ? Nincs szükség itt arról beszélni, egymás közt majd elintézzük mi a dolgot. (Derültség.) Nem fárasztom a tisztelt házat, (Halljuk !) s köszönöm e szives meghallgatást. Nem vagyok szónok, hanem ügyekezem a magam nézeteit tisz'án előadni, hogy minden ember megérthessen. Én ugyan nem aspirálok semmi után, és azt hiszem, hogy ily nézetek mellett senki sem vetheti szememre sem a hazafiatlanságot, sem a törvény, sem a kormány iránti engedetlensé get, sem nemzetiségi kötelességeim mulasztását. (Helyeslés jolh felől.) Gull József: Tisztelt ház! (Eláll!! Szavazzunk f) Tisztelt ház! Nem tagadhatja meg tőlem senki, hogy nem szoktam a tisztelt ház tanácskozásait gyakran és terjedelmes beszédekkel hosszabbítani ; reménylem tehát, hogy a tisztelt ház meg fogja bocsátani, ha — ámbár a vita már több ülésen át foly — nem követve az elállás iránt hozzám intézett felszólalásokat, ez alkalommal magam is a tisztelt ház figyelmét rövid időre igénybe veszem. Szólok pedig nem annyira azért, mintha magam is követni akarnám azon szokást. -— és itt nem értek egyet a közvetlenül előttem szólott képviselő úrral — hogy a törvényhozó testületek tagjai az államháztartás előirányzatának tárgyalását fölhasználják alkalmul megmondani mindazt, a mit a fonállá kormány rendszerről, a közügyek vitelének módjáról tartanak. Nem is azért akarok fölszólalni, mert pénzügyi viszonyaink súlya és a politikai helyzetnek — a hirek szerint bekövetkezett változása — mindenkit fölhív véleményének őszinte nyilvánítására ; hanem inkább azért szólalok föl: mert hallottam oly képviselő uraktól, a kikkel, ha nem is ugyanazon indítványra, de alkalmasint egy irányban fogok szavazni, állításokat és véleményeket, a melyeket én részemről téveseknek tartok, illetőleg a melyekben nem osztozom; és másfelől azért: mert nem követhetein más képviselő urak példáját, ámbár nézeteikben, ha nem is mindenben és ugyanazon mértékben, de nagyrészt osztozom ; nem jut eszembe az illető képviselő urak eljárását megbírálni akarni, sőt inkább, tekintettel az épen emiitett két körülményre, kötelességemnek tartom én indokolni álláspontomat azon kérdésekre nézve, a melyek az államháztartással összekötvék és véleményemet azon * február 10. 1*7.1. terv irányában, a mely a födözetre nézve elénk van terjesztve. Az első irányban osztozom a vita folyama akti igen jelentékeny helyről kiemelt s azóta majd minden szónok által kisebb-nagyobb mértékben pártolt és mint látszik az egész országban uralkodó azon-. nézetben, hogy a jelenlegi kormány-rendszeren változtatni kell. De nevezetesen és főleg és főkép mily irányban változtatandó: arra nézve részint kétségkívül, részint lehetséges, hogy nevezetesen némileg eltér az előhozottak hol egyikétől, hol másikától. Mondom, lehetséges, mert, a mint az már több oldalról említtetett: itt nem annyira döntő az átalános elv, mint inkább keresztülvitelének módja.. így helyeselnem kell ugyan azon állítást, hogy az államjogi viszony tulajdonképen nem áll a napirenden; de mint azt már majd minden szónok érintette, ugy magam is azt vélem, hogy ezen kérdést miután a pénzügyi viszonyok rendezése egyik főkulcsa : az államháztartás előirányzata tárgyalásánál egészen elkerülni nem lehet. Ennélfogva magam is bátor leszek ez iránt néhány észrevételt tenni. (Hallj'ulíl) A monarchia túlsó felével kötött államjogi viszony igenis a pragmatiea sanetio természetes következménye; de, nézetem szerint állandó politikai szükség is. inzert én részemről megnyugodván ezen eszmének az 1867. törvények által való fejlesztőképes létesítésének módjában, nem osztozhaíom azon tisztelt képviselő urak nézetében, a kik ezen államjogi viszonyt az országra nézve károsnak és jelen pénzügyi helyzetünk, ha nem is egyedüli, legalább tetemes kutforrásának tartván, elismerésre méltó nyíltsággal annak, ha nem csalódom, teljes fölbontását óhajtják. Igen messze vezetne ezen óhajtás teljesülésének lehetőségét, útját és árát kutatni. Szorítkozom tehát a kérdés pénzügyi oldalam. Erre nézve pedig' meggyőződésem, hogy öncsalódásnak teszik ki magukat azok, a kik a pénzügyi helyzet javulását az államjogi viszony fölbontásától reménylik. Nézetein szerint az, a mit az ország ez irányban költ: az érintett viszony fölbontására irányzott óhajtásuk valósítása esetében tetemesen emelkednék, még pedig oly mértékben, hogy az ország azt, főleg jelen anyagi erejével, még béke idején sem bírná meg. Azért meg vagyok győződve arról is, hogy hasonló öncsalódásnak teszik ki magukat mindazok, a kik reményük, hogy ezen államjogi viszonyok megtámadásának folytatása, és mint ma hallottuk, kétségbenhagyása mellett az országban a többséget megnyerendik. Öszhagzásban ezen meggyőződésemmel, bátor vagyok még egy megjegyzést tenni. Alkalmat nyújt erre a coalitio említése és annak több oldalról forrón kinyilatkoztatott óhaja, hogy egyesüljenek | a pártok.