Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

336. országos ülés február 10. MTí. 35 A mi az elsőt illeti, igaz, van példa arra, hogy a coalitio, még pedig az illető állam hasznára, létesült; hanem állandó eredménynyel mindig csak egyes kérdések megoldására. Igaz, hogy ez idő szerint nekünk is csak egy a föladatunk; de ezen föladat megoldása az egész államélet valamennyi ágazatait igen közelről érinti. E kérdésnek ily kiterjedésben megoldására pedig, nézetein szerint, a coalitio nem elégséges. Erre egy erős, az alapelvek fölötti egyet Bem értés által nem gyöngített többség szükséges. Ezen többség létesítésére pedig szükségesnek tartom az illető pártok egyesülését; hanem ezen egyesülést mindaddig lehetetlennek, és kiváltképen a kormányzásra nézve állandó eredményűnek nem tartom: mig a "fusiora meghívott és erre elvileg kész pártok többek között ugyanezen viszony fölött is, még pedig nemcsak mint ideiglenes helyzet, hanem mint állandó, tehát életképessé teendő viszony fölött tökéletesen tisztában nincsenek. Azért nem habozom kinyilatkoztatni azon meggyőződésemet, hogy a több oldalról és tekintélyes helyről tett ebbeli nyilatkozatok mélyen és jótékonyan fognak hatni az egész országra. A második eszme, a mely a kormány-rendszer változtatása irányában előtérbe lépett, a belügyek rendezése. Ezen tér magában foglalván az állam egész életét, sokkal tágasabb, mint sem hogy annak minden ágazatait ilyen alkalommal máskép, mint átalános megjegyzésekkel érinteni lehetne Szorítkozom tehát magam is annak megjelölésére : hogy az ez iránt fölhozott nézetek közül melyiket, milv mértékben és mily-értelemben pártolom. (Halljuk!) E szerint helyeslem azt, hogy magának a törvényhozásnak ugy testületein, mint eljárási módján változtatni kell. Helyeslem nevezetesen a képviselők számának leszállítását; föltéve, hogy ez a reális viszonyok alapján és az ebbeli egyezményi természettel bíró törvények által szabta arányban történik. Hozzájárulnék a képviselők illetményei rendezéséhez is; de nem tartanám tanácsosnak azok tökéletes elenyésztetését, még ha a választási jog átalános is volna; de még csak átlaggá átváltoztatását sem helyeselném. Az első kizárólag hatna a választhatók — úgyis, és pedig, nézetem szerint, nem a törvényhozás előnyére már szűkebbre szorított — körének azon ágazataira, melyekre a törvényhozásnak régóta szüksége van. A második teremthetné s még pedig ismét nem a törvényhozás előnyére, az eddigi eljárás ellen irány túlzását, tudniillik az elhamarkodást. De szükségesnek tartom részemről e téren, bár újjászületése csak most végződött be, a választási törvény némi változtatását, és nevezetesen a választási jog igazságosabb és czélszerübb kiosztását. Ezt pedig nem azért tartom szükségesnek mert sem: vélem gyümölcsözőnek azon politikát. mely ma apránként fosztja meg a honpolgárokat eddig gyakorolt választási joguktól és holnap adó-emeléssel jó drágán megfizetteti e jog elenyésztetését; hanem azért tartom sz&ségesnek; mert ha igaz az, hogy az állam életét érintő valamennyi viszonyoknak csak alkotmányos utón lehet rendeztetnie: elutasithatatlan kötelesség egyszersmind arról is gondoskodni, hogy az ezen viszonyokkal összekötött érdekek természetes védőinek az alkotmányosság terén megfelelő helyük legyen. Osztozom, tisztelt ház! a — ha nem csalódom, tegnap és ma is — több oldalról hangoztatott azon i vágyban, hogy legyen erős kormányunk. De itt is az egyetértés attól függ, hogy ki mit ért e jelszó alatt. Én előrebocsátva azt, hogy nem jut eszembe ez alkalommal akármely irányban recriminatiokkal élni akarni, és nem tartván szemein előtt sem személyt, sem tényt, hanem egyedül az eszmét: őszintén kimondom, hogy én mit értenék erős kormány alatt, i Én erős kormány alatt olyat értenék, mely j nem választja közegeit, s főleg — mint a tegnapi ülésben említtetett — nem rovatja magára akár pártok, akár egyesek által, azokat csupán csak politikai nézetek, s főleg hol néposztály, hol egyesek érdekeire való tekintettel; hanem áthatva azon meggyőződéstől, hogy csak akkor lesz állandó, ha csak erkölcsi eszközöket használ föl: megválasztja és megválasztatja azokat szellemi és gyakorlati képességük, szorgalmuk és hozzáférhetetlen jellemük szerint; mely nem keresi erejét csupán csak önakarata kierőltetésében, és főleg netalán eltévesztett rendeleteinek minden áron való föntartásában; hanem gondosan és óvatosan ügyekszik rendeleteit minden j irányban ugyanazon objektivitással a törvény hatáI rozataival öszhangzásban kibocsátani, és ha kell, | megváltoztatni, és a mely nemcsak másoktól kívánja j a törvények megtartását: hanem maga is a legnagyobb i szigorral azokat megtartván, az azck iránti tiszteleI íet saját példája által is gerjeszti: mely n?m látván j mindenütt rémeket és nem tévén föl már előre roszakaratot, csak rendes utón beszerzett adatok alapján és ezen is minden néposztálylyal és minden egyes személylyel szemben ugyanazon higgadtsággal és igazságszeretettel cselekszik; szóval, mely át van hatva azon meggyőződéstől, hogy csak akkor lesz erős: ha mindenki irányában itélőleg, intézőleg, fenyitőleg és segitőleg ugyanazon részrehajlatlansággal és jóakarattal jár el. Ha erős kormány alatt köríilbelől ilyen kormány értetik: akkor meg vagyok győződve, hogy az ilyen kormány állandó támogatásra számithat az egész országban. A mi azonban azon változtatásokat illeti, a melyek szükségeseknek állíttattak egy ilyen kor-