Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

Ü£6. országos ülés áprii 2. 1875. 399 Hallottam itt említtetni, tisztelt ház, még azt is, hogy behozzák az' adókat és nevezik luxusadók­nak; pedig alig van köztük olyan, mely félig-meddig luxusadó volna. Ezen észrevételre csak azt kívá­nom megjegyezni, hogy nem tudom, a tisztelt kép­viselő ur, a ki ezt mondotta, kitől hallotta, hogy valaha valaki által — egyetlen egy kivételével —'• a ház előtt fekvő nyolez adó luxusadónak lett volna föltimtetve. Ez soha senki által nem állíttatott, és csakis az ő képzelődése teremtette luxusadónak. (Derültség.) De ezt csak mellékesen jegyezvén meg ; még egy észrevételt kell tennem, és ez az, hogy egyol­dalulag, adófölemelés által lehessen az állam pénz­ügyeit rendezni: azt nem hittem soha, és nem hi­szem ma sem. Erre sok más factornak kell közre­működni. De méltóztassanak megengedni, hogyha az adótörvények ellen azt hozzák föl, hogy hiszen nagyobb részt adófölemelést tartalmaznak, hogy meg­jegyezzem, hogy adóelengedés által deficitet még soha sem födöztek. (Élénk derültség a középen) Egy képviselő ur azt is mondotta ezen padok­ról, hogy Magyarország költekezését meg kell szo­ritani s nem szabad semmire sem költeni, csak arra, a mi a. modern állam fogalmai szerint szükséges. Nem tudom: mit ért ezalatt; azt sem tudom,* mit ért csupán disz és fény kedveért tett hiábavaló költségek alatt; hanem egyet kénytelen vagyok meg­jegyezni, s ez az, hogy én a modern állam jól föl­fogott követelményeit kívánom teljesiíeni, a mennyire csak pénzügyi erőnk engedi; de hogy pénzügyi ba­jainknak egyik forrása épen a modern állam köve­telményeiként odaállított eszmék utáni nyargalás : azt ö sem fogja tagadni. (Helyeslés a középen.) Azt is mondotta a képviselő ur, hogy mind­ezen adókkal azok sújtatnak, kik véres verejtékkel keresik munkájok gyümölcsét s gondosan megkimél­tetnek a vagyonosak ; sőt azt mondotta, hogy az adőexecutio is csak ilyenek ellen fordittatik; mert a vagyon, a családfa megvédi az embereket. A mi az elsőt illeti, én nem gondolnám, hogy akár a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, akár a vadászatról s a lőfegyverekről szóló törvény­javaslat, akár a házbéradót, akár a lótartást s ha­sonlókat, akár a tőkekamatadóí illető törvényjavas­lat azokat sújtaná, kik véres verejtékükkel keresik kenyerüket és nem a vagyonosabbakat. (Derültség.) Nagyon kívánom, hogy azok legyenek az országban a legszegényebbek, a kiket ezen adónemek terhelni fognak. (Élénk tetszés.) A mi pedig az executionális eljárást illeti, ha voltak és vannak egyes hibák: bizonyára köszönet­tel fogja a pénzügyminister venni, ha közegeinek hibáira figyelmeztetve lesz, és sokkal szivesebben fogja a törvény szigorát alkalmazni, a hol ezreket várhat, mint a hol csak krajezárokra számíthat. (Tetszés.) Tehát ezt ne ugy átaíánosságban mint al­kalmas izgató szert méltóztassék odavetni; (Tetszés.) hanemha igazságtalanságot Ját, méltóztassék az or­voslást sürgetni ; s ha a kormány nem orvosolja a bajt: akkor ha tetszik, vád alá helyezését is indít­ványozhatja. (Helyeslés a középen.) De végül azt monda: illusiókban élünk, elzár­kózunk a polgári elem fontosságának beismerésétől; de neki mindegy, ő kötelességszerűen szól a fenye­getett polgárság érdekében. Ugyan kérdem, mit ért ő a polgárság alatt? mert széles értelemben polgárai vagyunk e hazának mindnyájan, a legszegényebbtől a leggazdagabbig egyformán; szorosabb értelemben lehetne alatta ér­teni átalában a középosztályt, és e helyen lehetne is így érteni, és egy erőteljes középosztály létezé­sének fontosságát, azt gondolom, a mai időben min­denki átlátja és azt átlátni kelletik is. Vagy talán ő a polgárság alatt a régi, a privüegiált időből való Bürgerthumot érti? (Derültség a középen. Föl­kiáltások: Nyárspolgársági) mert ha csak azt érti alatta: akkor mi nem állunk a jelen fogalmak szín­vonalán : (Derültség.) hanem ő áll oly szűkkeblű ál­lásponton, melyet modern államban védeni nem le­het; (Tetszés.) de ha ezen állásponton állana is ; szeretném, mutassa ki, — mert nem szabad csak egyszerűen ráfogni a törvényhozó-testületre, — hogy mikor, ki által és hol fenyegettetett az ily szűkebb értelemben vett Bürgerthum ? Nem fenyegettetett az, szerencséje is, hogy nem fenyegettetett: mert az övéhez hasonló fölszólalások megvédeni nem fog­nák soha, (Élénk tetszés a középen) Lázár Ádám: Tisztelt ház! Mindenek­előtt megjegyzem, hogy a jelenleg fölszólalt kor­mányférfiaknak, valamint bármely képviselőnek is szabadságában áll egészen más nézeteket nyilvání­tani e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, mint a mely nézetekben talán a lelépett kormánynyal szem­ben volt, és hogy szabadságában áll ma olyasva­lamit helyeselni vagy helyteleníteni, a mit előbb megfordítva igaznak és valónak nyilvánított. Én azonban, mint az átalános tárgyalás alkal­mával ez alkalommal is maradni kívánok azon állás­ponton, a mely az előttünk fekvő adótörvényjavas­latoknak egyenként és együttesen megtagadására szorítkozik. Tagaclhatlan, tisztelt képviselőház, hogy pénz­ügjd helyzetünk igen válságos állapotban van, és hogy azon az államháztartásnak annyiszor hangsú­lyozott rendezése által segíteni kell, annálinkább: mert azon 25 millió tátongó deficit mint Damokles kardja függ a magyar képviselőház fölött. Hogy e részben valamint a lelépett kormány, ugy annak utóda minő optimisinusban ringatta magát, legyen szabad az uj pénzügyminister becses figyelmébe ujánlani az 1872., 1873. és 1874, évi adóbevéte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom