Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

400 35ft. országos ülés ápril 2. 1875. leket. Ugyanis 1872-ben átalános adóbevételek 130,000.000-ra irányoztattak elő, 1873-ban már 126 millióra szálltak, és 1874-ben ismét 130 millióra emelkedtek, és ezen megelőző 3 évi tapasztalattól eltérvén jelenleg 1875-ben 148 millióra előirányomtattak. Hogy miként fog ez befolyni és mennyiben fog az a papíron maradni: azt a tisztelt pénzügyminister ur bizonyosan tapasztalni fogja, és be fog bizonyulni, hogy ismét légvárakat alkotunk és ily alapokon akarjuk Magyarország pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. Vannak más bajok, a melyeknek orvoslásáról az adóemelések előtt múlhatatlan kötelessége a magyar törvényhozó-testiüetnek gondoskodni. Bocsássa meg a tisztelt ház, ha elől kezdem és hivatkozva az 1868: XXV. törvényczikk 1-ső §-ára, a mely akkor egy gyökeres adórendszerről szóló törvényjavaslatnak a ministerium által való míelébbi beterjesztését helyezte kilátásba. Ugy, de mi történt? Azóta nyolcz éven át még mindig a régi idegen adórendszer és az ezzel összefüggésben lévő adórendszabályok tartatnak fon; sőt ezen alapokra fektetve czéloztatnak nj adóemelések is behozatni. Megengedem, hogy

r az eddigi kormányoknak ez ideig nem volt módjuk és alkalmuk egy átalános gyökeres adórendszert tervezni és a tisztelt ház elé terjeszteni; de tehették volna azt, hogy ezen idő alatt elegendő adatoknak birtokába juthattak volna a tapasztalati tények alapján elannyira, hogy ma már valahára a biztatások közelebbi térre juttathatnák a képviselőházat, hogy ilyen boszantó adóemelési kísérletek helyett gyökeres adórendszerrel nézzünk szembe. Azon átalános elv, mely minden adóképességnél irányadó kell. hogy legyen, hogy a keresetképességgel az adóképesség lehetőleg arányba hozassék: ez oly elfogadott igazság, a melyről a tisztelt ház előtt, annál kevésbé a tisztelt pénzügyminister ur előtt hosszas beszédet tartani fölösleges. Ha ezen elv minden adőműveletnél keresztül vonul : kétségtelen, hogy a vagyonosságnak, a minősitvényeknek emelése által, a melyek az állami és községi adók kisebb-nagyobb mérvű hordozására képesitenek, bizonyára könnyebben elérhető az adóképesség, a melyre az adóemelés legkevésbé sem nyújt kilátást. Hogy mennyire hiányos az adók minden részleteinek kezelése: azt az előttem szólók illustrálták. A legdrákóibb rendszabályok alkalmazása mellett sem képes az állam a havi szükségletet határozott, biztos utón behajtani és kötelezettségeit teljesiteni. Ha tehát az adónak még ujabb emelése czéloztatik: csak az executi oknak száma szaporittatik és illetőleg az azáltal való nagyobb boszantás terjesztetik; da az állam jövedelmeinek gyarapodása ép ugy hátramarad, a mint eddig is volt. A tárgyalás alatt lévő átalános és több rendbeli adóemelési törvényjavaslatok közt találunk többeket, a melyekre nézve ugyan az adóügyi bizottság némi módosítások mellett jobbitmányokat tett, ilyen a tőkekamat és a nyilvános társulatok megadóztatásáról és a bánya-adóról szóló törvényjavaslat, melyek közül szabad legyen itt megjegyezni, hogy a bányászat és részvénytársulatok még az adóügyi bizottság által jobbított fogalmazványoknak sem igen fognak örvendeni. Továbbá, van a házosztályadó, melyről a tisztelt belügyminister ur azt méltóztatott nyilvánítani, hogy nem igen sújtó. Sújtja biz az az iparos és alsóbb osztályokat, a kik a jelenleg fönálló házosztály-adót is csaknem elviselhetlennek tartják, és ezen ház osztály-adó annál elviselhetetlenebbé válik, hogy ha még emeltetik. Továbbá figyelmet érdemel a kereseti adó, még pedig azon tekintetben, hogyha netalán a kereseti adónak czélzott fölemelésével csakis az úgynevezett vagyonos osztály sújtatnék : az még talán az állam érdekeinek tekintetéből igazolható volna; de miután nem lehet következtetni azt, hogy az iparos és más nem vagyonosabb osztályhoz tartozó polgárok ez által ne érintessenek: ezekre nézve kétségtelenül oly kártékony hatással lesz, a miről a behajtandó adónál a fölmerülő eljárás szomorú bizonyságot fog tenni. A mi a szőnyegen lévő forgalmi adók fontosságát illeti: arra nézve már többen több irányban szólottak, részemről csak különösen az erdélyi részek ily forgalmi, illetőleg vasúti viszonyairól kívánok szólani. Méltóztatnak ismerni. — és bár ne ismerné a tisztelt ház, — azon nagy költekezést, azon nyomasztó bajokat, melyek különösen a keleti vasúttal összefüggésben állanak; méltóztatnak tudni azt, hogy az erdélyi ipar, kereskedelmi és közgazdászati viszonyok nemcsak Magyarország átalános és előrehaladt részeinél, hanem még a kevésbé hasonló viszonyoknak örvendő vidékeknél is hátrább, hogy ne mondjam primitív állapotban vannak. Ha tehát átalában az adótörvények — különösen pedig a szőnyegen forgó — az erdélyi részekre is kiterjesztetnek: ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a kormány, illetőleg ezen adóemelés tervezője, az ottani viszonyokat sem nem tanulmányozta, sem nem ismeri; mert ha ott a jelenlegi személy- és málha- szállítás meglehetős gyenge, ezen adóemelés által bizonyára nem fog emelkedni : következőleg nemcsak az állam a kamatbiztositékot hosszabb ideig fogja fizetni; hanem még az átalános nemzetgazdászati érdekek is kimondhatatlan kárt és hátrányt fognak szenvedni, A mi már a különböző adónemeket átalában I illeti: arra, a mit a belügyminister állitott, hogy ! tudniillik azon adónemek nem lesznek oly befolyás] sal az iparra és kereskedelemre, mint sokan képze-