Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-351
o ._> 4 351. országos ülés márezhis 21. 187"». Jelenben tehát nem az a kérdés, helyreállittassék-e a hunyadi kastély; hanem az, hogy megmentessék-e annak azon része a végenyészettől, melyhez egyedül és kiválóan csatlakozik a nemzeti kegyelet? Jól tudom, hogy a pénzügyi bizottság egyik elmés tagja, ugyanaz, ki most az előadói széken ül, egy alkalommal azt jegyezte meg: „maradjon ott e vár, mint emlékeztető romja a hét éven át folytatott hibás gazdálkodásnak." Teljesen méltánylom ez élez irányzatát: de következtetésében nem fogadom el. Hacsak a hét évi rósz gazdálkodásra emlékeztető romokra van szükség: azt tisztelt képviselőház megkaphatjuk másutt is. Elég emlékeztető rom jelen költségvetésünk, deficitünk és adósságaink : s én nem attól félek, hogy azt el fogjuk feledni; hanem attól, hogy igenis sokáig szánkban lesz keserű ize. Ellenben szabadjon azon meggyőződésemet kifejezni, hogy azon hunyadi kastély, mely nemcsak a magyart, de Magyarország minden nemzetiségű és nyelvű lakóit oly nagyszerű műemlékkel emlékezteti azon dicső korszakra, midőn egy nagy, művelt és hatalmas magyar államért annak minden nyelvű lakója egyenlő hazaszeretettel küzdött az Anjouk Hunyadiak és Kapisztránok vezetése alatt: nem helyesen választott tárgya a hasonló élczeléseknek. Ott áll még épen a terem, melyben nemzetünk első hőse tartá haditanácskozásait; ép a fülke, melyben Hunyadi László született, a szobák, melyekben Mátyás királyunk lakott, a szószék, melyből Kapisztrán lelkesité hiveit. Az első magyar lantos Tinódy Sebestyén itt éneidé dalait; s a Tököliek, Bethlenek és Rákócziak neve Anjou királyaink czimereivel együtt van fölírva e falakra. Azt hiszem, a tisztelt előadó ur, ki elismeri, hogy a mai kornak még pénze sem mindig oly reális valami, melyet ha föl is van irva az összeg értéke, mindig realisálni lehetne: el fogja ismerni azt is, hogy a hazaszeretet szintén nem oly kézzelfogható tárgy, melyet könnyedén adni vagy venni lehetne. Nemzetünk egyik legkegyesebb költője így irja ezt le: „boldogságunkra kevés a szép jelen, a múlton épül az, s az emlékezeten, örömeinkre szint s derűt titkon ez ad, miként gyök adja a, virág sziüét, szagát." A múlt időkben a hazafiu érzelmek kereslete és kínálata nemzetünknél mindig egyensúlyban állott: Isten ne adja, hogy megérjük a kort, midőn a keresletnek nem lesz megfelelő a kínálat. És pedig ide vezetne az, ha ez egyetlen nagy nemzeti műemlékünket is, mely hazánknak minden nyelvét egy érzelemben köti össze, s melyet büszkén mutathatunk hazafinak és idegennek: a feledség porába hagyjuk omlani. Az én szerény indítványom tehát az, tisztelt képviselőház: szavazzuk meg a nemzeti kegyelet eme oltárára ez utolsó filléreket még; de e legszomorúbb körülménvek között kiadott, valóban keserves fillérek aztán ne fordíttassanak soha nem létezett légvárak fölépítésére, túlságos építkező személyzet fizetésére; hanem csakis ezen nagy nemzeti műemlék föntartására és megóvására. (Tetszés.) Zsedényi Ede: Előttem szólott képviselőtársam előadása nyomán arra figyelmeztetem, hogy azon pietás, melyet történeti voltunk iránt tartozunk : pénzügyünk túlterhelését nem igazolja; mert ettől az önföntartási kötelesség tilt, melylyel a jelen és jövendő nemzedék iránt tartozunk, és tényállás nem ismerése folytán követett hibás eljárás menthető tévedésnek neveztethetik; de a tévedésből választott iránynak öntudatos követése menthetetlen hibául lenne tekintendő ? A valódi tényállást a képviselőház akkor nem ismerte, midőn legelőször megszavazta az 1868. évben az orvosok és természetvizsgálók központi bizottságának nevében Kubinyi Ágoston és Rómer Flóris által beadott azon kérelmet, miszerint Arányi Lajos, ki a vajda-hunyadi várnak képeit és tervrajzait elkészítette; de azoknak kiadása után a reá fordított költségeket vissza nem kaphatta, a képviselőházat arra kérték, hogy a födözetlen maradt 3.200 frtot az állampénztár térítse meg neki. Ezen kérelem a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott véleménadás végett, melynek kebelében ezen hallatlan kérelem ellen tiltakoztam; mert tagadtam a képviselőháznak azon jogát, hogy oly íróknak vagy festőknek, a kik saját munkáikat eladni és a reáforditott költségeket visszakapni nem tudják: az állam az adózók filléreiből térítse meg ezen költségeket. Én azonban kisebbségben irai'adtam, és nemcsak hogy ezen 3.200 frt téríttetett meg Arányi Lajosnak; hanem azonkiviü 25.000 frt szavaztatott meg a vajda-hunyadi várnak kijavítására. Későbben évenként 50.000 frt szavaztatott meg. Tájékozás végett föl fogom olvasni a pénzügyi bizottság akkori előadójának Széll Kálmánnak a bizottság nevében készített jelentését .,(Olvasa:) „ A vajda-hunyadi vár helyreállítására 100.000 frt irányoztatott elő a pénzügyminister által. A vajda-hunyadi vár helyreállítása a részletesen kidolgozott tervek és költségvetések szerint, a melyek a pénzügyi bizottság előtt feküdtek, az eddig már fölhasznált 150.000 frton kivül még 1,210.000 frtba, sőt az előre nem látható költségekkel,— melyek azonban rendesen be szoktak következni — 1,330.000 frtba kerülend. A bizottság az ország pénzügyi viszonyait nem látja olyanoknak, melyek a helyreállítási munkálatoknak egészben és a közel jövőben leendő keresztülvitelét megengednék: a bizottság azt hiszi, hogy a jelen pénzügyi viszonyok között teljesen eleget tesz az ország azon kétségtelenül fontos tekinteteknek, melyek e vár helyreállítását kívánatossá teszik, és a helyreállítás megkezdésére indokul szolgáltak : ha jelenleg arra szorítkozik, hogy a már
