Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-349
HOíJ 349. országos ülés Én hiszem és reményiem, hogy a pénzügyminister ur vagy a kormánynak valamely más tagja a födözet beterjesztésénél e részben bővebb fölvilágosítást fog adni : különben meg keh vallanom, hogy a kormány politikáját igen gyanúsnak tartom. (Helyeslés a szélső bal cl dalon.) Helfy Ignácz : Tisztelt ház! Csak néhány rövid nyilatkozatot kívánok tenni azokra, a miket a pénzügyminister ur imént elmondott, Olyasmire válaszolt, mit e részről senki meg nem támadott és folyton bizonyítgatta, hogy a kormány jelenleg gyökeresen nem segíthet, s a physikai idő hiányzott arra, hogy az 1875-iki budgeten gyökeres változtatásokat tegyen. Ezt senki sem várta, senki sem kívánta a kormánytól. Mi tényleg bebizonyítottuk, hogy át vagyunk hatva a helyzet kényszerűségétől, bebizonyítottuk azt azon mérsékeltség által, melylyel a magunk részéről is a költségvetést tárgyaltuk. Nem is erről volt szó, tisztelt minister ur; hanem arról, hogy a pénzügyminister ur nem tette azt, mit mindenki megvárhat tőle, hogy átalános vonásokban jelezze a politikát, melyet követni óhajt, (Széll Kálmán közbeszól: Megteltem!) ezen kívánság, ugy látszik, indulatossá tette a pénzügyminister urat; pedig valljuk meg őszintén, hogy ha a ministeriumban valakihez méltán lehet azon kérdést intézni : épen a pénzügyminister ur az, a ki igen kivételes állást foglal el magában a ministeriumban azon a széken. Mert mindenki tudja, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur egyik leglelkesebb, mondhatni, legszenvedélyesebb pártolója volt azon politikának, melyet az előbbi pénzügyminister ur követett volt; az utolsó csepp vérig védelmezte a pénzügyi bizottságban, és a házban is az előbbi pénzügyminister ur politikáját. Mindenesetre meglepő volt mindenkire nézve azon tény, hogy maga a tisztelt pénzügyminister ur néhány nappal később e tárcza elvállalására biratta magát. Mi következik ebből? Az, hogy mi méltó gyanúval élhetünk az iránt. — bocsánatot kérek a kifejezésért; de a szó kifejezi az érzést, — hogy a tisztelt pénzügyminister ur azon meggyőződéssel vállalta el a tárczát, hogy azon politikát fogja követni, mely mellett néhány héttel ezelőtt kardoskodott, azon különbséggel, hogy nem a választások előtt, hanem után fogja ezt tenni; hogy e mellett mit nyer a nemzet nem tudom. Akkor tökéletesen igaza van Simonyi barátomnak, hogy semmi ok nem volt megbuktatni az előbbi ministeriumot. Mert ha kettő közt kell választani, eltekintve a közösügyes alaptól: annak meg volt az az egy érdeme, hogy homogén elemekből állott; ha tehát akart: tehetett volna sok jót; mert csupa orthodoxokból állott; a jelenlegi ministerium azonban orthodoxokból és neológokból áll, (Derültség.) melytől tehát kevesebbet márezius 19. 187"». lehet várni, mert egyik megtagadja a másiknak hitvallását. (Derültség.) Elvárom a tisztelt pénzügyminister úrtól mindenesetre azt, hogy szíveskedjék nyilatkozni az utolsó igen fontos pont iránt, melyet előttem szólott barátom fölhozott, tudniillik a pénzügyi bizottság jelentésének azon pontjáról, melyben világosan ki van mondva, hogy csak ugy lehetséges a költségvetésben megrázkódás nélkül az egyensúlyt helyreállítani : ha a közösügyi költségeket is lehet leszállítani. A tisztelt ház tudja, hogy én a magam részéről azon költségeket nem apasztani, hanem elenyésztetni kívánom hazánk budgetjéből; de a minister úrtól ez egyet legalább megkívánhatjuk, hogy anynyit tegyen meg, a mennyit, a nagyrészt jobboldali képviselőkből álló pénzügyi bizottság, tehát az egész ház többsége javaslatba hozott. A mit a pénzügyminister ur Madarász tisztelt barátomnak felelt a magyarságra nézve : azt megnyugtató tudomásul veszem. E tekintetben igenis bizom benne, hogy el fog követni mindent, miszerint a pénzügyi hivatalokban a magyar nyelv a maga jogos állását visszanyerhesse. Sőt örömest constatálom azt is, hogy volt. már alkalmam magán-uton ilyesmire figyelmeztetni a tisztelt, pénzügyminister urat, és ő szíves volt rögtön intézkedni. Reményiem tehát, hogy e tekintetben jövőre is mindent el fog követni arra, hogy a hivatalokban kizárólag a magyar nyelv legyen a hivatalos nyelv. Legyen azonban szabad kifejeznem azon óhajtásomat, hogy ne érje be azzal, hogy a hivatalokban a magyar nyelv uralkodjék; hanem hogy no jegyezzenek mindig deficitet, hanem foglalkozzanak már egyszer magyar pénz ügygyei is. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! Egy rövid nyilatkozattal tartozom magamnak és tartozom a tisztelt háznak azok után, a miket Simonyi Ernő képviselő ur részéről hallottunk, a ki, szerintem, nem intézett ugyan hozzám kérdést, hanem egyszerűen előadta a maga megjegyzéseit. A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy hiszen nem is akar tőlem részletes financziális programmot; hanem átalános financpolitikámat óhajtja ismerni. Én nem tudom, hogy az önök interpretatioja mily dimensiokban tárgyalja ezt a kérdést ; nem tudom, mit értenek alatta, midőn financziális programmról átalános körvonalakban szóknak. Ha azt mondjuk önöknek, hogy részletekbe bocsátkozni nem lehet positiv javaslatok nélkül, hogy a minister nem állhat elő tervezgetésekkel, melyeket nem biztos számokra alapit; önök azt felelik, hogy hisz ezt nem is követelik. Ha meg azt mondjuk: hogy intentioinkat pedig jeleztük akkor, mikor kijelentettük, hogy első sorban megtakarításokra akarunk törekedni
