Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

22 335. srsságos ülés február 9. 187?. ez alatt a küihatárvámct. Hogy e czimen lehet valamely jövedelmet elérni: azt magam is elismerem ; de azt nem .reményiem, hogy könnyen, hogy hamar, főkép nem remény lem, hogy oly nagy öszszegben lehetne e czim alatt jövedelmet várni. A külvámok szerződések által vannak megállapítva. Kerkapoly tisztelt képviselő ur elmondotta, hogy ezen szerződéseknek legtöbbje mikor telik le. 1876han telik le több ; de a legnevezetesebb szerződés, a mely szabályozza, úgyszólván, a vámtarifákat a többi államokra nézve is: a német császársággal kötött szerződós 1877-ik év végével jár le. Addig tehát a szerződésileg megállapított tarifákat változtatni nem lehet ugy, hogy most, a mint áttekintettem a vámtarifát, összesen csak öt, némileg nevezetesebb czikk létezik, melynél a szerződések épentartása mellett lehetne még némely vámfölemelést eszközölni, ezek a nyers cacao s a kávé; a fűszerek közül: a vanília, a sáfrány, a thea és a petróleum. Ezek összesen most 6,319.000 forint vámjövedelmet hoznak. Ha a vámtarifa felévei magasabbra emeltetik, mi aligha nem a fogyasztás kárára fogna történni: akkor a jövedelem 3,000.000 forinttal öregbednék, miből Magyarország részére legfolebb 1,000.000 forint jutna. Azonban jövőre sem lesz oly könnyű valamely nagy jövedelmet a külv ám okból meríteni, értem a vám emeléséből. Azok a fogyasztási czikkek, melyeket Lónyay tisztelt képviselő ur fölemiitett, többnyire compensationalis tételek alatt állanak ; mert azokra részünkről alacsonyabb vám vettetett ki azért, hogy viszont a külállamok alacsonyabb vámot vessenek azon czikkekre, melyeket mi akarunk oda kivinni. Ha mi fölemeljük ezeknek vámját: ők föl fogják emelni, a mi czikkeink vámját; és ha nem vigyázunk, ha igen óvatosan nem járunk el: a harminczadon fogjuk elveszteni azt, a mit a vámon megnyertünk. A dohányból Lónyay képviselő ur 3.306.000 forintot vár, mondván, hogy a dohány ára akkor, midőn a vámsuly behozatik, vagy talán korábban is, bécsi font helyet vámfontonként árultathatik a mostani bécsi font árán, a mi annyit tesz, mint a doliány árának 12%-al való fölemelése, és mivel a dohány-monopóliumnak bruttó-jövedelme 27,500.000 forint, ennek 12%-ka 3,306.000 forintot tesz. Engedje meg a tisztelt képviselő ur ezekre nézve megjegyeznem, hogy már most is a dohány-gyártmányoknak nagy része, úgymint a finomabb pipadohány, finomabb burnótok, mind nem bécsi font, hanem vámfont szerint, a szivarok pedig nem font szerint, hanem darabszámra áruitatnak; bécsi súly szerint csak a közönséges dohány és burnót, a dohány-tekercsek és rudak adatnak el. Ezeknek czimen 1873-ban bejött 4,729.000 forint; ha ennek 12%-ka vétetik, a jövedelem csak 567.583 forint desz, azonban ezen jövedelem sem lesz elérhető azért: mert nagyrészben már eléretett. A nyár folyta alatt egyezkedéseket indítottam meg azokkal, kikkel egyezkedni kell, a Lajthán túli ministerinmmal. Ítészünkről 2,040.000 forintra menő árfölemelést inditváSyoztunk. Egyezség utján csak oly fölemelésben tudtunk megállapodni, a mely a jövő esztendőre 1,500.000 forintot helyez kilátásba. Ezen 1,500.000 forintból 600.000 forint más költségvetésünkben szerepel, s azért nem vettünk föl ez évre többet; mert csak Julius l-jén léphet életbe a dohány árának fölemelése, és a fölemelésnek első idejében némi csökkenés a fogyasztásban előrelátható: de már jövő esztendőre az egész 1,500.00 forint várható. Megemlítem még a magán-termelésre kiadott dohány-engedélyeknek megszüntetését is, azért említem meg különösen; mert magán-értesülésekbői ugy hallottam, hogy vannak, kik ezen magán-termelésre adott engedélyek megszüntetésétől milliónyi jövedelmet várnak. 484 katasztrális holdat tesz, az igaz, azon terület, melyre nézve 1873-ban magántermelésre engedélyek adattak ki. 16 mázsa számíttatik egy katasztrális hold terméseként, ezt a 484 katasztrális holddal sokszorozva, 7.750 mázsa dohányt tesz a magán-termelés. Vegyük föl, hogy azon magánszemélyek, ha az engedély tőlük elvétetik: egyátalában nem fognak szűz magyar dohányt szívni, mind a boltból veszik dohányukat, s hogy venni fognak 90 krajczáros finomabb magyar dohányt, ezen a kincstár fontonként 49 krajczárt nyer, tehát 7.700 mázsáért kap 379.750 forint jövedelmi többletet; de ebből le kell vonni az engedélyekért bevett 130.401 forint, s igy a jövedelmi többlet csak 250.000 forint lenne, melyre nézve azonban megfontolandó, hogy az engedélyek megszüntetésével érhető-e el ezen jövedelem hamarább, mint az engdély-illeték fölemelésével, mely most négyszögölenként, vagyis fontonként csak 20 krajczár. Azonfölül még, ha jól emlékszem, 12 font adatik vissza minden termelőnek mintegy jutalmul a termelésért, hogy a maga dohányát szívhassa, s ezért valami csekélységet, gondolom, 12 krajczárt fizet fontonként. E czim alatt 945 mázsa osztatik ki: ezért 18.907 forint jő be. De ezt már nem lehet másnak venni, mint közönséges pipadohánynak, mert a termelő finomabb qualitást nem szokott szívni. Ezen közönséges pipadohány fontjánál a kincstár 21 krajczárt nyer. Tehát ezen 18.000 forint, épenséggel megtakarítható lesz; hanem valami nagy jövedelem nem fog bejönni, mert ha számítom, hogy a visszakapott dohány helyett az engedélyt élvező a kincstártól venne dohányt: akkor is csak 19,475.000 forintot nyerne a kincstár. Most pedig illeték fejében 18,907.000 forintot kap. Lónyay képviselő ur azt is fölemiitette, hogy jövedelmi többlet lenne várható onnan, hogy ha betiltatnék ax