Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-335
83S. orm&gm illés február 9. 1833. 23osztrák tartományok dohány-gyártmányainak behozatala az országba, azt mondta, hogy az ő korában a pénzügyöröknek rendelet volt adva, hogy az osztrák tartományokból behozott dohány-gyártmányokat confiscálják. Én nem vonom kétségbe, hogy ezen rendelet kiadatott ; de kerestettem ezen rendelet:..', eddig azonban nem találtathatott meg, ujabbat pedig kiadni nem lehet. Mert azon egyezményben, a mely az osztrák tartományokkal Lónyay gróf ministerségének idejében köttetett a dohány-monopólium iránt, arról, hogy az egyik monopólium területéről a másikba átvinni nem szabad gyártmányokat: egy szó sem foglaltatik, és a gyártmányoknak Magyarországból az osztrák tartományokba való bevitele soha nem is gátoltatott. Egy eset volt 1872-ben, midőn a magyar minísterhim tapasztalta, hogy külföldről behozott szivarok a bécsi, illetőleg trieszti vámhivatalnál vámoltattak el, s igy hozattak be fogyasztás végett. A ministerium az ellen rögtön erélyesen fölszólalt, s a bécsi ministerium ez iránt rendeletet is bocsátott ki, a mely szerint a Magyarországban fogyasztásra rendelt szivaroknak az örökös tartományok pénztárainál való megvámolása szorosan edtiltatott, s azóta, mint hallom e részben panasz nincs. Addig azonban, mig a dohány-monopólium iránt uj szerződés nem köttetik: én részemről nem tudom, hogy lehetséges lesz-e azon tilalmat keresztülvinni, melyet Lónyay képviselő ur emiitett. Én részemről keresztülvihetőnek nem tartom, és in praxi nagyon nehezen kivihetőnek is vélem; mert valóban nehéz épen a dohánynak egy területből a másikba való átvitelét gátolni. Hiába, ha szerződéseink vannak: azokat, mig fönállanak, kötelességünk teljesíteni. A só árát Lónyay képviselő ur szintén fölemeltetni kivánja akkor, a midőn bécsi mázsa helyett vámmázsa lenne behozandó. Igazsága volna, ha a kedvezményi árak is eltöröltetnének, melyek eltörlését ő is kivánja; s melyek eltörlése mintegy 771.000 forint jövedelmi többletet hozna. Ha a méter-mérték behozataláról a vámmázsa só azon áron árultatik, mint most a bécsi mázsa: akkor közel bejönne azon összeg, a melyet Lónyay gróf megemlített. Itt azonban megfontolandó, tisztelt ház, hogy két év óta, fájdalom, a sófogyasztás apad az országban, megengedem azért: inert a marha-állomány is apadt. Megvallom, nem tudom, hogy alkalmas időpont-e valamely fogyasztási czikk adójának emelésére az. mikor a fogyasztás azon első életszükségleti czikknél különben is apad? Igen nagy szükség esetében, — miként Lónyay képviselő ur is mondotta. — utóvégre meg lehet tenni ezt is; de ezen igen nagy szükség ideje. — hogy tudniillik ilyképen sújtsuk főképen a népnek szegényebb osztályát, sújtsuk a nemzetgazdaságot, — még nem állott be. A kedvezményi árak megszüntetése azonban talán inkább politikai, mint pénzügyi kérdés. Ezec kedvezményi áraknak hasznát veszi Mármaros; de leginkább Erdélynek a sóbányák körül fekvő részei és a határőrség élvezik azt. Az erdélyi részek régi törvényekre, az unió alkalmával tett nyilatkozatokra hivatkozhatnak ; a határőrség ember-emlékezetet meghaladó idő óta él ezen kedvezményezett árakkal. Politikai tekintetek lesznek tehát, nézetem szerint, irányadók arra nézve, hogy mi jobb: fokonként megszüntetni a kedvezményi árakat, azokat időnként magasabbra emelvén, vagy egyszerre megszüntetni oly népességnél, melynek nagyobb része edr dig még különös előszeretettel és hajlammal Magyarország iránt nem viseltetik. Ezen évben e czim alatt egyébiránt nem lehet tenni semmit; mert a só ára is azon tractatusok szerint, melyek Lónyay idejében iktattattak törvénybe, szintén az osztrák ministeriummal való kölcsönös egyetértéstől függ, mely a só árának fölemelésére eddig hajlamot nem. mutatott, Emiitett Lónyay képviselő ur egyéb tárgyakat is, a melyekből jövedelmet vagy megtakarítást vár. Megengedem, hogy azon tárgyakból, melyeket ő emlit: kisebb-nagyobb megtakarítások és némi jövedelmi többlet eszközölhető; de ez attól függ, hogy miként fognak rendeztetni azon tárgyak, milyenek lesznek az illető intézkedések? S akkor lehet csak meghatározni azon számokat, melyeket valóságos pénzeredményképen ezen intézkedésekből várhatunk. Én átalában tartózkodom ily számok megemlítésétől; mert nem szeretnék későbben nem valósítható hifi reményeket ébreszteni, s ez által még inkább növelni azon idegenkedést, mely a nézetem szerint egyedül lehetséges és biztos megoldási mód iránt, az országban maris mutatkozik. Kerkapoly képviselő ur nem látja oly aggasztónak az ország helyzetét, mint sokan. Ebben neki részemről is igazságot, adok bizonyos fokig. Én is azt tartom, hogy nem oly aggasztó az, hogy ne lehetne rajta segíteni. Kerkapoly képviselő ur azt mondotta, hogy évenként azon összegek helyett, a melyekkel adósságokat törlesztünk: bocsássunk ki renteket, és akkor elérjük azt, hogy bizonyos öszszeg, körülbelől 80 millió forint egyik évről a másikra az állam rendelkezésére marad; nem mondom el az egész kalkulust, de az eredmény körülbelői ide megy ki. Ez áll; de három föltétel alatt. Először is utolsó fillérig be kell jönnie mindannak, a mi a költségvetésben, mint bevétel előirányozva vau; másodszor el kell fogadnia a háznak az én adótörvényjavaslataimat, és főn kell tartani azokat a jövő évekre is; harmadszor, ezen renteket oly módon. kell kibocsátani, hogy azoknak kibocsátása semmi uj teherre] ne terhelje az államot. Ezen három föltétel bekövetkezése természetesen a jövőtől függ.
